Aki eddig a sátor tetején aludt, annak a Sátoraljaújhely?

A tavaszi szabadság alatt adtam magamnak egy nap énidőt és a legközelebbi hegyek felé vettem az irányt. A cél a Zemplén, pontosabban Sátoraljaújhely, aminek a környékét pár éve alaposan bejártam már, de most egy új küldetést szerettem volna teljesíteni. A Sátoraljaújhely csúcsai egy Peaks of Hungary ihlette kihívás. A lényege, hogy a város körüli 5 sátoros hegy csúcsára kell feljutni, amit egy track-kel lehet igazolni. A csúcsok, a start és célhelyek adottak, az útvonal azonban szabadon választható. Nekem ez a műfaj már a Peaks sorozatban is nagyon tetszett, ezért nem sokat gondolkodtam, főleg miután megláttam, hogy milyen teljesítői éremmel készültek.

Kettő az ötből: A Várhegy és a Sátor-hegy

Az órámat a Városháza előtti virtuális startponton indítottam el és a kék háromszög jelzést követve vágtam neki a Szár-hegynek. Az első látnivaló a Zsólyomkai pincesor volt, ami mellett eddig mindig elmentem. Most végigsétáltam a névadó patak melletti rövid kis utcácskán sorakozó hangulatos épületek között.

Továbbhaladva a Magyar Kálváriához értem. Újdonság volt számomra a turulszobor az első kilátóterasznál. A stációk között szerpentinezve értem fel az első csúcsra, a 342 méter magas Szár-hegyre. Felhők borították a környező hegyeket, így kilátásban ezúttal nem volt részem. A Szent István kápolna körüli kordonokat kikerülve- fém kilátóteraszt építettek az épület mögé- sikerült átjutnom a turistaútra, amin a csúszós talaj és a kidőlt fék ellenére is hamar lejutottam a hegy lábához.

Jelzetlen útra tértem, egy hosszú lépcsősoron a Kazinczy-túrákról ismert Kovács-villa mellé értem le. Innen ismét egy jelzetlen, de jól járt ösvényen közelítettem a Várhegy (334 m) felé. A várromoknál rekonstrukciós munkák zajlottak. Gondoltam, kerülök a fák között, de végül az egyetlen felvezető útra lyukadtam ki. Hétköznap lévén dolgoztak is a hegyen, de nem szóltak semmit én pedig nem időztem sokat. Jó hír, hogy a térképeken nehezen járhatónak jelölt ösvény egy pompás lépcsősorrá alakult. A második csúcs is pipa.

A következő hegy a Sátor-hegy volt a sorban, ami ott is magasodott a völgy túloldalán. A gondot útban lévő szőlőskertek okozták. A térképemen látható ösvény jól láthatóan egy ilyen szőlőn vezetett keresztül, ahova nem akartam bemenni. Így követtem az utat, remélve, hogy egyszer csak találok egy megfelelő helyet a csúcstámadáshoz. Úgy is lett, egy vadászlesnél egy alkalmas irtást találtam, ami pont toronyiránt vezetett a hegyoldalon felfelé. Nehéz emelkedő volt felfelé, néha találtam egy használható csapást, máskor csak úgy érzésre mentem előre az emelkedőn. Mikor végre felértem, az is kiderült, hogy még nem a csúcson vagyok, a gerincen kellett még haladnom, mire végre elértem a csúcskővel jelzett hegytetőre (460 m).

A hegy északi oldala meredekebbnek és havasabbnak bizonyult, valószínűleg pont ezek miatt értem le olyan gyorsan. Rövid ideig az Országos Kéktúra jelzésén haladtam, majd letértem a balra emelkedő csúcsra. Ez a Kecske-hát (483 m). Hamar felértem és a csúcskő is gyorsan meglett. Érdekes, hogy bár ez a csúcs magasabb, mint a Sátor-hegy, mégis oda sokkal nehezebb volt feljutni. Lefelé nem a rövidebb utat választottam, inkább kitértem a térképen a kék sávon jelzett szép kilátás felé. 

Miközben a Magas-hegyre kaptattam, azon gondolkodtam, hogy az a pár száz kilométer különbség mennyit jelent. A Mecsekben ekkor már ezerrel tombolt a tavasz, itt pedig néhány satnya keltike dacolt a szeszélyes időjárással. A Magas-hegy (514 m) kilátójáról csodálatos a panoráma, körbe lehet tekinteni a korábban meghódított hegycsúcsokon. De beszéljenek a képek:

A kihívás hivatalosan a sípálya középső részén található Síiskola épületénél ér véget, azonban még vissza kellett jutnom a városba. Ehhez a kék négyzet jelzést követtem. Itt már elindult az olvadás, kellett kerülgetni a saras tocsogókat. Ismét újdonságként hatott a pincéknél kialakított pihenőhely és a szabadtéri színpad. Így, hogy ilyen ritkán járok erre, még feltűnőbbek a turisztikai fejlesztések.

A köröm összességében 17,3 km lett 900 méter szinttel. A pálya rövid, de legalább jó szintes. Az ötből három csúcs jelzett ösvényen/egyértelmű úton megközelíthető, a Kecske-hát nem nagy kitérő a kékről, a Sátor-hegy viszont már keményebb dió. Viszont négy csúcsról is van értékelhető kilátás, nem is akármilyen. Összességében ez egy látnivalókban gazdag útvonal, ami megfelelő kihívást is tartogat magában, mindenképpen érdemes nekifutni. A befutóérmet meg iderakom, ritkán kap el az érzés egy érem láttán, hogy ez nekem kell, de itt azonnal megvolt. Nagyon ötletes ez a szintvonalas ábrázolás, lehet látni, hogy merre járt az ember.