Unokatestvéreimmel néhány napot tölthettem a Balatonnál júniusban és kaptam tőlük egy túranapot, ahol kibontakozhatok. Elég alaposan felkészültem, kéktúrát terveztem Tapolcáról vissza Badacsonyig a szállásra. Itinert szerkesztettem a többieknek, útvonaltáblázattal, leírással, térképpel és pecsételőhellyel. Az időjárás azonban keresztülhúzta a számításaimat. Egy nappal eltoltuk a túrát, de még így is esőre ébredtünk. Végül vártunk, hogy csendesedjen, de így mikor kiértünk az állomásra, kiderült, hogy csak egy óra múlva indul a következő járat Tapolcára, így inkább az indulás mellett döntöttünk és megfordítottuk az útvonalat. Felkapaszkodtunk a ködös tetejű Badacsonyra, azonban Tündinek nagyon fájt a feje, így inkább visszafordult a Rózsakőnél. Így megfogyatkozva, Évivel és Andrással vágtunk neki az előttünk álló kilométereknek. A hegyen minden csöpögött, a kilátót elnyelte a köd, a kilátópontokról is csak korlátozott volt a kilátás.

A badacsonytördemici vasútállomás, az első pecsételőhely. A jegypénztár melletti falon érhető el a pecsét nyitvatartási időben (H–V: 4.10 – 22.10).

Nagyon örültem az első pecsétemnek.

Hosszabb aszfaltos szakasz vezet a vasútállomástól Szigligetig, de szerencsére nem forgalmas az út. Még sok volt fölöttünk a felhő. De a távolban megpillantottuk a várat is.

Szépen felújított házak mellett vezetett utunk. A vár alatt fagyiztunk, a templom melletti hirdetőtáblán található pecséttel pedig igazoltuk a jelenlétünk.

A várhoz időhiány miatt most nem mentünk fel, de legalább lesz miért visszatérni. Következő cél a Szent György-hegy.

Előbb bicikliúton, majd aszfaltúton haladtunk a hegy felé, ami szép lassan közeledett. Majd letértünk az útról a szőlők közé és megkezdtük az emelkedést.

Az idő is kezdett egyre jobb lenni, mire a Lengyel kápolnához és a Tarányi présházhoz értünk.

Az Oroszlános kútnál a finom víz mellett már ilyen szép panoráma fogadott bennünket. Beláttuk az eddig megtett utunk, a Badacsonyt és a Szigligeti várat.

Eleinte még szőlőskertek és hangulatos présházak között kanyargott az út, majd bevetettük magunkat a hegy vadonjába.

Az esőbeállónál érdemes követni a kék háromszöget, mely a Szent György-hegy tetejére vezet, ahonnan nagyon pazar a panoráma. Jobbról a Badacsony, balra a Gulács.

Amikor azt hittük, hogy már elhagytuk a bazaltorgonákat, végül mégis előkerültek. Erről a kilátópontról Tapolcára lehetett rálátni. Szerintem közel volt a cél, de a véleményemet senki sem osztotta.

A pecsét a régi turistaház ablakában rejtőzik.

Ilyen látvány fogadja a Tapolcáról érkezőket. Természetesen ezúttal is szőlők mellett haladtunk. A háttérben feltűnt Csobánc is.

Tapolcára ismét közúton vezet a kék, ahol már a forgalom is nagyobb. Rögtönzött városnézésünk legmeghatározóbb pontja természetesen a Malom-tó volt a vízimalommal. Nagyon bájos városka benyomását keltette bennünk.

A pecsétet az állomás szomszédságában a Lokomotív büfé faoszlopán tudtuk begyűjteni. Szerencsére még a vonathoz is jó időben futottunk be.

Végül 25 km-es lett a túra, amit Éviék hősiesen legyőztek. Első túravezetésem volt és sokat tanultam belőle. Legközelebb kisebb fába vágjuk a fejszénket. Sajnos az új fényképezőgépemet ekkor még nem szoktam meg, így a borongós időnek is köszönhetően a képek nem lettek olyan jók. Maga az útvonal gyönyörű tájakon vezet végig, még ha kicsit sok is benne az aszfalt. A jelzések viszont végig jól követhetőek, egyértelműek. Mi csak Tapolcán vesztettük el a fonalat, de ott már mindegy is volt, hogy melyik utcán sétálunk el a tóhoz.