Hétmérföldes lépés

Hétmérföldes lépés

LeFaGySz Zemplén

2024. március 05. - csuth.tamas

Legfaszább gyerekek szívatása- azaz a LeFaGySz teljesítménytúra. Évente más tájegységben kerül megrendezésre, nekem ez már a negyedik teljesítésem volt (Pilis, Börzsöny, Mátra, jellemző, hogy beszámolót egyikről sem írtam...). Az útvonal mindig az adott hegység legszebb, de kihívásokat is bőven tartogató ösvényein vezet, ráadásul itt a rövid táv is 50 kilométer, és az ellátmányáról is az indulónak kell gondoskodni. Mindez tél végén, ami manapság már sajnos nem feltétlenül jelent automatikusan nehezítő tényezőt. 

Idén a Zemplén volt soron, aminél Pécsről messzebb már nem is tudnánk menni az ország határain belül, de Cilivel nem rettenünk meg holmi öt órás autóúttól. Rövid hangulatvideó után folytatom a beszámolót.

Tovább

A Kör

A Kör, Magyarország egyik legnehezebb terepfutó erőpróbája, amely 152 kilométeren keresztül, 7100 méter szintemelkedéssel kanyarog a Börzsöny turistaútjain. Nem szervezett verseny, hanem egy egyénileg vagy párosban szabadon választott időpontban teljesíthető kihívás, az egyetlen feltétele az indulásnak egy kvalifikációs verseny teljesítése.

A Facebookon általában élőben lehet követni a próbázókat, a kommentek alatt én is érdeklődve figyeltem az eseményeket. Idővel megszületett bennem a gondolat, hogy egyszer én is szeretném kipróbálni magam az útvonalon. Az esély a 2022-es Ultra Trail Hungary teljesítésével érkezett meg, ugyanis ezzel egy évig érvényes kvalifikációt szereztem. Tavaly ősszel végleg megszületett az elhatározás, tavasszal megpróbálom teljesíteni a Kört!

kor-kep.jpg

Forrás: terepfutas.hu

Tovább

Knap Trail

2023. január 7.

Már nem is tudom, hogy akadtam rá a Knap Trail hirdetésére, de hamar elcsábított a téli havas futás gondolata. Ha már itthon nem nagyon van egy ideje igazi tél, akkor irány Szlovénia! Azt nem sejthettük, hogy az idei tél arról lesz emlékezetes, hogy szinte sehol nem volt hó... Mindenesetre a terv jó volt, én futok 50 kilométert, Zsuzsi 16-ot, abba bele sem gondoltam, hogy mit jelent az ünnepi időszak után egy héttel a pihenőidőszak közepén versenyezni.

Talán nem csak nekem fehér folt Közép-Szlovénia, illetve az itt, a Száva két oldalán elterülő Zasavje-hegyvidék (Zasavsko hribovje). Az autópályáról Celje után tértünk le, hogy egy főútnak határozottan nem nevezhető úton kanyarogtunk át a hegyen Trbovlje városába, ami Salgótarján szlovén megfelelője, közepesen izgalmas bányászváros megkapó természeti környezettel. Időben voltunk, át tudtuk venni a rajtcsomagot és még a főszervezővel is szóba elegyedtünk. Korábban már többször is megrendezték a futást, azonban a vírus miatti kihagyás után most idén volt ismét verseny.

img_9960.jpeg

Tovább

Zágráb Maraton

2022. október 1.

2016-ban Budapesten futottam az első és eddigi egyetlen aszfaltos maratonomat. Bár aszfalton volt még néhány jól sikerült félmaratonom (legjobb időm: 1:20:55, Baja, 2020), azóta főként terepen versenyzek. Egy ideje azonban motoszkált bennem, hogy jó lenne ismét nekifutni a 42 kilométeres távnak, mert jó eséllyel tudnék javítani az akkori 3 óra 46 perces időmön. Végül az elhatározás idén, az UTH után született meg, a nagy ultrás cél teljesítése után ősszel egy igazi maraton lesz a főversenyem. Mivel mindenképpen külföldön szerettem volna futni, Zágráb és Ljubljana jött számításba, végül a korábbi időpont miatt a horvát főváros nyert.

