Hétmérföldes lépés

Zempléni Tavaszi teljesítménytúra 25 (2018. 04. 29.)

2018. május 05. - athrun

Ha a terepfutásra gondolok, akkor mindig a szabadsággal kapcsolódik össze a képzeletemben. De, mint ahogy pókerezni is akkor jó, ha ismerjük a szabályokat, a futás maximális élvezetéhez is kell szerintem némi rutin és erőnlét. Mivel ritkán adódik alkalmam hegyen futni, ezért gyakorlási szándékkal szerettem volna végigszaladni a Zempléni Tavaszi teljesítménytúra 25-ös távján. Már előző nap megérkeztünk Sátoraljaújhelyre, így végre nem kellett túl korán kelnem. Kényelmesen 8 körül sikerült megjelennem a rajthelyen, az V. László Szakközépiskolában. A tornateremben már kisebb sor állt, így beálltam a végére. Kiderült, hogy az előnevezéshez képest kétszer annyi ember jött el, amivel a szervezők nehezebben boldogultak. Aztán később a 25-ös táv itinerje, majd térképe is elfogyott és mivel inkább megvártam, hogy hozzanak belőle, majd egy óra telt el, hogy el tudtam indulni. Sebaj, a hegyek nem mennek sehová.

Itt már készül valami

A jelzéseket követve egyre emelkedő utcákon hagytuk magunk mögött a várost. Az első pont a Szár-hegy volt, ahova a Magyar Kálvária szerpentinútján kaptattam fel. Az elcsatolt régi magyar vármegyékre emlékező stációk mellett a hegytetőn kápolnát is emeltek, ahol mi is megtaláltuk az első kódot. A kilátás megcsodálása után meredek ereszkedő következett, majd jól futható rész következett egészen az országos kéktúra útvonaláig.

Régi kőbánya a Kálvária bejárata mellett

A Magyar Kálvária közadakozásból készült, 1936-ban adták át

A szép kilátásig nem is kell sokat mászni

14 bástyaszerű stáción helyezték el a történelmi Magyarország vármegyéinek címereit. Az emléktáblákon a városok neve mellett egy-egy jelmondat és az állíttató neve olvasható

A 100. országzászló a 345 méter magas Szár-hegy csúcsán

Szent István kápolna. Első királyunk halálának 900. évfordulójára épült 1938-ban

Itt belebotlottam a Nagy-Nyugodó pecsétjébe, és bár szóltak is, hogy nem kell, azért nyomtam emlékbe a papíromra. Hamarosan megérkeztem a második pontra, de előtte még észrevettem, hogy véletlenül mégis 15-ös távnak szóló útleírást kaptam. Szerencsére a két táv azonos útvonalon haladt az elején és a pontőr tudott adni egy 25-ös itinert. A krízishelyzet elhárítása után haladtam tovább a kéken.

Kilátás a Szár-hegyről

Meredek ereszkedés a kék háromszögön

A vulkáni utóműködés egyetlen emléke a vidéken, a Cholnoky-gejzírkúp

Az nem újdonság, hogy a sárga irányjelző táblák nem igazán használhatók, de ezt a példány egész jól megjavították

Útban a Bányi-nyereg felé

A kéktúra útvonala nagyon klassz ezen a részen, erdős, árnyékos szakasz, sok kisebb-nagyobb emelkedővel és árokkal. Sok nagy zsákos túrázóval találkoztam, úgy tűnik sokan éltek a hosszú hétvége adta lehetőséggel. A hatalmas Rákóczi tölgy után már balról meg is jelent a piros sáv, amin folytattam a túrát. Előtte még felírtam a kódot, majd kellemes lejtőn, árnyas, virágokkal teli erdőrészen futottam.

Árokugrás a kéken

Erdei lak

Természetes oszlopcsarnok

A Rákóczi tölgy

Lombkorona

A 3. ellenőrzőpont

Jellemző, hogy minél gyorsabban halad az ember, annál figyelmetlenebb is. Én is továbbfutottam egy erdészeti úton pár száz métert, mire rájöttem, hogy a jelzés letér egy kis ösvényre. Lassan kajaidő volt, a következő ponton, a Cseréptónál terveztem megállni. Gondoltam, hogy vízparton jó lesz pihenni egy kicsit. Az emelkedők alapján gyanús lehetett volna, de végül kiderült, hogy csak a hegyet hívják így. Így a kód felírását (A Csubakka után egyértelmű volt a Star Wars tematika) követően kivágott farönkökre telepedtem le ebédelni és izót is kevertem magamnak.

