Hétmérföldes lépés

Alföldi Kék- Kisvárda- Pácin

2018. május 16. - athrun

Hétfő reggel elhagyva a szállásunk Sátoraljaújhelyen Kisvárdára autóztunk át, folytatva az Alföldi Kéktúrát. A Tesco parkolójánál tettük le az autót, ami jó választásnak bizonyult, mert a kék sáv pont az épület mellett halad el. A parkolóban lévő virágostól pedig céges pecsétet is sikerült szerezni. A Tesco épülete mögött szinte egyből átkelünk a forgalmas 4-es úton és a Belfőcsatorna partján egyenesen Rétközberencsig tekerünk. A víznek köszönhetően hangulatos szakasz ez, nem túl mély, jól tekerhető homokkal. Néhol láposabb részek találhatók az út mellett, itt különösen sok virág nyílt.

Kisvárdától Rétközberencsig a Belfőcsatorna mellett halad a kék jelzés

Apró kőhíd a csatorna felett

Az előzőnek egy kevésbé időtálló, de teljesen funkcionális társa, rügyező korláttal

Tipikus mocsárnövényzet: fekete nadálytő, mocsári nőszirom, réti boglárka

Rétközberencset éppen csak érinti a kék, onnan aszfalton haladunk a XV. csatorna szivattyútelepéig. Ottjártunkkor egy csepp víz sem volt a mederben. Tipikus nyírségi tájon halad tovább a jelzés, akácosok mellett és néhol igencsak mély homokban. A jelzések itt hiányosak kissé, egy kereszteződésben rossz felé is fordultunk. Kisebb-nagyobb emelkedők után Tiszakanyárra egy nagy lejtőn gurultunk be. A faluban egy nagy dombra felérve pihenőként lehet is pecsételni az Anita büfénél. Az eladó résen volt, matatásunkra azonnal kinyílt a kis ablak, ahol kérdezte is, hogy mit szeretnénk. A homoktaposás után jól esett a hideg Fanta.

Rétközberencs

Csontszáraz csatorna

Nyírségi homoksivatag

A tiszakanyári pecsét az Anita Büfé kerítésén

Végigtekerve a falun, hamarosan felkapaszkodunk a Tisza töltésére, majd átkelünk a Rákóczi-hídon. Szerencsére van gyalogos járda, így nyugodtan lehet nézelődni. Aztán balra fordulunk és a töltésen tekerünk Cigándig. Az aszfaltcsík hamar apró kövekkel szórt útra vált. A gát legizgalmasabb része egy apró hajtűkanyar, de legalább innen már látni a sátoros hegyeket. Cigándon átvezet a kék, de nincs pecsételőhely. Mi az egykori Bodrogközi Gazdasági Vasút emléktáblájánál pihentünk meg egy kicsit távolabb a kéktől.

Tiszakanyár temploma

A gátról muszáj volt letérni a Tisza partjához

Tisza

Tipikus gáttúra vár ránk Cigándig

A töltésről a sátoros hegyeket is megpillanthatjuk

Cigánd

Kellett az energia a szakasz legijesztőbb része előtt. 12 kilométer vadon várt ránk, a beszámolók alapján sok jóra legalábbis nem számítottam. Egy almáskert mellett tértünk le az útról és egy csatorna partján haladtunk. A nyírségi homokot hátrahagyva immár keményre száradt bodrogközi talajon haladtunk. Szerencsénk volt, esőben az agyagos talaj igencsak tud ragaszkodni a bringához. Egy gyalogos pár jött szembe, kíváncsi vagyok, vajon ők is kéktúrázók voltak-e. Az út egyre keskenyedett és füvesedett, de bőven jól járható volt. Aztán ráfordultunk a Tiszakarádi-főcsatorna alacsony töltésére és a cigándi gátőrházig meg sem álltunk, ahol a pecsét található. Jöttünkre egy nagy komondor meg pár apróbb kutya már messziről ugatott a távolból a túlparton, de rájuk szóltak a helyiek és a dolguk után mentek. A tanyán nagy az élet, a pecsét a villanyoszlopon található, de nagyon úgy néz ki, hogy a dobozba darazsak költöztek.

Szárazon kiválóak a terepviszonyok

A Tiszakarádi-főcsatorna töltése is jól járható

Fehér gólya

A gátőrház

Pecsét az oszlopon

A gátőrházat elhagyva egyenesen mentünk tovább, de hamar elfogyott alólunk az út. A vegetáció hamar biciklitolásra kényszerített, és bár voltak vizenyős pontok, alapvetően legalább száraz volt a terep. A szántóföld is elég göröngyös volt, azon sem lehetett jobban haladni. Szerencsére nem volt hosszú ez a rész, bő egy kilométer után egy széles földútra jutottunk ki. Itt ismét egy elég benőtt erdőszélen vezet a jelzés, de az úton kényelmesen kikerültük, megfogadva Hörpölin tanácsát.

Kezdődik a kaland

Nem túl gyakran járt út

Bokrokon is át kell verekedni magunkat

Egy ilyen útnak is nagyon lehet örülni

A kis erdőnek már nem vágtam neki

A távolban már feltűnt Pácin temploma, de addig még egy mély traktornyomos, saras részen kellett átverekedni magunkat. Megállapítottuk, hogy mindig lehet rosszabb és már csak jót nevettünk a helyzeten. De ennek is vége szakadt, majd egyre javuló utakon értünk be Pácinra. A kastély előtti kék kútból vizet vételeztünk, majd Cigánd és Kékcse érintésével tekertünk vissza az autóhoz, sajnos szembe széllel küzdve.

Kócsagokat zavartunk fel

Már közel a cél...

...de addig is maradt még egy kis kihívás

A pácini kastélykert és a sportpálya

Krisztus szobor

Pácin főutcája

A bejegyzés trackback címe:

https://maratonom.blog.hu/api/trackback/id/tr9913895850

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.