Hétmérföldes lépés

Alföldi Kék- Petróczi iskola- Mindszent, rév

2017. július 14. - athrun

Legutóbbi kéktúrám során szerencsés lehetőség adódott, szülői fuvart tudtam igénybe venni a Kiskunságban. Így egy csütörtök reggelen el is vitt édesapám a Petróczi iskolához. A ma vendéglátóhelyként üzemelő épületben a pultos lány fémdobozostul tette elém a bélyegzőt. A pecsételés után átkeltem a forgalmas úton, nekivágva az aznapi útnak. Estére beszéltük meg, hogy felvesznek, ezalatt szerettem volna Ópusztaszerig mindenképpen eljutni.

Reggel a Petróczi iskolánál

Tovább

Kazinczy 50- Szalánc, 2017. 07. 03.

A Kazinczy 200 teljesítménytúra Szalánc 50-es résztávja már akkor megtetszett, amikor még csak 25-ös távokat mentem. Idén végre úgy alakult, hogy el is tudok indulni rajta és ami fontosabb, valószínűleg végig is bírok menni. Telekocsival vittem el Zolit, Gergőt és Robit. Bár nem indultunk túl korán, mégis hamar megérkeztünk Füzérre, ahol könnyen megtaláltuk a rajthelyszínt. Összekészülődtünk, kitöltöttem a nevezési lapot és pár perccel 8 után el is indultunk Zolival, a többiek ugyanis futni szerettek volna, utána pedig egy másik résztávot is teljesíteni. Utóbbi nem volt biztos, tekintve az esőt, ami egész éjszaka esett és nem úgy tűnt, hogy egyhamar eláll. Leghamarabb délutánra ígértek jó időt a meteorológusok, de ezt sosem lehet tudni. Így hát feltettem a táskára az esővédőt, magamra az esőkabátot és a szemerkélésben elindultunk a nagy útnak. Előzménynek még annyit, hogy péntek este fáklyás felvonulás volt otthon és a néptáncos csizma szörnyen kényelmetlen volt, szóval az a két kilométer elég volt, hogy feltörje a lábam. Jó úgy útnak indulni, hogy eleve vízhólyagos az ember lába.

A nevezéskor (is) esett az eső

Tovább

I. Intersport Tisza-tavi félmaraton, 2017. 06. 03.

Viszonylag későn döntöttem el, hogy nevezek a Sarudon első alkalommal megrendezett versenyre, így az előnevezés második szakaszában regisztráltam, azaz póló már nem járt. Úgy is külön ládát kellett már vennem nekik, szóval nem bántam annyira. Általában nem vagyok problémás, de most több e-mailt is küldtem a szervezőknek, akik kedvesen és hatékonyan oldották meg a problémáim. Reggel megérkezve Sarudra, a tópart mellett fekvő üdülőközpontban a regisztráció pillanatok alatt megtörtént. Átvettem a rajtszámot és az indokolatlanul nagy szatyorban lévő rajtcsomagot. Naivan szerettem volna egy nagyon jó időt futni, de sem a formám, sem az időjárás- már reggel nagyon meleg volt- nem kedvezett. Elég korán érkeztem, még volt idő a gáton sétálni, átöltözni.

Tovább

Alföldi Kék- Körösszakál- Geszt

Június 17.-re terveztem a következő túranapot az Alföldi Kéken. A geszti pecsét korlátozottan elérhető, így pénteken felhívtam az iskolát, ahol azt mondták, hogy az évzáró miatt nyitva lesznek, de próbáljak meg délig odaérni. A másik limitáló tényező az eső volt, szombatra csak futó záporokat jósoltak és reggel a radarkép sem mutatott viharfelhőket, így elindultam meghódítani Békés megyét. Komádiban depóztam le, innen egy fél órás tekerés volt Körösszakál. Baljósló sötét felhők takarták el a napot...