Hangulatos a piros jelzés útvonala is

Erdészház a rengeteg közepén

Kicsi az ember

Pihenő Cseréptón

Ismét a kék sávon haladtunk, a fák mögött messze feltűntek a sátoros hegyek. Utolértem egy párt, akik mondták, hogy elegednek, de mivel egy emelkedő közepén voltunk, örömmel utasítottam el a felajánlást. Mikor megelőztem őket, a lány megkérdezte, hogy én írom-e a blogot. A biztonság kedvéért visszakérdeztem, de tényleg rám gondolt. Most először történt velem ilyesmi, libabőrös érzés volt, köszönöm! Később arra figyelmeztettek a túratársak, hogy ne felejtsek el letérni a kék négyzetre. A kéken egyre közelebb kerültem a hegyekhez, egy rétről szép kilátás nyílt a Magas-hegyre, ami a nevéhez méltó módon uralta a tájat, nem sok jót sejtetve az egyszeri futónak a folytatásra. A nagy bámészkodásban sikerült is a csontszáraz pályán bokáig merülni egy jókora sártócsában. Az út lendületesen lejtett, majd a Rudabányácskára vezető aszfaltúton találtam magam.

Még elég messze a cél

Nagyon tetszett, amit itt láttam a Kéktúrából

Közeledik

Rudabányácska temploma

Ekkor tudatosult bennem, hogy végül mégis sikerült benéznem a letérést, így kihagytam a Smaragdvölgyet. A faluban a templom melletti kék kútnál frissítettem magamon, majd a piros sávon vágtam neki a hegymászásnak. Szokás szerint, amikor azt hinné az ember, hogy felért, valójában még sehol sincs. Itt a kék háromszög jelzés vitte be a kegyelemdöfést, sziklás, meredek emelkedőn kell feljutni a csúcsra. Egy anyukától megint megkaptam, hogy ekkora lábakkal könnyű. A kilátóhoz vezető lépcső korlátjára ragasztott idézetek olvasgatásával szedtem össze magam. A kód a kilátó tetejére lett kihelyezve, de anélkül is kihagyhatatlan volt a panoráma miatt.

Meredek kaptató a kék háromszögön

Kilátás az 514 méteres Magas-hegyen álló kilátóból

A bátrak át is csúszhatnak a Szár-hegyre

Sátoraljaújhely a magasból

A Zemplén erdőségei

dsc02145.JPG

A kilátóban értem utol a 15-ösön induló Leviéket és úgy döntöttem, hogy velük megyek tovább. 3 órája voltam úton, mikor megállítottam az órámat. A libegők alatt ereszkedtünk le a kalandpark középső állomására, ahol többiek bementek kólázni, én meg inkább mentem tovább. A kék négyzeten nyargaltam lefelé, egy sárosabb szakaszon sikerült összekennem a másik cipőmet is. Ahogy ereszkedtem, úgy lett egyre melegebb, ahogy az erdőt a hétvégi telkek váltották fel. Az utolsó szakasz már a városban, a hosszú Kazinczy utcán vezetett végig. 100 körüli házszámtól kellett eljutni a 12-ig, de egész hamar sikerült.

A libegő alatt vezet az út

A Hősök temetője

Egy pince az Ungvári pincesoron

A Kazinczy utca egyik legkülönlegesebb épülete

A tornateremben már várták a túrázókat, hamar megkaptam a díjazást. Nem győztem inni, mert a végére már teljesen elfogyott a vizem. Az iskola udvarán pedig a frissen elkészített babgulyás biztosította a színvonalas pihenést.

Jól esett a futás, bár a sok fotószünet megakasztotta a flow-t. Azért jó volt, hogy nem volt meg most a versenyszellem, így kényelmesen haladtam és nem erőltettem minden áron az emelkedők megfutását. Így, hogy számos túratársat megelőztem, sokkal több interakcióban volt részem, mint általában. A túrázók jófejek. A túra remek útvonalon haladt, a 25 kilométerre eső 1100 méteren szintemelkedés kellemes kihívást tartogat. Első szervezés volt, biztos vagyok benne, hogy a tapasztalatok alapján minden gördülékenyebben fog menni jövőre.

A bejegyzés trackback címe:

https://maratonom.blog.hu/api/trackback/id/tr5713885990

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.