Hétmérföldes lépés

Hétmérföldes lépés

Alföldi Kék- Hencida- Körösszakál

2016. augusztus 19. - csuth.tamas

Időben az előző bejegyzésben leírt események között, térben azonban azok közvetlen folytatásaként jöjjön az Alföldi Kék Hencidától Körösszakálig tartó szakaszának leírása.

2. nap- 2016. 07. 23.

Viszonylag korán ébredtem és a céltudatos pakolászásnak köszönhetően hamar nekiindultam a napi kalandnak. Ezúttal a rövidebb úton értem el a Hencida felé tartó aszfaltot, így nem kellett sokat zötykölődnöm. Nemsokára meg is érkeztem a faluba, át a Berettyó hídján. A kék hamar beveszi magát balra egy kisebb utcába, én azonban a templomnál elkanyarodtam, hogy megkeressem a pecsételőhelyet. A templom harangja éppen nyolc órát ütött, mikor elhaladtam, megalapozva a nap jó hangulatát. Áttekertem a falun egy nagyobb térig, ahol meg is találtam a boltot, ahol pecsételni akartam. A lépcsőn ülő helyiek érdeklődtek, hogy merre megyek és hová tartok, majd bementem a helyiségbe. Több vásárló is volt előttem, a boltos nem győzte kiszolgálni őket, így volt időm nézelődni. Erre meg is volt az okom, mivel sehol sem láttam a pecsételődobozt. Már majdnem én kerültem volna sorra, amikor leesett, hogy rossz helyen vagyok, egy másik boltot kell keresnem. Gyors újratervezés után az utcán visszafele haladva találtam rá a helyes üzletre, ahol ismét az utam felől érdeklődtek. Majd a boltba belépve a boltos azonnali eligazítása tette kétségen kívülre, hogy jó helyen járok, a jégrémes fagyasztó felett ugyanis ott volt a pecsét. Mivel a vasárnapi nyitvatartásban egy nagyobb ebédszünet is van, ezért úgy döntöttem, hogy az a biztos, ha megelőlegezem a másnapi pecsétet is, így két lenyomatot ütöttem a füzetembe. A színes térképvázlaton sajnos elég rosszul marad meg a tinta.  Hencida településképét nekem az utcaajtók felett található betonlapok határozták meg. Máshol is láttam ilyeneket, de annyit, mint itt, sehol. Nyilván azért találták ki, mert így esőben is lehetett beszélgetni a szomszéddal.

Hencida, református templom

A Reált keressétek...

...ott lesz a pecsét

Kapufélfa

A faluból kivezető kék jelzést egy kicsit eltévesztettem, így egy kis visszafordulás után lett meg a helyes út, ami a templom utcája után szinte azonnal ráfordul a gátra. Itt végre szuper jó úton tudtam haladni. Sima földút volt, és végre a vadvirágok is a töltésen virítottak, nem pedig a kerekeim alatt. Nagy tehéncsorda legelészett a zöldellő réten. Így kanyarogtam  a Berettyó partján, hol közelebb, hol távolabb a folyóhoz, egészen a következő településig, Gáborjánig. Itt nincs hivatalos pecsételőhely, de a Haranghy füzet kér igazolásul egy pecsétet, így a kék mentén található Reálban kértem is egy céges bélyegzőt. A pénztáros kicsit meglepődött, de kedves volt és kaptam tőle pecsétet. A falut elhagyva ismét a gáton haladunk tovább, Szentpéterszeg már csak a távolból látható, a Berettyó másik oldalán pedig Váncsod tűnik fel a távolban. A térkép szerint egy földvár is volt valahol útközben, én egy kukoricatábla szélén található gyanús kiemelkedésre gyanakszom, hogy az lehetett.

A Berettyó gáton

Gáborján református temploma

Szépen felújított parasztbarokk házak

A nagybevásárlást végző néni szobra

Elég jól haladtam Berettyóújfalu felé, a távolban már feltűnt a 42-es út hídja. Itt egy tanyáról kiszaladt két kutya, de későn vettek észre, így csak a távolban futottak utánam ugatva, de hamar feladták az üldözést. A híd lábához érve jobb kéz felől feltűnt a herpályi templomrom, és egy egész jónak tűnő földút is volt arra az irányba a főúttal párhuzamosan. Jó ötletnek tűnt tehát, hogy elindulok felé. Végül ez az út az ördögé lett, egész közel kerültem a romhoz, de elfogyott alólam az út és egy kis csatorna is gátolta a továbbhaladást. Így kénytelen-kelletlen visszafordultam. Átkeltem a forgalmas főúton, majd a gáton haladtam tovább a város felé. A vasúti híd alatt közvetlen közelbe kerül a köveken átrobogó folyó.

