A jelvényszerző túramozgalmak során a kiíró által megjelölt tematikára felfűzött útvonalat kell végigjárni, vagy megadott pontokat felkeresni. Mindez egyénileg történik, a kiírásban megadott módon (gyalog, esetleg kerékpárral), tetszés szerinti beosztással, a teljesítés pedig nem időhöz kötött. A teljesítést a szervező által biztosított igazolófüzet megfelelő helyére történő pecsételéssel igazolhatjuk. A kitöltött igazolófüzeteket a kiírónak visszajuttatva pedig oklevéllel ismerik el a teljesítményünk, illetve jogosultak leszünk a túramozgalom kitűzőjének vagy jelvényének viselésére is. Az egyik leghíresebb példa erre maga az Országos Kéktúra, de az egyes természetjáró szövetségek honlapjait böngészve számos már mozgalomra is rábukkanhatunk, melyek közül könnyen kiválaszthatjuk a nekünk legmegfelelőbbet.

A Bükk 900-as csúcsai is ilyen jelvényszerző túramozgalom, melyek teljesítését Timivel és Öcsivel már régebben célul tűztük ki. Végül az augusztus 20.-ai hétvégén léptünk a tettek mezejére. Péntek este elindultunk és a bánkúti Turistaszállónál vertük fel sátrainkat. Kellemes éjszakát töltöttünk el a szalonnasütés után, bár Timi izgult, hogy elviszik a vadak. A mozgalomban kijelölt 20 darab 900 méternél magasabb bükki csúcs meghódítására két napot szántunk. Szombat reggel kissé későn indulva vettünk nyakunkba a Bükk-fennsík úttalan útjait, mivel a hegycsúcsok nagy részére hivatalos turistaút nem vezet fel, így térkép és némi tájékozódási képesség nélkül ne is induljunk útnak. Az igazolófüzetbe kerülő pecséteket a csúcsokat jelölő névvel ellátott oszlopokhoz rögzített kis fémbélyegzőkkel kell a helyükre varázsolni, ehhez pedig feltétlenül vigyünk magunkkal tintapárnát.

Huta-bérc (920 m)

"A bemelegítő"

A stratégiánk az volt, hogy első nap letudjuk a távolabbi csúcsokat, így másnap már csak egy pihentető kis kör marad majd. De sikerült túl sok időt eltölteni a készülődéssel, így kissé későn indultunk el. A kék sávon, majd a Faktor réttől a kék kereszten haladtunk. A kék és sárga kereszt találkozásától induló jelzetlen ösvényen haladtunk fenyveserdőben, szép sziklák között. Magán a csúcson egy kis tisztáson áll a csúcstábla, a fenyőket pedig már Bükkök váltják. Nem tudom, mennyien járják a 900-as csúcsokat, de határozott ösvényeket találtunk lefelé is, így azt követtük.

Fekete-sár-bérc (930 m)

"A sapkaelveszejtő"

A Huta-bércről toronyirányt (a leghasznosabb módszer) dél felé sétáltunk le, a kék kereszt másik oldalán már a Fekete-sár-bérc magasodik. Itt találtunk egy romos vadászlest, de maga a csúcsoszlop ettől egy kicsit távolabb áll. A pecsételésnél vettem észre, hogy elhagytam a táskámra tűzött baseball sapkámat. Hiába próbáltam visszamenni és megkeresni, a nem létező utat sem találtam meg, ahol feljöttünk, nem hogy a zöld rejtőszínű sapkát. A közvélemény szerint egyébként nem kár érte, mert szörnyen állt.

Körös-bérc (956 m)

"A felsétálós"

Leereszkedtünk az Olasz-kapui tanösvényre, innen ismét a kék kereszten haladtunk, amiből egy kis aszfaltos bekötőúton kényelmesen felsétáltunk a csúcstáblához, ami az épületek és a tornyok mögött áll. Aki itt akar WC-zni, az ne nézze meg közelebbről a budit, amit konkrétan a lejtő szélére építettek.

Vörös-sár-hegy (951 m)

"Az egyszerű"

A Körös-bérccel szemben áll a következő csúcsunk, itt is csak egyszerűen átsétáltunk. Itt is egy kis tisztáson áll a csúcsoszlop, könnyű megtalálni. Mint a legtöbb csúcsról, innen sincs kilátás, így nehéz többet írni róla.

