Valamivel több, mint egy hónap van már csak hátra a Budapest Maratonig. Ez önmagában is elég ijesztően hangzik, így jobb is, ha bele sem gondolok, hogy a felkészülésem lehetett volna alaposabb. A heti kilométerszámot elég jól megemeltem a nyár óta- persze csak magamhoz képest- júliusban 128, augusztusban 170 km-t sikerült összehozni. Egy futás így már legtöbbször több, mint 10 km volt. Az 1000 km-től sem állok már túl távol, már csak 60 kili hiányzik, így októberre mindenképpen összejön, ahogy azt az év elején terveztem. Volt két hosszú futásom is, ami igazi maratoni felkészülés volt, először 29,6, másodjára kb. 28 jött össze. Azért csak kb., mert sikeresen eltévednem az erdőben Bodaszőlő után. A piros sávon akartam visszafutni Debrecenbe, de sikerült elvesztenem a jelet, így érzésből futottam tovább, mivel telefon nem volt nálam. Végül sikerült megtalálnom a jelzést, de csak óvatos becslést tudtam csak tenni az elkavarás mértékére. Ami jó hír, hogy egyik futás sem viselt meg különösebben. Igaz, a tempó nem volt olyan kemény, de nem is ez volt a lényeg. Az állóképességemet ezen kívül jó kis túrázós hétvégék fejlesztették. A Bükkben és a Zemplénben megtett 20+ kilométeres távok biztosan a javamra váltak. Egyre jobban megy a versenyzés is, még mindig túl forrófejűen kezdek neki a távoknak, de a hortobágyi, a nagyhegyesi és az aggteleki eredményekre is büszke vagyok.

Egyre több közösségi futásról szerzek tudomást Debrecenben, de eljutni még nem nagyon sikerült rájuk. Kétszer is sikerült elkésnem. A bioritmusom nincs ráállva, hogy kora délután futni tudjak. Jól bekajálva indultam el kétszer is, és a késés mellett még rosszul is éreztem magam. Legalább elsején el tudtam jutni egy fejlámpás erdei futásra a Debrecen Környéki Futó Ismerősök szervezésében. Egy kis átszervezéssel azért remélem tudok majd még csatlakozni.

Az utakat július óta új cipőben koptatom. Bár maradtam az Adidas-nál, a Galactic Elite-nek annyira másmilyen a talpfelépítése, mint az előzőnek, hogy az elején nagyon szokatlan és kissé kellemetlen volt a futás. Szerencsére most már teljesen összeszoktunk. A talpa sokkal kevésbé barázdált, sokkal inkább aszfaltra való, így bár járok vele az erdőben is, azért érződik, hogy nem az igazi, főleg a homokban nehézkes vele a mozgás. De a sárban is csúszik, úgyhogy kicsit tartok a nyálkás ősz végi, téli viszonyoktól. De összességében kényelmes cipő és eddig jól bírja a gyűrődést is és az ára is igen kedvező volt.

A felkészülésen nagyot változtatni már nem látom értelmét. Folytatom a futásokat úgy, ahogy eddig, ahogy az időjárás engedi. Még egy hosszú futásnak még mindenképpen bele kell férnie. Hétvégén pedig Wizz-Air félmaraton, ahol jó lenne egyéni csúcsot futni. Egyelőre nem mernék rá fogadni, hogy sikerülni is fog. Viszont nagyon gondolkodom egy pulzusmérő óra beszerzésén, ami sokat tudna remélhetőleg segíteni a felkészülésben a jövő évi szezonra.