Az már Berettyóújfalu

Közelinek tűnik a templomrom

Közvetlen találkozás a Berettyóval

Berettyóújfaluban könnyű megtalálni a pecsétet

A berettyóújfalui pecsét rögtön a város szélén lévő vízügy épületének kerítésén található, közvetlenül a vasút és a híd között. Mivel nem megy be a belvárosba a jelzés és a pecséten található templomromot sem láttam, így a bicikliúton haladtam a központ felé. Szép a központ Kádár vitéz szobrával, a református templommal és a Bihar múzeummal. Kicsit távolabb strandfürdőben is pihenhet a fáradt túrázó. Meglepő módon azonban semmilyen tábla nem jelzi, hogy merre kell menni a templomrom felé, így elő kellett venni a telefonom a navigáláshoz. A víztoronytól indulva a Kádár vitéz utcán kell haladni jobbról a harmadik utcáig, aminek a végén már felbukkan a láthatáron a torony. Itt szintén a harmadik utcán kell letérni a zsákutca tábla előtt, de most balra, majd a következő lehetőségnél pár száz méter múlva szintén balra. Ez már egyenesen visz a templomromhoz, csak át kell menni a 42-es úton. Magát a templomromot szépen restaurálták, az oszlopok méretei igazán lenyűgözőek. Az egykori település temploma szép nagy lehetett újkorában. Itt is volt geoláda, de a második pontot nem találtam meg. Egy másik templomromot kellett volna megtalálni, de a GPS egy kukoricatábla közepére mutatott, amibe inkább nem gázoltam be, így csak sok időt vesztettem el és még sárba is sikerült rendesen belelépnem.

A herpályi templomrom

Strandfürdő, Berettyóújfalu

Bihar múzeum

Kádár vitéz szobra a város főterén

A kockás hasú tejesember szobra

Áttekertem ismét a városon és Berettyó híd másik oldalán elindultam Bakonszeg felé. Ez a gátszakasz aszfaltos volt, így jól lehetett haladni, viszont a kaszálás miatt a virágözön is csak mérsékelten volt jelen. Szóval viszonylag eseménytelen út vezetett a faluba, ahol a gátról letérve szinte azonnal a pecsételőhelynél találtam magam. Szerencsére a Bessenyei emlékház kapuja nyitva volt, így be tudtam menni és használni az udvaron lévő oszlopon elhelyezett pecsétet. Haláláig 24 évig élt ebben a házban Bessenyei György író, a "Bihari Remete". Egy kék kútnál megmostam a cipőm és ittam, majd kitaláltam, hogy a Remete-tó partján ebédelek. Egy tábla jelezte az irány, így ki is tekertem a faluból. Előbb megkerestem egy geoládát, ami a Kálló partján volt elrejtve. Persze az ördögnek köszönhetően a rossz oldalon indultam el, így megint tettem egy plusz kört, amíg meg nem lett a láda. Majd az üdülőtelepen érdeklődtem, hogy merre van a tó. Továbbmentem a kövesúton, amíg el nem fogyott, szemben egy töltés magasodott, amire felkapaszkodtam, így kiderült, hogy a Keleti-főcsatorna partjára érkeztem. Víz, víz, úgyhogy itt el is fogyasztottam az ebédem. Jól is tettem, mint utólag kiderült, mert a Remete-tó körbezárt magánterület, így nem tudom megtekintésre ajánlani. Bakonszeg maga nagyon takaros település, a legtöbb házon a Tiszta udvar, rendes ház tábla díszeleg, nem is érdemtelenül.

Alternatív közlekedési mód

Útonálló

A bakonszegi pecsételőhely

A Bessenyei emlékház

A Keleti-főcsatorna

Állatszállításra használt ól, a rámpán tudták felterelni a jószágokat a járművekre

Egy újabb Berettyó hídon- melyet Bakonszeg másik híres lakosáról, Nadányi Zoltán költőről neveztek el- hagyja el a jel a falut és ezúttal a túloldali gáton indultam el Zsáka felé. Egy ideig a gáton gurultam, majd mikor láttam, hogy elválik az útja a közúttól, lekászálódtam róla és azon folytattam az utam. A 47-es útról szemlélve Zsáka környéke nekem mindig olyan igazi alföldi érzést adott. Hatalmas, fátlan síkságok egy-két településsel. Így biciklin ülve kicsit más benyomást adott a táj, több erdőt láttam, de lényegében nem változott a véleményem. Zsákán az út a falu szélén halad, elkerülve a látnivalókat. Egy tábla jelzi a kastély felé vezető utcát, így le is tértem, annál is inkább, mert pecsételnem is kellett a Haranghy füzetbe, amit meg is tettem egy boltban. Itt is megkérdezték, hogy maratonozok-e, de mondtam hogy kéktúrázok. A Rhédey kastélyt sajnos csak az útról tudtam megszemlélni, de mellette érdekes park található a honfoglaló magyar vezérek faragott szobraival. Visszatérve a kékre nagy meglepetés ért, mikor az út mellett közvetlenül struccokat pillantottam meg egy udvarban.