Rossz előjelek Körösszakálon

Tovább

Alföldi Kék- Nyírlugos- Nyírbátor

Ez a rövidke szakasz lyukként tátongott még a már teljesített túrák között, és talán lehet emiatt, de sajnos önmagában eléggé kitöltő hangulatúra sikerült. Sokat lestem a fórumokat, hogy mi a hír a lugosi Paradiso Presszóról, tudok-e majd pecsételni, vagy potyára megyek. Végül megoldódott a probléma, az MTSZ nemrégiben kiszabadította a pecsétet és immár állandóan elérhető a városközpontban. Így hát május 28.-án, vasárnap fel is kerekedtem. A megszokottól rövidebb, képes beszámoló következik.

Az új pecsételőhely Nyírlugos főterén, közvetlenül a kék jelzés mentén, háttérben a városháza. Egy retro táblácskával is kedveskedtek. Valaki szabadítsa ki a geszti pecsétet is!

Tovább

Muzsla Trail- 2017. 05. 14.

Idén nem kímélte az időjárás a Muzsla Trailt. Először a hóhelyzet miatt kellett elhalasztani, aztán pedig Gyöngyöst tarolta le a jégeső. Eseménytelen utazással 9 körül érkeztem meg Szurdokpüspökibe, de valamiért nem álltam meg útközben reggelit venni, így egy kisboltba tértem be. Nem igazán volt bő a választék, így két islert vettem és útbaigazítást is kértem, mert nem találtam meg az iskolát. Sikeresen megérkeztem a rajt helyszínre, átvettem a rajtszámot, majd készülődtem. Átöltözés, reggeli (isler banánnal), sorban állás a WC-hez. A legkisebb hátizsákomat vettem fel, benne esőkabát, egy energiaszelet, egy zselé, egy Magne Shot, egy kulacs víz és a telefon, és az övtáskámat is felvettem, a kulacs vizébe meg izót kevertem. A Délibáb terepfutásos pólóm pedig egyfajta kinyilatkoztatásként is szolgált. Az új terepfutócipőm felavattam, csütörtökön érkezett meg és kényelmesnek bizonyult a próbafutáson, így bevállaltam, hogy felveszem, főleg mivel a másik talpa leválófélben van.

Hamar elszalad az idő a 10 órai rajtig, rövid bemelegítés után már ott álltam a tömegben és a zenével hangolódtunk az indulásra. Az eleje kilőtt, én valahol a középmezőnyben haladtam. Hangulatos pincesor mellett futottunk el, majd elkezdtünk emelkedni. Ez nem csak a szintre vonatkozott, hanem a pulzusomra is. Árnyas erdőben haladtunk, ahol nem ért meglepetésként, hogy sár van. A legtöbben kikerülték, az út szélén próbáltak futni, én bevállaltam az út közepét, ott próbáltam átlépni a csúszósabb részeket. Az első vízátfolyáson is lendületesen átcaplattam.

Elindult a mezőny. Fotó: Dobrik Rezső

Tovább

Vitézlő- 2017. 04. 22.

A hirtelen beköszöntő áprilisi tél alaposan megkavarta a dolgokat. Folyamatosan követtem az eseményeket és őszintén szólva nem voltam nyugodt, ha a vasárnapi Muzsla Trail-re gondoltam. Aztán sorra jöttek a hírek az elmaradó versenyekről, és végül a szervezők is a halasztás mellett döntöttek. Szerintem jó döntés született, magamat ismerve lehet elmentem volna akkor is, ha megtartják, ha már neveztem, aztán ki tudja mi lett volna velem ott a hegyen. Nehéz lehetett meghozni a döntést, de köszönöm, hogy kész tények elé állítottak.

Így hát megüresedett hétvégén gondolkodva botlottam bele telekocsis felhívásokba Szendrőre, a Vitézlő teljesítménytúrára (szervező a Szendrői VSK TSZ). Délutánra ért meg bennem az elhatározás és sikerült megbeszélni az utazás részleteit, így ismerkedtem meg másnap hajnalban Antival és a két Szilárddal. Én a 35 km-es távot terveztem, nem is volt nálam túl sok kaja, de a többiek az ötvenest javasolták, mondván, hogy így legalább várnom sem kell majd rájuk. A helyi iskolában a nevezésnél is először a rövidebb távot mondtam, de aztán átfutott az agyamon, hogy jó társaságba keveredtem, így végül bevállaltam az 50-est. A nevezést és gyors reggelit követően negyed 8-kor útnak is indultunk, miután a rajtoltatók beolvasták a vonalkódunkat. Nem voltak még túl sokan az indulók, de elnézve a gépparkot, biztos vagyok benne, hogy a későbbi tömeget is zökkenőmentesen tudták kezelni.

