Hétmérföldes lépés

Alföldi Kék- Geszt- Vésztő

2018. augusztus 03. - athrun

Eredetileg a terepviszonyok miatt gyalog szerettem volna bejárni ezt a hiányzó rövid szakasz, de a buszos átszállás korán keléssel járt volna együtt, amihez most nem igazán volt kedvem. Így maradtam a kerékpárnál és tekintve, hogy csak mintegy harminc kilométert kellett megtennem, úgy gondoltam, hogy jöhet bármilyen nehézség, még így is időben végzek. Nos, nem tudom, hogy teljesen fel voltam-e készülve arra, ami rám várt...

Okányban tettem le az autót, majd Nagygyanté és Mezőgyán érintésével érkeztem meg Gesztre. Az út legnagyobb meglepetése volt, hogy életemben először sikerült kéz nélkül bicikliznem (és ahogy a vicc szól, fog nélkül is). A fejlesztések az ország e távoli szegletébe is elértek, kiváló minőségű aszfalt vezet Gesztre, valamint az iskola is egy teljesen új, modern épületbe költözött.

A Tisza-kastély Geszten

Tavaly még a Tisza kastélyba jártak a gyerekek, azóta a kastélyprogram keretén belül elkezdődött az épület felújítása és így a pecsét is végre állandóan elérhető lett. Az épület kapujára helyezték a dobozkát. Jöttömre megjelent a biztonsági őr és kérdezte, hogy pecsételek-e. Érdeklődött, merre megyek, de kifejtve a választ, úgy éreztem, hogy eléggé elbeszélünk egymás mellett. A kastély nem változott látványosan tavaly óta, csak udvarán vágtak ki néhány nagyobb bokrot. Most az Arany János emlékházat is sikerült megtalálnom, ahol régen a pecsét volt elzárva. A pecsét jelzéseket követve a kastélyparkon keresztül hamar megérkeztem a ponthoz, ahol tavaly befejeztem a túrát.

Igazi szerencse, hogy nem kell belépni a pecsételéshez

Az Arany János emlékház a kastélyparkban

A jelzés alig érinti a települést, egyből a temető felé veszi az irányt. Az aszfaltról letérve a régi sírok között vezet a túra. Furcsa hangulata van a helynek, látszik a karbantartás, de mégis elhagyatott benyomást kelt. A sok kidőlt sírkőn olvasható régi dátum a falu gazdag múltjáról tanúskodik. Akárcsak a kis dombon álló hatalmas kripta, ami a kastély tulajdonosainak maradványait őrzi. A Tisza család három tagja, akik a magyar történelemben jelentős szerepet töltöttek be, Kálmán, Lajos és István nyugszanak a sírhelyben.

Kéktúra a temetőben

A Tisza-kripta

A túra a kriptánál vezet ki a temetőből, immár hagyományosabb környezetben haladva tovább. Mezőgazdasági területek mellett haladtam, majd egy nagy learatott mezőn követtem az utat, míg el nem fogyott alólam. Elővettem a Locust, ami megerősített, hogy letértem a jelzésről. Egy fiatal nyárfásban próbáltam szerencsét, de ez sem bizonyult helyes megoldásnak. Harmadik nekifutásra sikerült megtalálni a jelet, magas növényzet mögött. Átverekedtem rajta magam és egy fiatal akácosban próbáltam megtalálni a legoptimálisabb útvonalat, viszonylag kevés sikerrel. Arachnofóbiásoknak nem ajánlom ezt az erdőt, az összes pókhálót sikerült begyűjtenem, egy nagyobb pókot úgy kellett lepöckölnöm a szemüvegemről.

Eldobált szemétnek hittem, de kiderült, hogy egy óriás pöfetegbe botlottam

A képen egy kék jelzés van elrejtve. Nem csoda, hogy harmadik nekifutásra találtam meg (ösvény hiányában) a helyes irányt

Sárral megspékelt szakasz

Egy nagyobb útra keveredtem, ami elég vizenyős volt, de sikerült kikerülni a pocsolyákat. Kiverekedtem magam az erdőből és egy nagy mezőre jutottam. A száraz, göröngyös talajon azonban itt is le kellett mondanom a tekerésről. A szemközti kis erdőt céloztam be, mint lehetséges úticél. A korábbi búzamezőről is kiszúrtam egy oszlopot, amiről sejtettem, hogy lehet, hogy az irányt mutatja. Közelebb érve derült ki, hogy jól gondoltam, mégpedig egy MTSZ-es kőoszlop volt. Nagyon boldog voltam, hogy végre találkoztam eggyel, ami tényleg jó helyen van és hasznos. Hangulatos tölgyes után ismét egy rét következett, egy újabb oszloppal. Micsoda nap!

Irány a szemközti erdő

Ritkaság: pusztában elhelyezett kőoszlop, ami segíti a tájékozódást

Egy újabb tölgyesben mozgást láttam a távolban. Először őzre tippeltem, majd rájöttem, hogy csak egy ember szedeget valamit a földről. Végül kiderült, hogy mégis egy őz volt. Aztán egy másikkal sokáig szemeztem a nagy fűben. Nagyon hangulatos volt ez a szakasz, valahogy így képzelem az ősi Alföldet. Nagy legelők, tölgyesekkel megszakítva. Közeledtem a halastavakhoz, de előbb ismét a burjánzó vegetáción kellett átverekednem magam. Kerékpártúrához képest még nem sokat ültem a nyeregben. Általában nem a kedvenceim az unalmas erdészeti utak, de most nem bántam volna, ha lett volna itt egy. De mindennek eljön az ideje, találtam egy jó kis utat, ami egy hatalmas rétre vezetett.

Lesifotó

Magasra nőtt növényzet a kéktúra útvonalán

Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy több száz szalmabála volt mindenhol, amíg a szemem ellátott. Csináltam egy elég rosszul sikerült fotót, majd haladtam tovább. Rájöttem, hogy ismét elhagytam a kéket, így toronyiránt korrigáltam a hibát. A halastavak töltésére a zsilipeknél kell felmenni, ez elég jól látszódik az útról, csak oda kel figyelni. A zsilipnél egyből két bölömbikát zavartam fel. A töltésen két kilométert kell megtenni, természetesen biciklit tolva tudtam csak haladni. Változatos a gát növényvilága, sajnos a szúrós iringó is elég gyakori. A távolban megpillantottam a madármegfigyelő tornyot, ahol szerettem volna megpihenni. De ahogy lenni szokott, a gát tett egy kanyart, a torony meg nem akart közeledni.

Szalmabálák földje

A zsilipnél kell felmenni a töltésre és két kilométer múlva lejönni róla. Hamarabb nem is nagyon lehet

Nem túlzás: az a két kilométer végig ilyen volt

A madármegfigyelő torony

Felkapaszkodva a madármegfigyelő toronyba a fák miatt sajnos korlátozott a kilátás tárult elém a Nagy-Zomor halastóra, de azért ez is több, mint amit korábban láttam belőle. Azért a csatornában is akadt látnivaló egy nagy kócsag és egy szürke gém személyében. A vízcsobbanások és a felszálló madarak azonban árulkodnak, hogy nagy az élet a vízen. A torony egyik korlátja oszloppal együtt kidőlt, de azért elég stabil. Találtam egy szép vörös vércsetollat, majd megebédeltem. Na meg persze kiráztam a cipőimből mintegy fél kilónyi száraz növényi darabkát. Zsadány templomtornya már feltűnt a távolban, szóval útnak is indultam.

A halastóból csupán ennyit látni

A puszta is szép

Madarakat a kis csatornában is láthatunk

A szürke gém gyakori gázlómadár

A Kisvátyoni tanösvény és egy egyedülálló kökényalagút várt rám. A bokrok szabályos falat alkottak, néhol az útra is belógtak, ami nem is csoda, mert tele voltak gyümölccsel. Óvatosan kellett haladni, egy vadrózsa lekapta a fejemről a sapkát. Egész hosszan tartott ez az elvarázsolt hangulat, majd egy rét után rövid aszfaltútra kerültem. Aztán mezőgazdasági, majd aszfaltúton hamarosan beértem Zsadányba, ahol egy kis kitérőt kellett tenni a pecsétért.

Az alagút bejárata

Eltévedni itt sem lehet

Vajon gyűjtik a helyiek a pálinkára valót?

A vadont magam mögött hagyva Zsadány határában már hagyományosabb a tájkép

A bélyegző a BNS Üzletház belső terében található. Kiderült, hogy egy órát késtem, a bolt ugyanis délben bezárt. Ezen eléggé meglepődtem, mert úgy tudtam, hogy hétvégén is sokáig nyitva vannak, ezért nem is siettem. Ha tudom, mehettem volna Zsadányon keresztül Gesztre és pecsételhettem volna, de fel sem merült, hogy megváltozott a nyitvatartás. A szomszéd kocsmában azért megkérdeztem, hogy nem-e náluk van a pecsét, de mondta a pultos, hogy nincs, de mindenki ezt kérdezi, nem érti miért. Vettem egy hideg sört, majd miután megittam, eszembe jutott, hogy kérek tőle pecsétet. Azonban mosolyogva azt mondta, hogy nem ad. Na ezért kár volt megvenni a sört. A főutcán a templom melletti boltban azonban sikerrel jártam, adtak pecsétet. Már a pénzt számolták, szóval ott is közel lehetett a zárás. Végül nem volt szívem a cégbélyegzőt a pecsét helyére beütni, a térképoldalra nyomtam. Úgy tűnik, egy hivatalos pecsétet nem sikerült megszerezni, ráadásul Zsadány nem is esik útba, hogy máskor pótoljam. A következő napokban frissítették a bélyegzőhelyek táblázatát, de én is kitettem a megfelelő fórumokra az infót, hogy más ne járjon úgy, mint én. A falu nem olyan jól ütemezhető, szóval a rövid hétvégi nyitvatartás kis túlzással teljesen ellehetetleníti a hivatalos pecsét beszerzését.

BNS Üzletház, a zárva talált pecséthely

Zsadány, református templom

Bosszankodva indultam tovább, miután még az is felmerült bennem, hogy befejezem és majd visszajövök, de azért a nyúlfarknyi részét már felesleges lett volna. Száraz, jól járható utakon tekertem, majd a Toprongyos-Korhány-csatorna szegődött mellém. Egy cseles, többszörös kereszteződésből sikerült jól kijönnöm, de egy idő után gyanús lett a jeltelenség. Megint benéztem egy elágazást, de visszamenve megállapítottam, hogy nem csoda, mert a füves út alig látszódott. Még a gémeskút előtt kell eltérni jobbra. Kaszált réteken haladtam át, egy pofás kis víkendház mellett. Egy magaslesnél ismét vadabb útra tértem és innen láttam egy lucernás túloldalán a nyárfasort, ahonnan nemrég visszafordultam. Egy erdőben két kis őzike állt előttem és sokáig néztük egymást, nem rohantak el.

Egyik oldalt a csatorna, másikon a szántóföldek

Toprongyos-Korhány csatorna

Ezt a halvány utat kell követni, segít a távolban álló kis hétvégi ház

Ezt a sárga táblát hamarosan legyőzi a természet

Kíváncsi őzgidák

Átvágtam egy aszfaltúton, majd kaptam egy kis ízelítőt a helyi sárból. Szerencsére ki tudtam kerülni és nem lett belőle gond, de ennyi is pont elég volt. Napraforgótáblák kísérték az utat, ami váratlanul megint kifogyott alólam. A gazos mezsgyén és a kemény szántón próbáltam haladni. Szerencsére egy jobbos kanyar egy széles földútra terelt, ahol csak a saras traktornyomokon kellett csak átevickélni. Majd a Holt-Sebes-Körös partjára tértem, ahol ismét nagyobb növényzet lassította a haladást. A folyóparton pecázgató asszonyok látványa azonban a falu közelségét jelezte és valóban hamarosan Okány egyik utcáján tekertem. A Holt-Körös partján vezet az út és itt úgy tűnik mindennapos tevékenység a horgászat. A pecsételőhelyet könnyű megtalálni, egy jobbos kanyarnál a sarkon álló Soma sörözőben van elhelyezve. Kértem egy kólát, a pultos meg mondta, hogy pecsételjek nyugodtan a pult mögött található pecséttel.

Napraforgószezon

A nehezen járható szántóföld Okány előtt

A Holt-Sebes-Körös partja ismét nagyobb kihívás volt

A folyó Okányban

Okány temploma

Az okányi pecsételőhely a Soma Söröző

Rövidke szakasz maradt már csak hátra, az elejét pedig aszfalton tettem meg. Nem valami jó út, sok a kátyú, sőt, a kék letérése után még a burkolat is szinte teljesen eltűnik. Az ország legrosszabb közútjai közé be lehetne válogatni ezt a szakaszt, élmény volt végigmenni rajta kocsival. Szántóföldek mellett haladtam tovább, majd a vasúti sínek mellett hamar Vésztő széléhez értem. Átkeltem a Holt-Körös hídján, majd a városban egy hangulatos tó hídján pihentem meg. Az utolsó pecsétet a vasútállomáson található bélyegzővel ütöttem be. Okányba közúton tekertem vissza.

Vésztő felé

Hangulatos pihenőhely

Vésztő

A Városháza

A legjámborabb graffiti. "Áldott szép napot!"

A Zsadány-Geszt-Biharugra szakasz részemről hivatalosan is megkapja az Alföldi Kéktúra Bermuda háromszöge címet. Igazán nehéz, kihívásokkal teli szakasz, kerékpárral csak a hozzám hasonló önsorsrontók induljanak el. Ugyanakkor ez a vadság és érintetlenség adja a szépségét is, az Alföld egy teljesen új, a régmúltból fennmaradt oldalát lehet közelebbről megismerni és megtapasztalni.

A nap képe Vésztőről

A bejegyzés trackback címe:

https://maratonom.blog.hu/api/trackback/id/tr9414147603

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.