2021. február 13.
A Peaks of Hungary kihívássorozat negyedik állomása a Vértes, ezúttal hat hegycsúcs felkeresése a feladat. Ezúttal egyedül vágtam neki, így egy hétvégi hosszúfutás megfelelő 34 kilométeres kört terveztem magamnak Szárról. Hideg, de száraz idő volt várható, ezért az átlagosnál egy réteggel többet vettem magamra a táskámba pedig minden eshetőségre készülve eltettem a hóláncomat és az izolációs fóliát is.
A Nagy-Széna-hegy oldalán
Az első csúcs a Nagy-Széna-hegy volt, aminek a lábánál turistaúton haladtam. Egy szimpatikus ponton azonban elhagytam az utat és toronyiránt nekivágtam a hegynek a szimpatikus ritkás bokorerdővel borított emelkedőn. Egy kisebb mufloncsapatot zavartam meg a pihenésben, majd már a tetőről szemléltem a pazar kilátást. Sikerült megtalálnom az eredetileg tervezett útvonal végét, így ismét jelzett úton haladtam.
Nagy-Széna-hegy
A következő két hegyre nem igazán vezetett szimpatikus út, így nyílegyenes vonalat húztam a tervezés során. Először egy körbekerített erdőrészlet, majd maga a hegyoldal kényszerített némi módosításra. Végül némi oldalazással kaptattam fel a Tamás-hegyre, ahonnan szintén akadt némi kilátás, de ezt a hiányosságot a nevével kompenzálta. Lefelé még az előzőnél is meredekebb volt a hegyoldal. A hidegnek köszönhetően közel tökéletes volt a talaj, nagyobb rögökbe fagyott össze, az avar sem csúszott ki a lábam alól.
A Nagy-Széna-heggyel átellenben
Tamás-hegy
A Köves-tető némileg megtréfált, erről az oldalról egyáltalán nem nyújtotta hegy benyomását, ezért rossz irányba indultam el. Majd nagy nehezen kibogoztam a track vonalát, de ekkor a csúcskövet nem találtam. A gerinc szélén egy tisztáson két srác erősített meg benne, hogy ez a jó pont, ahogy azt a kiírásban is szerepel. Ismét egy finomabb ereszkedés, majd egy hosszabb völgyben vezető szakasz következett. A futhatóságot az egész sok bedőlt és összetört fa nehezítette. Nem tudom, hogy ez a mostani fagyos idő következménye lehetett-e.
Köves-tető
A kötelező szakaszon majdnem túlfutottam. Itt is volt egy elkerítés, amin átvezetett az útvonalam. Már ki is nyitottam a kaput és bementem, amikor megláttam két futót akik fentről jöttek. Nagyon bírom, hogy mindig akkor jelentek meg a sporttársak, amikor a legbizonytalanabb voltam. Nincsenek véletlenek. A kerítésen túl megtaláltam az ösvényt, szóltak, hogy vigyázzak, mert fent csúszós sár van. Irány a Gráciák bérce! Bevallom, nem voltam túl ügyes és magabiztos a sziklák között a nyomvonalat és az ösvényt keresve, de valahogy sikerült feljutnom.
A Gráciák-bérce
Innen hamar leértem a kék jelzésre, ahol lerobogtam, majd a Vitányvárat megpillantva rájöttem, hogy itt kihagytam egy hegyet. Ebben a pillanatban ereszkedett le két futó a hegyoldalon, a futógondviselés képviselőiként emlékeztetve a Zsidó-hegyre. Visszabaktattam a jelzésen, eltértem a benézett kereszteződésben, majd pár pillanat múlva már egy újabb szép kilátás volt a jutalmam. Én is az előbbi lejtőn ereszkedtem le az előbbi pontomra, majd Vitányvár ódon falai között nézelődve tartottam egy kis pihenőt.
Zsidó-hegy
Vitányvár
A Mészáros-hegyet véletlenül nyugat felől közelítettem meg, de legalább elkerültem egy újabb oda-vissza szakaszt és az adótornyon túl a vezetékek alatt elég pöpec rálátás nyílt Tatabányára is. Megerősítettem magam, hogy itt sincs csúcskő, elég az adótorony kerítése, majd leszaladtam az aszfalton Körtvélyespusztáig.
A rejtett kilátópont a Mészáros-hegyen
Körtvélyesi kápolna
Az utolsó csúcsot innen direktben is el lehet érni jelzetlen utakon, én egy jókora pluszt tettem bele a jelzéseket követve. Jókora fagyott pocsolyákat kerülgettem az erdészeti utakon, ha jön az olvadás, nyakig fog érni a sár. A Nagy-Csákányra hosszabb kitérő vezetett. Itt a kilátás hiányát a havas-jeges erdő pótolta. A betonoszlopot is a lábnyomoknak hála találtam meg a facsemeték között. Lefelé tartva csak úgy csillogott az erdő az ágakra fagyott jégtől. A piros jelzésen viszonylag hamar visszaértem Szárra, csak a piros háromszögön tértem ki, de a körtvélyesi geodéziai torony most nem volt csábító.
A távolban a Nagy-Csákány
A Peaks of Vértes csúcsválogatása az eddigi felhozatal legerősebbje lett, viszont a nehézségi szintje alacsony, ezért érdemes kihasználni a teljesítésre még rendelkezésre álló két hetet!
Az útvonalam (inkább nem ajánlanám):
A piros sávon vissza Szár felé
