Hétmérföldes lépés

K&H félmaraton

2018. 11. 25.

2018. december 28. - athrun

Egy meg nem írt beszámoló pótlása, avagy a kajakóma közepén megpróbálom felidézni a siófoki félmaratont. Céges nevezéssel indulhattam a versenyen, ahol a fő célom a félmaratoni időm javítása volt, azon belül is másfél óra alatt befutni. 2 éves eredményt kellett volna megfutnom, ami reálisnak tűnt. Azért egy kis kétség így is volt bennem, hiába futok azóta többet, vajon elég-e ennyi egy jó eredményhez?

Ködben vezettem végig Siófokra és a Balatonból sem láttam sokat. A nagy tömeg előtt vettem át a rajtcsomagot. Sok értelmes nem volt benne, a szivacs főleg érdekes volt ebben az őszi időben. Volt még időm sétálgatni, majd átöltöztem és tényleg rendesen bemelegítettem. Végül piros versenyzős pólóm és rövidnadrág mellett döntöttem, hosszú zoknival és karszárral.

dsc05459.JPG

A rajtzónák megadásánál történhetett egy kis baki, a rajszámomra négyes került, azaz 5:30 fölötti tempóhoz. A célom alapján bátran beálltam a leggyorsabb, első zónába, és reméltem, hogy nem zavarnak el. A tömegben mondjuk nem szúrták volna ki, ugyanis rengeteg ember állt a rajtvonalhoz. Most tényleg okosan akartam futni, így az induláskor sem lőttem ki az elejével, próbáltam megtalálni a tempóm, még ha sorra előztek is meg az emberek.

46666537_2374311935947899_6753758415656321024_o.jpg

A pulzusom már az elején is elég magas volt, így azt inkább elengedtem és a tempóra koncentráltam. Három szakaszra osztottam a versenyt, a tempót 7 kilométerenként fokozva. 4:30-as ezrekkel indultam, majd 4:20 és 4:10 voltak a céltempók. Két körben kanyarogtunk a teljesen kihalt üdülőtelepen, illetve a Balaton parti sétányon. A nagy ködbe burkolózó tó sem terelte el a figyeltem. Végig magamra figyeltem és hogy tartsam a kitűzött célokat. Az egyik ponton jól esett, hogy langyos volt a víz, hogy egy másikon annál rosszabbul essen a hideg. A gyorsabb tempó mellett sem volt megnyugtató, hogy féltávon elég rosszul álltam az idővel (45:25), muszáj volt gyorsítani. Elég nehezemre esett, ez a fotókon látszik is, de folyamatosan előztem. Nem is esett jól már egyáltalán a végére, de tolni kellett rendületlenül. Az utolsó kilométeren még bevetettem az utolsó energiáim, piszok rossz volt, de sikerült még begyorsítani. A befutóidőm végül 1:28:02 lett, új félmaratoni egyéni csúcs (abszolút 37. hely). Azt hiszem, hogy szerencsém volt, hogy végig bírtam csinálni és nem borultam meg, így sikerült a negatív split (a félmaraton második fele jobb lett, mint az első). A 180-as átlagpulzus azért mutatja, hogy eléggé nyomtam. Lehet, hogy óvatosan kezdtem, de szerintem másképpen nem bírtam volna végig.

47035020_2374576932588066_4451160919954685952_o.jpg

Miután átöltöztem, ténferegtem még egy darabig, fotóztam, jártam egyet a főtéren, majd hazaindultam. Úgy tűnt, hogy mindenki a McDonalds-ban akart enni verseny után, így mérgemben kibírtam hazáig a szponzor ropival és csak otthon ettem. Vajon a mini kiszerelésű alkoholmentes sört csak a futóversenyre gyártják? Igazából a versenytől nem voltam elájulva, minden gördülékenyen ment, profi a szervezés, de ekkora tömegnél én már nem igazán találom azt a hangulatot, amit a futóversenyekben szeretek.

dsc05467.JPG

 

A bejegyzés trackback címe:

https://maratonom.blog.hu/api/trackback/id/tr8214519840

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.