Kimondottan a maratonra célzott edzéseket augusztusban kezdtem el csinálni, előbb a szintes aszfaltkörünk tempósabb megfutásával és az órám által ajánlott intervalokkal, majd később Baranyi Zsuzsi látott el specifikusabb feladatokkal, miután felmérte az állapotomat egy 10 kilométeres tesztfutással. Félmaratoni távot futottam főleg, sajnos a szintén fontos hosszabb futások kimaradtak. Szóval nem volt egy extrán hosszas felkészülés, a többiek által előszeretettel hangoztatott három órás álomidő is egyre nagyobb falatnak tűnt, de így is azt éreztem az Uránvárosban körözve, hogy mennyivel jobb lenne az erdőben lenni. 

310348681_8222480817826410_1839970944880770681_n.jpg

Tovább

Via Apsyrtides FKT

2022. június 17.

FKT- Fastest Known Time, azaz Leggyorsabb Ismert Idő. A horvátországi Cres-Losinj szigetcsoportot átszelő túraútvonal, a Via Apsyrtides népszerűsítésére a szervezők 10 országból hívtak meg terefutókat, hogy kiderüljön, milyen gyorsan lehet megtenni a 130 kilométeres távot. Magyarországot Losonc Timi és Nedjalkov Balázs képviselte, és mivel minden futó három segítőt is vihetett magával, így Balázs felesége Bea, a neves versenyszervező Csányi Csanya, valamint Nóra és Károly kutyák társaságában én is a NedyBali csapat tagja lehettem. Mininyaralás egy gyönyörű helyen és még futni is lehet- kihagyhatatlan lehetőség.

img_3009.jpg

A Via Apsyrtides túrajelzése Belinél

Tovább

Salomon Ultra Trail Hungary

Az Ultra Trail Hungary, Magyarország legnagyobb terepfutó versenye (4 távon 1700 futó 38 országból) legutoljára 2019-ben került megrendezésre. Akkor a Prédikálószék időmérő ponton éltem át a verseny hangulatát és már akkor megszületett az elhatározás, hogy egyszer én is teljesítő leszek. Az idei versenyre tavaly ősszel az Outdoor Paradise szülinapján nyertem nevezést és a 24 órás futásunkon felbuzdulva ("idén ultrafutó leszek!") egyből a leghosszabb, 112 kilométeres távra (4200 méter szintemelkedéssel) regisztráltam.

286372200_3024559354460356_7014945583397419905_n.jpg

Tovább

It's my Trail Velebit camp

Az eddigi It's my Trail terepfutó táborok Ausztriában, Schladmingban kerültek megrendezésre, idén ősszel először adott otthont a NedyBali által szervezett programnak a horvátországi Vinjerac. Végre nekem is megfelelő volt az időpont, és már azért is izgatottan vártam ezt a hosszú hétvégét, mert két év után először léptem át az országhatárt. Bár én az egyszerűség kedvéért csak edzőtábornak nevezem, Balázs fő célja ezzel a kezdeményezéssel, hogy a futók minél több élménnyel gazdagodjanak ez alatt a néhány sportos nap alatt. A helyszínválasztás sem véletlen, szerette volna megmutatni, hogy miért jár már szinte haza az Adria ezen szegletébe.

img_8358.jpg

Tovább

Pálos 70

Az idei Mátrabércet hamar elengedtem. Nem voltam benne biztos, hogy lesz-e lehetőség a verseny megtartására -ebben végül szerencsére nem lett igazam-, ezért a felkészülésem is fókusz nélkül maradt. Márpedig felkészülten szeretnék visszatérni a Mátrába és egy jobbat futni, mint tavaly. Az ősz így nagy tervek nélkül köszöntött be, inkább a hosszabb hétvégi futókirándulásokat tettem az állóképesség fejlesztés céljából. Így jött a képbe a Pálos túra.