Kukucsó-hegy (941 m)

"A gyöngyszem"

Ezek után még jobban értékeltük a Kukucsó-hegyet. Szép kövei már önmagában is is feldobták a látványt. emellett szépen átlátni a szomszédba, a Vörös-sárra, ahol az imént voltunk. A fák lombjai között pedig a távolba is kitekintést kapunk. Bájos kis csúcs ez, nekem az egyik kedvencem lett. A tábla igen kopott feliratát Timiék felfrissítették filctollal.

Ispán hegy (912 m)

"A Szilvásvárad-néző"

Az Ispán-hegy is hasonló megjelenésű. Itt is sok a felszíni mészkőszikla, illetve egy kis kukucskálással Szilvásváradot véltem felfedezni a távolban. Egyébként a másik oldala igencsak meredek. Ez a csúcs elég távol esik a jelzett turistautaktól.

Istállós-kő (958 m)

"A keresztes"

Mi is sokat bóklásztunk, míg ráakadtunk az Istállós-kőre vezető zöld háromszögre. Innen elég könnyű séta vezet fel a csúcstáblához és a kereszthez, de Timiék eléggé elborzadva beszéltem a Szalajka-völgyből felvezető ösvényről.

Nagy-Kopasz (903 m)

"A legtávolabbi"

A zöld háromszögön visszafelé haladva, majd a zöld sávról értük el a Nagy-Kopaszt. Nem kellett sokat emelkedni, ez az egyik legalacsonyabb csúcs, cserébe viszont ez van legtávolabb Bánkúttól.

Virágos-sár-hegy (950 m)

"Az erdős"

Érdekes módon a két csúcs közül az alacsonyabbik lett nevesítve. Ezt is a zöld sávról értük el, lefelé jelzetlen úton akartunk lejutni, de hamar kifogyott alólunk az ösvény. Nem tudtunk, hogy vajon már az Őserdőben bóklászunk-e már. Végül sikerült ráakadtunk a jelzésre, majd a kék sávba csatlakozva haladtunk tovább.

Tar-kő (950 m)

"A híres"

Az Őserdő mellett haladtunk, majd a meredekebbik oldalról másztuk meg a Tar-kőt. Az egyik leghíresebb helye ez a Bükk-fennsíknak, nem véletlen. A kilátás innen mindig pazar, s ez most sem volt másként. Ezúttal az alkonyat fényei adtak különleges színezetet a tájnak. Öcsi elfogyasztotta csúcssörét, majd továbbindultunk.

Büszkés-hegy (952 m)

"Az ismeretlen"

A Három-kő előtt még egy rövid kitérővel értük el a Büszkés-hegyet, mely bár 2 méterrel magasabb a Tar-kőnél, a túramozgalom nélkül mégsem hiszem, hogy sokan járnának erre. Pedig a fák fölött feltűnt a Kékes tömbje, így innen is egy érdekes kitekintéssel lettünk gazdagabbak.

Három-kő (904 m)

"A kisebbik kő"

A Három-kőre érve a Nap szinte már átbukott a környező hegyeken, így az aznapi terv teljes kivitelézése meghíúsulni látszott. Gyönyörködtünk a kilátásban, majd visszaindultunk a kék jelzésen. Úgy is szoknom kell az éjszakai túrázást, ez erre is jó alkalom volt. Csak akkor kapcsoltuk fel a lámpáinkat, amikor már tényleg nem nagyon láttunk semmit. A töbrök rétjein érdekes ködfoltok szálldogáltak. A táborba visszaérve mindent rendben találtunk és nem kellett sok idő, hogy álomba merüljünk.

Pipis-hegy (934 m)

"A fenyves"

Másnap okulva előző napi hibánkból, korán keltünk és hamar el is készültünk,hogy meghódítsuk a kimaradt nyolc csúcsot. Nemsoká már a Pipis-hegy sűrű fenyvesében haladtunk a csúcs felé. A Diabáz-barlang mellett elhaladva a kék sávon érkeztünk és a Faktor-rétre érkeztünk vissza.

Nagy István-erőse (938 m)

"A lakott"

A rétről a sárga sávon haladtunk tovább, majd a csúcs felé egész sokáig földút vezetett. Itt nagyon szép kis házak állnak, erdész- vagy vadászházak lehetnek. Szívesen eltöltenék bennük egy hétvégét. A csúcs alatt egy szép kis réten vágtunk át, a táblát itt is könnyen megtaláltuk.