A Berettyó Bakonszeggel

Irány Zsáka

Zsáka, Rhédey kastély

A vezérek és Szent István

Nem ez a kép jut először az ember eszébe, ha az Alföldi Kékre gondol

A falu szélén kurta kocsma áll, majd a 47-es főúton átkelve egyből Furtára érkezünk, ahol egy kisebb kunkorral a katolikus templom mellett is elhaladunk. Benéztem a nyitott ajtón és a szép falfestmények alapján igen csak régi épületről lehet szó. Pecsétet a Hangulat presszóban találtam, ahol rögtön alternatív útvonalakat is kaptam, mivel, ahogy mondták, a pusztában nincsenek is utak. Ittam egy kólát, majd továbbindultam. Igencsak jó idő volt már ekkor, egy kék kút vizével próbáltam hűsíteni magamon, de konkrétan meleg vizet adott.

Furta

A furtai pecsételőhely

Puszta Furta határában

Furtát kövesúton hagyjuk el, ami egy ideig a pusztában is folytatódik a gázfogadó állomásnak köszönhetően. Egy réten rengeteg gólya és kócsag gyűlt össze, akik jelenlétemre arrébb repültek. A Nyéstai-csatorna zsilipjén kellett volna lennie egy betűjelzésnek a Haranghy füzetbe, de tüzetes átvizsgálás után sem akadtam a nyomára, így egy szelfivel igazoltam a jelenlétem. A továbbiakban voltak gázos részek, nagy dagonyák késztettek leszállásra, aminek nem nagyon örültem. Egy szürkemarhagulya mellett is elhaladtam, szerencsére a juhászkutyák láncon voltak, a pásztor viszont nem tűnt meglepettnek a jelenlétemen. A Szásztanyánál is lett volna betű, ezúttal találtam is márványdarabot Haranghy túra felirattal, de felírható betűjelzés ha volt is rajta, mostanra olvashatatlanná vált. Később sem voltam szerencsésebb, sem a Kődomb-szigeti, sem a Sáros-éri csatorna hídján nem találtam betűt. Igazán kellemetlen. Szárazabb kaszálók mellett haladtam, a távolban pedig Komádi 185 méter magas TV-tornya magasodott.

Madárvilág

A gázfogadó állomás

A zsilip, betű nélkül

Nem szerettem ezeket a dagonyákat

A TV tornyot szinte végig lehet látni

Delelő gulya

Pásztorszállás nyúllal

Megelőzött egy terepjárós ember, aki érdeklődött az utam felől, és szólt, hogy a következő tanyánál óvatosan menjek, mert ott vannak kutyák. Szerencsére nem volt probléma, még csak ugatást se hallottam. A település közeledtét az útburkolat megjelenése jelezte, majd valóban megérkeztem Körösszakálba. Itt a Forza Milan söröző sötét belső terében pecsételtem, majd a főtéren pihentem meg. Itt két kéktúrázóval találkoztam, akik dél felől érkeztek és szintén itt fejezték be  a napjukat. Mint kiderült a helyszínre érkező rendőröktől, a főtéri kútból víz az ország második legjobb artézi vize. A rendőrök után még egy család jött vízért, igazolva az állítást. Biztos, hogy egy csomó embernek nem ízlene az igen markáns ízvilág, de tényleg nagyon különleges szomjoltó. Kiderült, hogy itt is van egy geoláda, igaz, csak virtuálisan.

Látszólag jelzés nélküli útelágazás, pedig csak vékony a bokor ága

Hegyek a távolban

Forza Milan Söröző, pecsételőhely Körösszakálon

Az ország 2. legjobb vize!

Gyerekrajzokkal díszített buszmegálló

Majd egy kör után a faluban, úgy döntöttem, hazaindulok. Sajnos utólag bánom, hogy kihagytam a ziccert és nem mentem el a Sebes- Körös hídjáig, valóban elhagyva Hajdú-Bihar megyét. De még hosszú út állt előttem, a Körösszegapáti, Berekböszörmény, Biharkeresztes, Bojt útvonalon tértem vissza a lakókocsihoz. Biharkeresztesen ismét az ördög áldozata lettem. Itt szerettem volna egy jót vacsorázni, de az egyetlen étterem zártkörű rendezvény miatt zárva volt. Elég sokat köröztem a városban, hátha találok valami alternatívát, de végül egy boltban vettem egy kis elemózsiát estére. Szüleim akkor már hazamentek, így összeszedtem a sátram és a lakókocsiban aludtam. Chips-szel és húskonzervvel jóllakva tértem nyugovóra, hiszen egy túranap még várt rám.

ak3.jpg

A szakasz erőssége, hogy hosszan lehet úgy haladni, hogy nincs a közelben egy lélek sem, így el lehet merülni önmagunkban vagy a természetben. Rengeteg a madár és a vadvirág. De az útba eső látnivalókért is érdemes megállni, illetve kitérőket tenni, Berettyóújfaluban pedig egy egész napot is el lehet tölteni. Ez volt a leghosszabb napom, összesen 137,8 km-t tettem meg, ebből maga a kéktúra 53 km volt. Tényleg nagyon sok út lett az ördögé...

Fotógaléria a három napról

 

A bejegyzés trackback címe:

https://maratonom.blog.hu/api/trackback/id/tr108928794

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása