Hétmérföldes lépés

Őszi teljesítménytúra dömping

2018. október 19. - athrun

A blogíró életében történt nagy változásokat kicsit lassabban, de a blog is követi. Pécsre költöztem, így a fókusz szépen lassan át fog helyeződni a Dél-Dunántúlra. Fejest ugrottam az ismeretlenbe, egy biztos pontot a teljesítménytúrák jelentettek, így alakult, hogy három hét alatt négyen is részt vettem. Ez nálam több hónapos adagot jelent. A csavar, hogy ehhez nem is kellett a Mecsekben járnom, helyette a négy égtáj minden irányába elindultam. Még mindig szokatlan, hogy fél óra utazás elég, hogy eljussak egy túra helyszínére. Rövid beszámoló következik az eddigi túrákról a bejegyzés további részében. A fotókra kattintva galéria nyílik!

dsc04703.JPG

Tolna 25

Bonyhádról induló túra a Dobogó Egyesület szervezésében. A város fölötti szőlődombról már korán szép kilátás nyílt, amit fokozott a felhős égbolt fényjátéka. Közben sorra elrobogott melettünk a kerékpáros mezőny. Az első ellenőrzőpont a széplaki templomromnál volt, ami egy kis dombon áll egy hatalmas fa árnyékában. A megmaradt szentélye be van rendezve, különleges hangulatot áraszt a hely. Kis dombok között, villanypásztorokkal körbevett legelők mellett esély sem volt az eltévedésre. A sárga sáv turistajelzéssel jelzett út egy szép erdőben vezetett, aztán meg is érkeztem Cikóra. A falu hosszan elnyúlik egy völgyben. Az itteni ponton egy zseniális, üzenettel ellátott müzliszeletet kaptunk. Egy jó ötlet remekül fel tudja dobni a legegyszerűbb gesztust is. Alsóbörzsöny után Honigpusztát érintve hosszas aszfaltozás után értünk vissza a város feletti szőlőkhöz. Innen már csak le kellett csurogni a hegyoldalon, hogy a célban megkapjuk a díjazást és a főtt virslit. A túrát jól használható itiner és végig szalagozott útvonal jellemezte, ráadásul minden ponton kaptunk valami harapnivalót.

Deseda körtúra 15

A Rókaűzők váltófutó verseny utáni laza levezető futás helyszínéül válaszottam a kaposvári Deseda-tó körül megrendezett túrát (szervező: Természetvédő Turisták Somogyért Egyesülete). Nem először lepődtem meg, hogy minden király helyek vannak errefelé, ez is méltán csatlakozott a listához. A nyaralótelepen aszfalton, majd egy hídon átkelve igazi terepen haladtam, vadregényes ösvényekkel, szóval változatos volt a táj. A tavon éppen horgászverseny zajlott, így tele volt szórva csónakokkal a vízfelszín. Nem mondom, a másik oldalra érve már dolgozott bennem a fáradtság, így a kisebb emelkedők már nem estek jól. De azért így is felkapaszkodtam a kilátóra. A gáton átkelve értem vissza a célba, ahol lenyűgöző terülj aszkalkám várta az indulókat, rengeteg zsíroskenyérrel és sokféle, nagyon finom házi süteménnyel.

Szent Imre 20

A másnapi hosszabb túra miatt csak egy rövidebb távot vállaltam be Márigyűdön a Szent Imre Iskolai Sportkör által szervezett túrán. Mire felkapaszkodtam a Villányi-hegység gerincére, a pulóver is lekerült rólam. Útközben a kis kilátóból a pára miatt sajnos messzire nem láttam el, de a Csodabogyó tanösvény önmagában is kárpótolt. Sokáig erdőben haladtam, majd a Csukma-kereszt melletti ellenőrzőponton egy nagy körbekerített szőlősön vágtam át. Kisebb szőlőskertek mellett mentem el, volt ahol gőzerővel szüreteltek is. Vokány mellett ereszkedtem le a hegyről, majd Kistótfalu határában másztam vissza a kék jelzésen. Itt előbb még megkerestem az ellenőrzőpontot, az itiner leírása itt nem volt pontos, de a térkép alapján lehetett boldogulni. A nagyobb baj a korábbi szőlősnél akadt, ahol a pontőr szólt, hogy jelezték neki, hogy a kerítésen kívül kerüljük meg a területet. Így csaknem huszan, főleg rövidtávosokkal reménytelennek tűnő bozótharcba kezdtünk. Érdekes volt hallgatni, hogy ki-ki vérmérséklete szerint hogy áll hozzá a helyzethez, de a gyerekek és az idősebbek miatt nem volt túl szerencsés a helyzet. Hosszas bóklászás után, gyenge csapásokat követve találtunk egy utat, aminek a közepén egy hatalmas árok húzódott végig, de legalább lejutottunk egy normális útra, majd a követendő jelzéseket is megtaláltuk. Ismét szőlőskertek között végighaladva jutottam vissza a célba, ahol zsíroskenyérrel vártak minket.

Papi pipa 30

Muszáj volt a hosszú távot választanom, mert csak az érintette Ibafát, és mit ér a pipa túra a névadó megtekintése nélkül? Bükkösdről, a vasútállomásról indult a Dél-Zselic Természetbarát Klub túrája és a piros sávot követve a szomszéd völgyben fekvő Dinnyeberkibe jutottunk. Közben egy fára épített extrém magas magaslesre másztam fel, amit már a létra felénél járva megbántam. A nagyon alapos itiner alapján és néhány segítő irányjelző táblával jól boldogultam a kevésbé egyértelmű helyzeteknél is, de a jelzések a legtöbb helyen elég jók voltak. A Dél-Zselic hangulatos dombjait a napfény festette még szebbre. Az Kisibafán a kedves pontőr lány megismert az előző napi túráról. Ibafán zsíroskenyér várt, illetve szét lehetett nézni a múzeumban, ahol az igazi papi pipát is láthatjuk. Olyat sem láttam még, hogy teljesítménytúráról legyen szó egy múzeumban, de itt a Papi pipa összes eddigi kitűzője ki volt állítva, az izgalmak miatt az aktuális kivételével. Találkoztam életem első lábatlan gyíkjával, ami tényleg megdöbbentően kígyószerű jószág. Erdő és legelők váltották egymást a szelíd dombokon, nekem nagyon tetszett ez a vidék. A völgyes, dimbes-dombos táj némileg a csereháti Magashegy túrára emlékeztetett. A célnak helyet adó kocsmában italkupont kaptunk, de a pontokon is mindenhol akadt valami finomság.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://maratonom.blog.hu/api/trackback/id/tr1714299217

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.