vitez.jpg

Tovább

OKT- Rozália téglagyár- Hűvösvölgy

A vadiúj hosszú hétvége első felét Tündinél töltöttem Budapesten és megbeszéltük, hogy a nagypénteken túrázunk. A 14. szakasz, ami a kéktúrások belépője szokott lenni a közelsége és a könnyűsége miatt egyértelmű választásnak tűnt. A Nyugatiban felültünk egy Esztergom felé tartó vonatra, majd fél óra múlva a város határában már le is szálltunk Üröm vasútállomáson. Sok nagy hátizsákos túrázó utazott a vonaton, de ők távolabbi célpontokat tűzhettek ki, mert csak mi szálltunk le. Itt a városhatárba a mi kistáskáink is elegek voltak. Átkeltünk a sínek alatt, majd a Solymárvölgyi utat elérve, a hegyoldalba épült kis házak, üdülők mellett 1 kilométernyi séta után érkeztünk meg a kék sáv jelzéshez és a túra kiindulópontjához, a Rozália Téglagyárhoz. A sínek mellett láttunk egy vaddisznótetemet, mondtam Tündinek, hogy ne aggódjon, nincsenek erre vaddisznók, mert mindet elütötte már a vonat. A túrázók téglagyár leánykori nevét ismerik, ezért téglával kirakták a Wienerberger feliratot, hátha egyszer azt is megjegyzik. A porta mellé kirakott beöltöztetett próbababa a szívbajt hozta rám, de sikeresen pecsételtünk a kapu melletti villanyoszlopon elhelyezett pecséttel. Lefénymásoltam Tündinek az igazolófüzetből az adott oldalt, hadd bíbelődjön csak ő is.

Rozália téglagyár

Tovább

Rotary Háromnegyed Maraton- 2017. 04. 02.

Az idei már a negyedik Rotary Futófesztivál volt, amin részt vettem. Először csak a Jótékonysági futáson vettem részt 2014-ben, ezekhez két félmaraton csatlakozott, most viszont futótárs hiányában kimaradt a kiskör és az új, 30 km-es távon indultam. Anica nagyon szerette volna ezt a távot, és ha már megszervezték, akkor már én is ezt választottam. Még így sem volt túl népszerű a táv, 37 futó indult rajta.

Anica átvette a rajtcsomagom, így a verseny előtt nem sok dolgom volt. Külön felhívta rá a figyelmem, hogy vigyek sapkát, és szerencsére hallgattam is rá. Bolyongtam egy darabig a helyszínen ismerősöket keresve, szerencsére épp odaértem a DKFI közös fotójára. Kivártam a sorom a csomagmegőrzőnél, közben megettem egy banánt, majd megtaláltuk egymást a többiekkel. Józsi rajtolt a félmaratonon, mi pedig a maratonosokkal indultunk. Néztük a menő triatlonosokat, mondtuk is, hogy futás közben nemigen fogjuk őket többet látni. A speaker bíztatott minket, hogy egyszer menni fog a maraton is. Ez elég lesajnálóan hangzott és kikértük magunknak.

dsc_9218.jpg

Tovább

Kőfejtő Cross- 2017. 03. 25.

index.jpgBüszke vagyok rá, hogy folyamatos futás mellett sem lettem beteg a télen. A hirtelen beköszönő meleg időhöz a téli futónadrág túlzásnak bizonyult, a futáson teljesen lefőttem és másnap már megfázva ébredtem. A hetet folyamatos orrfújással töltöttem, és bizony el is gondolkodtam rajta, hogy az előnevezés ellenére mégsem megyek el a Tarcalon megrendezett Kőfejtő Crossra. Végül Erika rám írt, hogy megyek-e, mert nem talált fuvart, én pedig igent mondtam neki. Bár vágytam a részvételre, de kellett ez a kis lökés. A hosszútávot néztük ki, ami 11,5 km hosszú volt, és 440 méter szinttel volt megspékelve.

Tovább