Csuth Tamás vagyok, 25 éves, 2013 óta futok.

Sajnos pontos dátum nem maradt fenn, de talán 2013-ban kezdtem el futni. Sajnos nem mondhatom el magamról, hogy gyerekkorom óta sportolok. Az egyetlen testmozgást a Keresztanyámmal folytatott tollaslabdameccsek jelentették. Általános iskolában még élveztem a testnevelés órákat a sok játékkal, bár a 12 perces futás már ekkor is nagy gondot okozott. Középiskolában aztán végleg megutáltam az egészet, sem a kötelező focizást, sem a nekem kivitelezhetetlen tornagyakorlatokat sem élveztem. Persze enni már akkor is szerettem, így a mozgásszegény életmódnak meg is lett az eredménye. Megoszlanak a vélemények, hogy akkor kövér voltam-e, mindenesetre az egyetemen már olyan elégedetlen voltam magammal, hogy valódi lépésekre szántam el magam. Valahogy így kezdődött a futópályafutásom, eleinte még csak a sportpályán, majd miután a szemem láttára vitték el a pulóverem, áttértem a bicikliútra, ahol egy 6 kilométeres etap lett a rutinom, miután megvettük életem első futócipőjét a Decathlonból. Emellett egy kardió edzésprogramot is végigcsináltam, amivel pont annyit fogytam, amivel elégedett lehetek. Mivel a futásmennyiségem azóta folyamatosan nőtt, ezt azóta sikerült is szinten tartani.

Gyerekkoromban rendszeresen jártunk nyaralni és nem egyszer egy-egy kisebb túra is belefért a programba. Innen jön a természet szeretete de az igény, hogy túrázni kezdjek, szintén csak az egyetem alatt merült fel bennem. Néhány egyetemi túraklubos út és egy Budai-hegységben megesett eltévedés után a Trekkins csapatának megismerése volt a legjelentősebb. 2014-ben véletlenül találtam rá a Szlovéniába szervezett útjukra. Kellett egy kis bátorság, hogy több napra el merjek menni teljesen idegen emberekkel, de nem bántam meg. Nagyszerű helyeken jártam és nagyszerű embereket ismertem meg. A 2. szlovén út és a Triglav mászás az egyik legkedvesebb emlékem. Az egyik túrán meséltek a teljesítménytúrázásról. Könnyen lelkesülök az új dolgok iránt. 2014. decemberében Létavértesen az Irinyi teljesítménytúra 25 km-es távja lett az első sikeres teljesítésem. Azóta is a futás-túra-teljesítménytúra hármasával töltöm legszívesebben a szabadidőm. 2016-ban elvégeztem egy bronzjelvényes túravezetői tanfolyamot, ahol szintén az új ismeretségek lettek a legmeghatározóbbak. Jó közösségbe kerültem, azóta is a Navigátor Debreceni Túra Klub aktív tagja vagyok. A gyakorlótúrák során rájöttem, hogy alig ismerem a magyarországi hegyeket, azóta túráim fókuszába ezek kerültek. De ezekről már lehet olvasni a blogon...

A blog ötlete a maratoni felkészülés során merült fel bennem, bár ez az aspektus elég méltatlanul lett lefedve. A maraton teljesítése után az Én maratom cím okafogyottá vált, így Hétmérföldes bloggá kereszteltem át. Fő fókusz a túrabeszámolókra került át, de a versenybeszámolókat sem szeretném hanyagolni. Saját magamból kiindulva, hiába szimpatikus egy verseny, azért minden infó nem derül ki egy kiírásból. A jelentkezéshez szükséges utolsó lökést egy beszámoló is képes megadni. Az én írásaim is ilyen kedvcsináló szándékkal készülnek.

Legelső futóverseny: Őrült futás (2013. 08. 18.)

Legelső teljesítménytúra: Irinyi 25 (2014. 12. 06.)

Leghosszabb lefutott táv: 42 km (SPAR Budapest Maraton (2016. 10. 09.)

Leghosszabb teljesítménytúra táv: 115,3 km, Eger Csillaga 115 (2017. 08. 25.)

Legjobb 10 km idő: 38:41 (Oxigén Kupa, 2017. november)

Legjobb félmaraton idő:

Maratoni időm: 03:38:53 (SPAR Budapest Maraton (2016. 10. 09.)

Blogom élménybeszámolóival szeretnék kedvet csinálni futóversenyekhez, teljesítménytúrákhoz, hiszen sok rendezvényről csak a kiírás található meg világhálón, így -legalábbis magamból kiindulva- tervezéskor minden plusz információ hasznos lehet. Emellett szeretném népszerűsíteni lakóhelyem, Debrecen környékének szép és érdekes helyeit is.