img_5777.jpg

Mit érdemes tudni a Pálos 70-ről? Zarándoklat, kirándulás, teljesítménytúra- ezekkel a szavakkal definiálja a szervező pálos rend az eseményt, amiről már régen is csupa jót olvastam. Aztán ki-ki vérmérséklete szerint választhat, hogy hogyan áll neki a teljesítésnek. Vonzó volt a 70 kilométeres táv, ez már az a kategória, aminek magamtól nem vágok neki, segítség és motiváció hogy szervezett keretek között tehetem meg ezt az utat.

Tovább

Sátoraljaújhely csúcsai

 

Aki eddig a sátor tetején aludt, annak a Sátoraljaújhely?

A tavaszi szabadság alatt adtam magamnak egy nap énidőt és a legközelebbi hegyek felé vettem az irányt. A cél a Zemplén, pontosabban Sátoraljaújhely, aminek a környékét pár éve alaposan bejártam már, de most egy új küldetést szerettem volna teljesíteni. A Sátoraljaújhely csúcsai egy Peaks of Hungary ihlette kihívás. A lényege, hogy a város körüli 5 sátoros hegy csúcsára kell feljutni, amit egy track-kel lehet igazolni. A csúcsok, a start és célhelyek adottak, az útvonal azonban szabadon választható. Nekem ez a műfaj már a Peaks sorozatban is nagyon tetszett, ezért nem sokat gondolkodtam, főleg miután megláttam, hogy milyen teljesítői éremmel készültek.

img_1283.jpg

Kettő az ötből: A Várhegy és a Sátor-hegy

Tovább

Ensport Vértes Trail

2021. 08. 01.

Ez a csodálatos kép várt egy átlagos nap a virtuális postafiókomban:

210260149_540465550315330_9025404685968075760_n.png

A feladó nem más volt, mint Csanya a terepfutás.hu versenyeinek főszervezője. Nem forszíroztam, hogy hol tévedhetett, hanem gyorsan megköszöntem a meghívást az Ensport Vértes Trailre. (Igazából már tavaly is adott volt a lehetőség, de akkor a vírushelyzet elsöpörte ezt a rendezvényt is.) Az előző napi sprinttávú triatlon miatt a középső, 20 kilométeres távot választottam ki.

Az unokatesómék által biztosított baracskai bázisról hamar felértem Mórra, annak ellenére, hogy a Velencei-tónál leszakadt az ég és csak lépésben lehetett haladni az esőben. A levegő kellemesen felfrissült, de a talaj teteje kissé csúszós lett, ami már NedyBali tapasztalata volt a kontrollfutása után.

Zoliékhoz csapódtam, megnéztük a hosszú távosok rajtját, aztán már csak fél óra maradt elkészülni a saját rajthoz. A negatív triatlonos futásélmény és a félsz az újbóli izomgörcstől még nagyon friss volt, de pont emiatt dolgozott bennem egy nagy adag elszántság- most már csak azért is futok majd egy jót.

A mezőny elejére álltam be a rajtnál és az indulás után a harmadik pozíciót vettem fel. Egy rövidebb aszfaltos szakaszon hagytuk el a várost, majd az erdőhöz érve megkezdtük az emelkedést. A pálya szintemelkedés szempontjából nem számít nehéznek (610 méter emelkedés jut a 20,5 kilométerre), két hosszabb emelkedő van a 20 kilométerben, a többi része haladós, kellemesen hullámzó. Egy hangulatos, keskeny mélyúton haladtunk, nekem kellemes tempót diktáltak az előttem haladók. Előztem egyet, kissé távolabbról követtem az elsőt, ahogy felértünk a tetőre.