Fodor-hegy (931 m)

"Az állatos"

A Nagy István-erősével szemben áll a Fodor-hegy, így leérve az előző hegyről, célirányosan egyenesen indultunk el. Szerencsére sikerült pont eltalálni a csúcsoszlopot. A pecsételés után egy szarvast vettünk észre. Rögtön elhallgattunk és valószínűleg jó volt a széljárás, mert nem vett észre minket. Jó néhány percig tudtunk gyönyörködni az állatban, aztán meghallott bennünket és elszaladt.

Mély-sár-bérc (925 m)

"Az álnevű"

A piros x-en folytattuk utunk, szintén egy szép réten vágtunk át, majd felmásztunk a hegygerincre, és a Mély-sár-bérc felé indultunk. Itt megtaláltuk a csúcsot jelző betontömböt, de oszlopot nem. Teljes tanácstalanság, majd telefont elő egy gyors információgyűjtésre. Kiderült, hogy a térképen a Kis-sár bércként jelölt csúcson van a pecsét. Átbattyogtunk hát a gerincen, ahol valóban megtaláltuk az oszlopot. Igaz, hogy a Mély-sárt nem csúcsként jelöli a térkép, de az elnevezés valóban megtévesztő.

Nagy-Kő-hát (946 m)

"A védett"

A kék sávról a Kőhát-lápa jelzetlen útjára térve értük el a Kőhátakat, amelyeket még tegnap szerettünk volna letudni. De hát a plusz kilométer sosem árt. Szerencsére az az információ a birtokunkban volt, hogy a Nagy-Kő-hát körbe van kerítve, és délről lehet bejutni egy létrán. Valójában a kapu is nyitva volt, de a móka kedvéért ragaszkodtam a létrázáshoz. Fiatal, sűrű bükkös nőtt itt, visszafelé sikerült is bolyongani benne. Itt kilátás nyílt a Kis-Kőhátra és a Borovnyák golflabdájára is.

Kis-Kőhát (939 m)

"A kistestvér"

Az adótoronynak köszönhetően jó kis út vezetett fel a csúcshoz, amin még rövidíteni is tudtunk az ösvényeknek köszönhetően. Az oszlop szerényen áll a torony mellett, a kis ház mögött. Itt meg is ebédeltünk. Hosszas menetelés következett vissza Bánkútra.

Felső-Borovnyák (945 m)

"A nemzetközi"

A Csalánosnál kapaszkodtunk fel a kövesútra, ami felkanyarog a Borovnyákhoz. Itt van a sípályák teteje is egy felvonóval, de a legfontosabb objektum kétség kívül a NATO radar. A csúcsoszlop a kerítés közelében van. Öcsi félt a kameráktól, mondta, hogy itt ne fényképezzünk. De biztos megszokták a kóbor turistákat, különben már rég eltávolították az oszlopot.

Bálvány (956 m)

"A tériszonyos"

Az utolsó csúcs volt a legmagasabb. A Bálvány könnyű sétával is megközelíthető és szerencsére a tetején álló Petőfi kilátót is felújították. Nem mondom, elég félelmetes a tetejére vezető létra, de muszáj felkapaszkodni a jó kilátásért, ami szépen megkoronázta a hétvégénket. Ugyanis innen szinte az egész fennsíkot be lehetett látni, így azokat a csúcsokat is, amiket megmásztunk. A kilátó lábának támasztották az oszlopot, amin a pecsét még ott van, a tábla azonban már nem. Tele lett a füzetke pecséttel, ez a Fehér Sas panzióban ünnepeltük meg egy finom vacsorával.

Egy feladat maradt hátra, a igazolólap visszaküldése a mozgalom kiírójának. E-mail-ben (nagy.vandorkukacgmail.com) érdeklődtem, gyors válaszban kaptam is címet, amire elküldhettem az igazolólapot és 400 forintot. Amikor megcsörrent a pénz a borítékban, a postán megkérdezték, hogy biztos így akarom-e elküldeni a pénzt. A kérdést sem értettem elsőre, utólag azonban izgultam, hogy vajon el fog-e tűnni a mátrixban a küldeményem. Végül a válaszküldemény állította vissza a hitemet a postában, ugyanis megérkezett a kitűző és egy gratuláló levél.

Haladó túrázók pedig teljesítménytúra keretein belül is körbejárhatják a bükki csúcsokat. A teljesítés után, terepismerettel, azt mondom, hogy abszolválható szintidőn belül, mivel van egy észszerű útvonal, amire felfűzhetők a hegyek, bár ebbe nyilván nagy elkavarások nem igazán férnek bele.