Hétmérföldes lépés

Alföldi Kék- Nyírbátor-Vaja

2017. február 19. - athrun

Az első biciklitúrám az Alföldi Kéken egészen érdekesen alakult. Nyírlugosról terveztem indulni Nyíracsád felé, ennek megfelelően kerekedtem fel az útra. Először tettem meg az utat biciklivel, és úgy éreztem, hogy sosem fogok odaérni. Épp a megyehatárt hagytam el, ahol a kék is keresztezi az utat, amikor feltűnt, hogy megáll egy autó a jelzésnél. Gondoltam is magamban, hogy lehet a kódot keresik, ami a megyei kéktúrához kell és pont a közelben van felfestve egy fára. Mi másért is állhatnának meg az emberek, nem?

Megérkeztem Lugosra és a pecsételőhelyet kerestem. Mikor rátaláltam a Paradiso Presszóra, legnagyobb megdöbbenésemre zárva volt. Fasza. Éppen azon töprengtem, hogy mitévő legyek, amikor megáll mellettem egy autó. Kicsi a világ, Évi és Miki voltak azok, akikkel a túravezetői tanfolyamon ismerkedtem meg és valamivel korábban kezdtek neki az Alföldi Kéknek. Kiderült, hogy őket láttam megállni a megyehatárnál, és tényleg a kódot keresték, mert a túrájukon nem találták meg a szakadó esőben. Tulajdonképpen óriási véletlen volt a találkozásunk, mert Nyírbátorba készültek. Felajánlották, hogy velük tarthatok, még volt hely a biciklimnek az utánfutójukon, én pedig örömmel elfogadtam a felajánlásukat. Így kerültem hát Nyírlugos helyett Nyírbátorba.

Virágos mező Nyírmártonfalva határában

Nyírbátorban első dolgom volt kaját venni, mert nem készültem fel ekkora útra, majd miután összeszedtük a felszerelést, nyeregre is pattantunk, hogy begyűjtsük a pecsétet. A belvárosban parkoltunk, innen kis távolságra van a Báthori István Múzeum. De előtte még a minorita templom és a tágas tere foglalta le a figyelmünket. A legendák szerint a város történetében fontos szerepe volt egy sárkánynak, így ez a motívum több látványos szobron is megjelenik. Nem jártam még a városban, így nagyon tetszett a rendezett és szép környék, szökőkúttal, tóval, híddal, sok szoborral. Miután kifotóztuk magunkat, tényleg a múzeum következett, ahol beütöttem az első pecsétemet a kéktúra füzetembe.

Minorita templom

Plasztiksárkány

Fémsárkány

Történelmi pillanat, az első kéktúrás pecséttel

A kék jelzést gondosan követve hamar elhagytuk a várost, majd egy ipari terület mellett elhaladva az aszfalt is elfogyott a kerekeink alól. A földút homokja szerencsére jól járható volt, így jól tudtunk haladni. Egy útszéli kereszt mellett csatlakoztunk rá ismét egy aszfaltútra, amin Nyírderzsre jutottunk. A pecsét a Hangulat büfében várt ránk, elég jól elrejtőzve a helyiség berendezései között. Elég sokan választották aznap ezt a frissítőpontot, így örültem, hogy az első kocsmai pecsételést nem egyedül kell megtennem. Azért egy csoportfotót is csináltunk, Éviék mindig szoktak fényképes igazolást is készíteni.

Kocsmai enteriőr

Kövesúton haladtunk tovább búzaföldek és akácfák mellett. Nem volt túl nagy forgalom, és elég jól tudtunk haladni, bár azért szerintem lassítottam a többieket, akik tapasztaltabb biciklisek, mint én. A következő, nem hivatalos megállónk a számomra megjegyezhetetlen nevű Kántorjánosi volt, ahol a jelzés egy faluszéli kis utcában vezet át. Végül is itt sem volt probléma, de semmi nem indokolja, hogy itt menjen a túra. Főleg, hogy el is tévedtünk. A füzetben is egyenesen halad a jelzés, csakhogy azóta megépült az M3-as autópálya, aminek a széléhez el is jutottunk. De tovább nem lehetett menni, így hátraarcot tettünk és sikerült észrevenni a jelzés elkanyarodását, hogy hamarosan ismét aszfalton folytassuk. Egy jelentős emelkedőt tettünk meg, az út a sztráda fölött vezetett. Innen néztünk le a forgalomra, majd életem legnagyobb sebességét sikerült elérnem lefelé. Tényleg nem vagyok egy nagy kerékpáros. Innen végig aszfaltúton tudtunk haladni, ami igen jó állapotban van, így kellemes élmény volt a tekerés.

Zsákutca

A jelzést keresve

Nem volt csúcsforgalom

Hamarosan kis nyaralók jelentek meg, jelezve a Vajai-víztározó közelségét. Ám előtte betértünk a faluba, ahol a Bombajó élelmiszerboltban volt a pecsét, ami egy kisebb kitérőt jelent magától a turistaúttól. A doboz pont az ajtó mellé lett felszerelve, de maga a helyiség sem volt valami nagy. Az eladó hölgy elmondta, hogy viszonylag gyakran térnek be hozzájuk túrázók a pecsétért. ezzel hivatalosan véget ért a túranapunk, nem volt más dolgunk, mint visszatérni Nyírbátorba. Előtte azonban nem hagyhattuk ki a vízparti pihenést. A tó partján megebédeltünk, majd találtunk egy eldugottabb stéget is. a parton akartunk végigsétálni, de aztán rájöttünk, hogy nem fog menni, így visszatértünk a kövesútra és visszatekertünk Nyírbátorba az előzővel megegyező útvonalon.

A városba visszatérve a református templom körül tettünk még egy sétát. Szerencsénk volt, éppen esküvőre készültek, a tiszteletes pedig szólt, hogy nyugodtan szétnézhetünk bent is. A gótikus templom belülről is ugyanolyan monumentális, mint amilyennek kívülről látszik. A fa harangláb sem mondható alacsonynak, de mégis sokkal kisebbnek látszik mellette. Az autóhoz a várostörténeti sétányon keresztül tértünk vissza, ahol számos érdekes szobor (hátborzongató üvegszemmel) és Leonardo Da Vinci találmányainak életnagyságú makettje látható.

Református templom a haranglábbal, Nyírbátor

Hazafelé Nyíradonyban szálltam ki, onnan pedig hazatekertem, így összesen 94 kilométert tettem meg, ami az én soványka biciklis múltammal elég soknak mondható, de legalább jó felkészülés volt a későbbi túrákra, amelyekről már beszámoltam a blogon. Nyírbátor látnivalóiból csak egy ízelítőt kaptunk, így bőven lesz még mit felfedeznem, amikor visszatérek.

Köszönöm Mikiéknek a lehetőséget!

További képek a galériában.

ak7.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

http://maratonom.blog.hu/api/trackback/id/tr4712272155

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu