Hétmérföldes lépés

Hétmérföldes lépés

Alföldi Kéktúra- Petróczi iskola- Kéleshalom

2019. május 05. - csuth.tamas

A túra időpontja: 2019. május 1.

Május elsején ismét útnak indultam az Alföldi Kéktúrán. Az utóbbi csapadékos időszaknak köszönhetően bátran vágtam neki a homokvilágnak, remélve, hogy kedvező (legalábbis biciklizhető) körülmények fogadnak majd. Az autót Mélykúton tettem le, majd az 55-ös út melletti nagyon pöpec kerékpárúton érkeztem meg a Petróczi iskolához. Milyen jó is lenne, ha több ilyen bicikliút lenne az ország fontosabb városai között! Lassan két éve, hogy az egykori iskolánál jártam, akkor a még működő vendéglátóhelyen a pultos lány rakta ki elém a pecsételődobozt. Most az elég kihaltnak tűnő hely teraszának korlátján található meg a pecsét, ami azt is jelenti, hogy Szekszárdtól egészein idáig minden pecsét állandóan elérhető helyen található. Nagy könnyebbség ez a túra szervezése során.

DSC06911

Ismét a Petróczi iskolánál

DSC06915

A bal oldali sávot azért nem mertem kipróbálni

A pecsételés és a második reggeli elfogyasztása után útnak indultam. Az első pár száz méter után igazolódni láttam a sejtésem, a földutak jól járhatóak voltak, a nedves homok keményre tömörödött. Azért a normál út melletti traktornyomokat nem próbáltam ki, az nem volt túl bizalomgerjesztő.

Két kanyar után egy tanya mellett találtam meg Csongrád megye legnyugatibb pontját jelölő oszlopot. Áthajtottam az úton legelésző birkanyájon, és azon gondolkodtam, hogy mit is fogok írni egy olyan szakaszról, ahol az előbbi oszlop az egyik legfontosabb látnivaló. Aztán a madárcsicsergést és a tücsökciripelést hallgatva rájöttem, hogy aki szokott túrázni, az valószínűleg tisztában van vele, hogy miért is lehet élvezetes egy olyan túraszakasz, ami alig érint lakott települést és végig erdőkön, mezőkön át vezet.

DSC06919

Csongrád megye legnyugatibb pontjánál
DSC06921
Útonállók
DSC06924
Erdők
DSC06925
Mezők

A táj egészen változatos volt, nagy legelők mellett különféle erdőtelepítések váltották egymást, itt nyoma sem volt az akác egyeduralmának. Pár tanyarom árulkodott arról, hogy régebben nagyobb volt itt is az élet. Egy kéktúrás tábláról megtudtam, hogy a Bácskai löszös síkságot szelem át. Érdekes módon nem fukarkodtak a táblák kihelyezésével, egymás után legalább hatot is láttam belőlük.

DSC06927

Tanyarom
DSC06930
Tábla, amit még sok társa követett
DSC06932
Egykor itt is éltek...

Egy hangulatos fenyősor mögött egy érdekes építmény kandikált ki a távoli fák fölött. Meglepődtem, mert nem számítottam kilátóra errefelé. Megtaláltam az odavezető utat, ahol egy kiránduló család jött velem szembe. Kis túlzással a semmi közepén voltunk és úgy tűnt, hogy nem autóval jöttek (vagy csak nem a kék mellett parkoltak). A kilátó nagyon újszerűnek tűnt, a feltúrt homokútról is arra következtettem, hogy nemrégiben épülhetett. Nos, az egyetlen információ a kilátó tetején egy kis táblácska, melyen az építők neve és a 2018-19-es dátum szerepel. Facebook fotók alapján év elején még javában tartott a munka.

DSC06937

Fenyők között
DSC06941
Homok van bőven
DSC06942
Fasor

A két kilátószinttel rendelkező építmény azokra a madarakra emlékeztetett, amiket én is építettem az építőkockáimból, de kétség kívül különleges munka. Kis homokdombon magasodik a fák fölé, bár csak a közeli környezetre nyílik rálátás körülbelül 15 méter magasból.

DSC06954

A kilátó
DSC06946
Kilátás a fenyőcsemetékre
DSC06945
Változatos, ligetes erdő
A hosszú egyenes szakasz egy nagy tanya kerítésénél ér véget, aminek mentén némi kanyargás után ismét erdőben haladtam. Az újra felbukkanó romos, majd lakott tanyák az utak közelségét jelezték, előbb egy vasúti sínen keltem át, majd aszfalton tettem meg pár száz métert.
DSC06957
Csendes volt az állattartó telep
DSC06960
Határon
DSC06962
Az erdőket gyakran váltották legelők
A kunfehértói út mellett eredt el az eső. Nincsen túra elázás nélkül, de úgy döntöttem, hogy továbbindulok, az üdülőknél nagyobb eséllyel találok tetőt a fejem fölé. Szerencsére nagyon hamar megállt az égi áldás, így szárazon megúsztam.
DSC06974
Egy nagy gyümölcsös mellett is elhaladtam
DSC06976
Elhagyatva
DSC06979
Egy újabb gyümölcsös
DSC06982
Tavaszi zápor

Már messziről hallottam a zeneszót és a kunfehértói üdülőtelepen valóban egy hamisítatlan majálisba csöppentem a strand területén. Ennek már csak azért is örültem, mert így a vendéglátósok is nyitva voltak. Ebéd előtt még körbejártam a Fehér-tavat. A strandolásra használt tó vize igazán csábító látványt nyújt, de a horgászok által használt kisebb tavak nádasai sem nyújtanak rosszabb látványt. A kilátó volt csak egy kicsit csalódás, ugyanis olyan kicsi, hogy a túlpartról nem is láttam meg.

DSC06989

A kunfehértói majális
DSC06990
Csábító volt a víz, de talán nem véletlen, hogy senki sem fürdőzött
DSC06997
Babás nádas az egyik tavon
DSC07003
Kilátócska
DSC07005
A kis kilátó kilátása
DSC06998
Erősen fújt a szél és jöttek a fellegek, egyáltalán nem volt biztos, hogy nem ázok el megint

Jóllakottan és elégedetten hagytam magam mögött az üdülőtelepet. A következő megállóhelyet már táblák is jelezték, így a Pici Paci Porta szinte eltéveszthetetlen. A kapun belépve az első épület falán van a pecsét elhelyezve. A tanyaőr németjuhász már csak azután került elő, hogy végeztem a pecsételéssel és azonnal látszott rajta, hogy kenyérre lehet kenni. A simogatás persze nem maradt el, így mindkét fél részéről abszolút örömtelinek tekinthető a találkozás. Az imázsát a lovakkal keménykedve próbálta helyreállítani, de ők sem vették komolyan az ugatását.

DSC07013

Az Alföldön gyakran egyszerűbb kikerülni az akadályokat
DSC07017
A birtok ura
DSC07020
Könnyen megadta magát
DSC07026
A Pici Paci Portán, a pecsét az épület falán
DSC07028
Egy másik helyi lakos

Érdekes módon a kék jelzés keresztülvezet a tanyán, az egyre gyakoribb útvonalterelések után jó látni, hogy azért meg lehet ezt oldani, még ha talán az Alföldi Kék kisebb népszerűsége miatt nyilván a probléma is kevesebb. A túlsó kapun kiengedve magam indultam el az utolsó szakaszra Kéleshalom felé. Itt már küzdősebb volt a tekerés, a kerekeim többször kicsúsztak az egyre mélyebb homokban. Már az út mellett is látványos volt a homokbuckák jelenléte, néhányra fel is sétáltam, azonban tettem egy nagyobb kitérőt egy geoládához. Ez egy igazi kis csodavilágban van elrejtve, egy tényleg sivatagot idéző bucka tetején. Nagyon megfogott ez a vidék. Bár azt gondoltam, hogy a galagonya buckákat a legjobb időszakban, a növény virágzásakor látom, de az árvalányhajak hullámjain megtörő napfény mégis meghatározóbb látvány volt.

DSC07038

A homokvilághoz közeledve
DSC07041
Báránypirosító. Régen a pásztorok a gyökerének festékanyagával jelölték meg a birkákat
DSC07046
Árvalányhajas bucka
DSC07050
Homokbuckák földje
DSC07052
Ez a domb volt a célpont
DSC07056
A tetején
DSC07057
Különleges táj

Kéleshalom felé közeledve kitermelt erdők, majd ismét tanyák mellett haladtam el. A kis faluban az önkormányzattal szembeni épület falán található a pecsét. Rövid pihenő és vízvétel után indultam vissza Mélykútra.

DSC07068

Itt soká lesz újra erdő
DSC07069
Azért nem maradtam homok nélkül
DSC07072
Célba érve
DSC07073
Pecsételő és pihenőpont Kéleshalmon

Összességében nagy szerencsém volt, hogy nagyrészt sikerült megúsznom a száraz homokos utakat, de azért a terep még így is fárasztó volt. A természeti környezet azonban minden nehéz pillanatért kárpótolt. 

A bejegyzés trackback címe:

https://maratonom.blog.hu/api/trackback/id/tr2914805054

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fődíszpinty 2019.05.05. 21:06:01

Ez nekem is kedves rész volt, bár gyalok több napba telt☺
süti beállítások módosítása