Bár a verseny honlapján minimális mennyiségű információ jelent meg az eseményről, mégis úgy döntöttem, hogy nem ülök itthon, hanem elmegyek Nyírbátorba futni egy jót. Előzetesen a 10 km-es távra regisztráltam, de már útközben azon gondolkodtam, hogy ha már ennyit utazok, akkor már a futás is tartson egy kicsit tovább.  Fél 10-től volt a rajtszám átvétel, így kicsit sietnem kellett, mert nem találtam meg elsőre a sportpályát. A regisztrációs lap kitöltésénél megkérdeztem, hogy hány körösek a távok. A félmaraton két kör volt, így ezzel el is dőlt, hogy inkább azon indulok. Nem volt probléma abból, hogy eredetileg rövidebb távra regisztráltam. Kiválasztottam a 640-es rajtszámot, majd vártam a 10 órakor esedékes rajtot. Kb. 50 ember gyűlt össze, nem voltak ismerős arcok, nem hiába másik megye ez már. A szervező mindenkit a pályára terelt, ahol egy rövid beszédből kiderült, hogy ez az autómentes nap egyik kísérőrendezvénye. Aztán közös bemelegítés kezdődött, amiket annyira nem szeretek, de ezúttal nem volt menekvés. Majd a gyerekfutás 800 méteres versenyét szurkoltuk végig, ez kedves gesztus volt. Így fél 11 volt már, mikor rajthoz állhatott a három hosszú táv.

A pályarajz és én

A sportpályáról kifutottunk az utcákra és két kanyar után, 1 km múlva már el is hagytuk a házakat. Egy darabig még tartott az aszfalt, majd földút következett. Elég elöl voltam, de voltak bőven előttem, ami azért volt jó, mert biztos, hogy voltak olyanok, akik ismerték már az utat, így csak követnem kellett őket. Egyébként az útvonal jelölése tökéletesre sikerült, a fatörzsekre kitűzött fehér nyilak amilyen furán hangzanak, annyira működőképesek. Két versenyző letért az 5 km-es távra, így máris az 5. pozícióban találtam magam. Akácerdőben haladtunk, a talaj pedig tökéletesen sima és kemény volt az esőknek köszönhetően. Kisebb emelkedők színesítették a pályát, de a Nagyerdőn nagyobb dombok vannak. Aztán nyílt terepre érkeztünk, ahol már megjelent a homok is. Az idő nagyon kellemes, nyarat idéző volt, a fátlan részeken talán túlságosan is. Itt, a pálya legvégén volt egy frissítőpont, ahol ittam egy jót, mert végig elég szomjas voltam. Ez a legelős rész nagyon tetszett, fákkal, dombokkal. Itt fordultunk vissza a város felé. A homok miatt inkább az út füves közepén futottam. Amikor ismét elértük az erdőt, megjelent a fákon az Alföldi Kéktúra jelzése is, amit még nem jártam be, így egy kis terepismeretet is szereztem majd a jövőre nézve. A tanyáknál megugattak minket a kutyák. Itt volt egy két nagyobb pocsolya, de ki lehetett őket kerülni. A város szélén lévő ebtelepnek köszönhetően akkora ugatást kaptam, mint amikor még a szomszédos utcákban kezdtem a kocogást. Itt a házak között hamar ráfordultunk a sportpályára, ahol ismét frissítettem, majd futottam tovább. Itt mondták, hogy második vagyok, mert előttem 3 futó csak 10 km-es volt. A második kört végig egyedül tettem meg, se előttem, se utánam nem volt látótávolságban ember. A frissítőpont után láttam, hogy jönnek mögöttem, de eléggé messze voltak, de azért belehúztam, biztos, ami biztos. A sportpályára érve még kettő és háromnegyed kört kellett megtenni a focipálya körül, a már végzett sporttársak biztatása mellett. A szervező maga mondta be az időmet, 1:32:04 lett, ami a 2. helyet hozta el. Megvártuk a többi futót, jól esett a kellemes napsütésben a füvön üldögélni. Aztán gyors eredményhirdetés, nem sokan voltunk, így mindenkit kihívtak. Kupát és érmet kaptam, de minden befutó kapott érmet. Sajnos nem volt feliratozva egyik sem. Aztán sült hurkával és kolbásszal lehetett pótolni az elvesztett kalóriákat.

A zárókör a gyakorlatban

Összességében jó szervezésű, kellemes verseny volt. Az útvonaljelölés abszolút 10 pontot érdemel. Talán ha kicsit több infó (pl. pályarajz) kerülne fel az internetre, többen vennének részt rajta. Én mindenesetre csak ajánlani tudom!