Hamarosan megérkeztünk a csókakőre vezető kitérőhöz a Vár-völgyben. Ez egy technikásabb rész volt a szikláknak és a kidőlt fáknak köszönhetően. A térérzékelésem nehezítette az orrtapaszomon ugráló szemüvegem, megint nem sikerült a legjobban felragasztani. Közben beértük a hosszú távosokat, így folyamatos volt a kölcsönös biztatás a szemben érkezőkkel. A ponton csak a chip leolvasása után azonnal fordultam is vissza, az első srác jobbnak tűnt a lefelében, így reméltem, hogy egy erősebb felfelével tudok közelíteni. Emelkedőn nem okos dolog előzni, a távból is volt még bőven, de most nagyon menni akartam. Akkor értem utol, miután ismét felértünk az emelkedő tetejére, egy nagy pocsolya mellett elengedett és átvettem a vezetést. Már csak meg kellett tartani. Elszántan megfordítottam a fejemen a sapkát, ezt az első helyet most már nem engedem ki a kezem közül!

230532273_4291015947647799_2121644830239338151_n.jpg

Nagyon kellemes volt a terep, engem kicsit még az otthoni pályákra is emlékeztetett, ajánlom a nagyerdei Oxigénfutók figyelmébe! Végül kapóra jött a szabadság alatti egy hét síkfutás. Volt egy újabb időmérő pont, ahol két gyerek kolompolt a futóknak. Ez alapján hallottam, hogy nincsenek olyan messze mögöttem, de egy derékszögű fordítónál hátranézve nem láttam senkit. Ez az én stratégiám, nem szabad látványosan a mögöttem haladókat figyelni. Megkerestem az órámon az útvonalat, kellemetlen lett volna pont most eltévedni, de a szalagozás ismét tökéletes volt.

img_3412.JPGInnentől már az motivált, hogy egy jó időeredménnyel érjek célba, ezért nem lazítottam a tempón. Leértem egy földútra, ahol szabályos kocsisor jött velem szemben, majd lendületes lejtők után értem a következő frissítőpontra, ami a rövid távosokéval közös volt. Az időmérő kérdezte, hogy a versenyen futok-e, mert az atlétám eltakarta a rajtszámomat, de mikor mondtam, hogy M távos vagyok, látszott rajtuk, hogy még nem számítottak rám. Ezúttal sem álltam meg, elégnek bizonyult a magammal vitt kélt gél és a nagyobb kulacs víz. Ezután volt egy kis emelkedés, ami már nem esett olyan jól, de felérve már csak vissza kellett ereszkedni Mórig a Meszes-völgyben.

A városban az aszfaltra érve pedig nagy elégtételként sikerült megfutni a 3:40-es tempót, amit előző nap nem tudtam. A végére azért a nap is odapirított, hogy az utolsó méterekben is legyen még kihívás. Zsanit értem utol, de hajrázni már nem tudtam, úgyhogy megpróbáltam elmutogatni, de ő is jó tempót ment, ezért az sem biztos, hogy felismert.

A célba 1:33:09-es idővel értem be, jól kifutva magam, úgyhogy a kötelező felszerelések bemutatását sem éreztem egyszerű feladatnak. Nagyon örülök, hogy egy terepfutás.hu versenyen is sikerült dobogóra kerülni! Jó napja volt a Mecsek Maraton Team-nek, Nelli és Andris is megnyerte a távját.

img_3422.jpg

A szervezés a megszokott magas minőséget hozta. A gulyásleves finom volt, mint mindig, de őszintén szólva a zöldségtekercset most kicsit irigykedve néztem. A helyszín fenomenálisan jó volt, bár kicsit fura volt, hogy most viszonylag kevesen voltunk a hatalmas sportcsarnokban. Az idővel nagy szerencsénk volt, legalábbis hazafelé is elkapott egy nagy zápor, szóval isteni csoda volt, hogy nem áztunk el. Az elég könnyű terep miatt kiváló belépőverseny, csak ajánlani tudom a terepfutással most ismerkedő sporttársaknak!

Köszönöm szépen a meghívást Csanyának, nagyon jó volt ismét elmerülni a terepfutóversenyek hangulatában.

süti beállítások módosítása