Hétmérföldes lépés

Hétmérföldes lépés

A Kör

2023. április 20. - csuth.tamas

A Kör, Magyarország egyik legnehezebb terepfutó erőpróbája, amely 152 kilométeren keresztül, 7100 méter szintemelkedéssel kanyarog a Börzsöny turistaútjain. Nem szervezett verseny, hanem egy egyénileg vagy párosban szabadon választott időpontban teljesíthető kihívás, az egyetlen feltétele az indulásnak egy kvalifikációs verseny teljesítése.

A Facebookon általában élőben lehet követni a próbázókat, a kommentek alatt én is érdeklődve figyeltem az eseményeket. Idővel megszületett bennem a gondolat, hogy egyszer én is szeretném kipróbálni magam az útvonalon. Az esély a 2022-es Ultra Trail Hungary teljesítésével érkezett meg, ugyanis ezzel egy évig érvényes kvalifikációt szereztem. Tavaly ősszel végleg megszületett az elhatározás, tavasszal megpróbálom teljesíteni a Kört!

kor-kep.jpg

Forrás: terepfutas.hu

Az elején Balázzsal páros teljesítést terveztünk, de végül kiderült, hogy az ő terveibe már nem férne bele. Végül viszonylag későn foglaltam le az április 15.-ét a próbázásomra. A téli alapozás során igyekeztem minél több hosszú futást teljesíteni a felkészülés jegyében (Tortúra, Lefagysz, VérKör). Régi tapasztalat, hogy mindig lehetne még többet belerakni a lábakba, de én elégedett voltam az edzéseimmel, szerintem kihoztam magamból azt, ami egy biztos teljesítéshez kellhet.

A másik fontos kérdés a pályaismeret volt. Pécsiként nem vagyok gyakori vendég a Börzsönyben, 2021-ben volt egy emlékezetes célirányos Kör bejárásom a pálya utolsó harmadán, illetve idén márciusban futottam meg a középső szakaszt. Ezen a részen már sötétben fogok haladni, így legalább tudom, hogy milyen nappal a környék. Az útvonal eleje nagyrészt ismeretlen maradt, de bíztam benne, hogy friss fejjel és nappal nem lesz probléma ott sem. Azért Kör bejárásokról készült videókkal próbáltam pótolni a hiányosságaimat.

img_1344.jpg

Látkép a Kopasz-hegyről

Segítőkkel neveztem, Zsuzsi, Timi és Bence vállalták, hogy elkísérnek és segítenek a logisztikában, valamint a frissítésben. Hét találkozóponttal számoltam, ahol tudok válogatni abból a cirka fél mázsányi kajából, amivel készültem. Az elsődleges cél természetesen a sikeres körbeérés volt, ezen belül a kevésbé tudományos, de általában működő kalkulációmmal egy 25 óra alatti teljesítési időt számoltam ki. Az utolsó hetem is nyugodtan telt, aztán pénteken kikerült a poszt az indulásomról és ezzel elkerülhetetlenül szembe kellett néznem a hétvégi programommal.

A péntek délután utazással telt, felvettük a jeladót, Verőcén elfoglaltuk a szállást, majd tartottunk egy kellemes tésztapartit. Szerencsére nem kellett extrán korán kelni, negyed 8-kor találkoztunk Timivel Királyréten, majd egy utolsó eligazítás után a szokásos hétvégi nyolc órai ébresztőm hangjára elindultam a Körön.

img_2245.JPEG

Az első órák eseménytelenül teltek, lelkesen haladtam, ismerkedtem a körülményekkel. Az idő kellemes volt, rövidnadrág-karszár kombóban indultam el, de az esőkabát végig nálam volt szükség esetére. Nedves volt az idő, de nem volt rossz a talaj állapota, vállalható volt a sármennyiség. A sok eső rengeteg földigilisztát űzött a felszínre, rá is csodálkoztam, hogy milyen régen láttam őket. A Szép-bérc kilátását párafelhő takarta el, az Érsek-tisztásnál fakivágás miatt volt járhatatlan az ösvény. A Kopasz-hegyen végre kilátás is fogadott, majd megérkeztem az első találkozási pontra, Márianosztrára (25,5 km, 3 óra 7 perc). A stratégiám az volt, hogy táskát cserélek a pontokon, amibe bekészítik a következő szakaszra szükséges frissítőket, ezen kívül meg a kajaválasztékból válogatok. Ott például pizzaszeletre esett a választásom, amit borzasztóan bazsalikomosnak éreztem.

img_6945.jpg

Belátom, ez túlzás volt

Az egész Kör talán legborzalmasabb része a Márianosztráról kivezető piros sáv volt, egy sík szakasz olyan ragadós sárral, hogy lépni is alig tudtam. Nagybörzsöny felé elkezdett cseperegni az eső, ami a csapattal való találkozásom alatt még jobban rákezdett (40 km, 5 óra 8 perc). Itt a keményre dermedt mogyorókrémmel történő találkozás során atomjaira foszló kaláccsal próbáltam megküzdeni. Ezzel a remekül megtervezett frissítésem második lába is kihullott, a harmadikként szereplő pogácsára pedig majdnem egész végig rá sem néztem, pedig amikor frissen elkészült, még nagyon lelkesen burkoltam befelé. Az első cipőcsere is itt történt, a Salomon Pulsar Trailt a Sense Ride 4 váltotta fel.

img_2303.jpeg

Berobogás Nagybörzsönybe

A Hegyes-hegy-oromra felfelé már nemcsak elállt az eső, de még a nap is kisütött. Nagy-Hideg-hegyre felfelé tartva ebédeltem egy virslis táskát, ami jól eltelített. A Hamuház előtt töltöttem után a vízkészleteimet a patakból a szűrős kulacsommal. Sajnos az esőzések felkavarták annyira a vízfolyásokat, hogy nem voltak túl csábítóak, így többet nem használtam ki ezt a lehetőséget, pedig pont ezért volt folyamatosan nálam egy szűrős flaska.

Nagybörzsöny másik végén (67 km, 9 óra) volt az újabb találkozópont, majd innen már ismerős szakasz következett. Ennek ellenére nem éreztem magam a legerősebbnek a gerincúton. A Fekete-völgyi panziónál újabb gyors frissítés (78 km, 10 óra 53 perc), majd egy ismeretlen rész, amit a bejáráson sikerült eltévesztenem és kihagynom. A naplemente egyszerűen lenyűgöző volt, aranyszínűre festette meg a hegyeket. Alkonyatkor megelevenedett ez erdő, előkerültek az addig rejtőzködő vadak. Vaddisznócsaládot riasztottam meg, ami önmagában nem nagy dolog, de kismalacok is röfögtek az ösvényen, így inkább megvártam, míg ők is elszaladnak. Az Esztergályosról lefelé kellett fejlámpát kapcsolnom, de szerencsére sikerült jól megfognom az ösvényeket, bár egy kis tévesztésem volt. Sikerült átügyeskednem magam a Kemece-patakon egy kidőlt fán átegyensúlyozva. Próbáltam ragaszkodni a száraz lábakhoz, ha már addig minden patakátkelést sikerült megoldanom a viszonylag magas vízállás ellenére.

img_2364.jpeg

Továbbindulás a Feketevölgyi Panziótól

A Nagy-völgyben (92 km, 13 óra 8 perc) nagyobb megállót terveztem, Zsuzsiék meleg levessel vártak, cipőt cseréltem (Ultra Glide) és pulóvert is felvettem. A Kör egyik legunalmasabb része jött, cserébe számítottam rá, hogy jó nagy sár is lassítja majd a haladásomat, ami be is igazolódott. Drégelyvárnál nem várt izgalomként a lámpám bejelzett, hogy le fog merülni. 10 kilométert már nem bírt volna ki a következő pontig, gyorsan telefonáltam Zsuzsinak, hogy találkozzunk hamarabb. A Szupercsapat már eleve Pénzásásnál várt meglepetésképpen, így megúsztam a sötétben botorkálást. Závozon (114 km, 16 óra 50 perc) vettem fel a hosszú nadrágot és várt rám a Kör legnehezebb része. 

fotojet_3.jpg

Életképek a Nagy-völgyből

A Kör utolsó harminc kilométerére két nagy emelkedő is jut, ami a pálya legmagasabb pontját, a Csóványost is magában foglalja. Sorsomba beletörődve kaptattam felfelé a hegyoldalon. A piros négyzet jelzés volt az ismerősebb, mégis sikerült egy ponton jól lekeverednem a jelzésről, amit valószínűleg a fáradtság miatt már nehezebben oldottam meg. Láttam a fákon a jelzést, de nem tudtam értelmezni, hogy a széles földútról hogy fogok az ösvényre jutni. A magasabb részeken beúszott a köd is, ami szintén nem segített a haladásban, megelégedtem a sétával, cserében kisebb eséllyel keveredtem le az útról. Az éjszaka egyébként teljesen néma volt és sötét, csillagokat és a holdat sem láttam. Állatok nem mozogtak, néhány őz nézett rám kérdőn, amikor felzavartam őket az álmukból, de nem méltattak arra sem, hogy elszaladjanak.

A következő emelkedőről régiek voltak az emlékeim, így az elején a jó néhány patakátkelést úgy zokon vettem, hogy sajnos nem töltöttem meg a palackjaimat sem. Aztán a borzasztóan meredek mászás lepett meg, amiben nem segített, hogy egy ideje már enni sem tudtam. Nem csúszott le semmi kaja a torkomon, hiába rágtam hosszasan a falatokat. Jött megint a köd, így a Csóványos gerincet is inkább csak végigsétáltam. A köd vége, a lejtő és a napkelte körülbelül egyszerre érkezett meg, így ismét futásra váltottam.

img_7031.jpg

Napkelte, úton az utolsó pontra

Az utolsó ponton, a Szén-pataki kulcsosháznál (141 km, 21 óra 47 perc) egy gyors táskacsere után mentem is tovább, nem akartam már húzni az időt. Az utolsó emelkedőt még megsétáltam, de lefelé megint futásra váltottam. Hosszú volt az utolsó 7 kilométer, sosem akart már közeledni Királyháza. De végül csak megláttam a csapatot a célegyenesben egy kutyás nővel, akiről kiderült, hogy Tündi unokatesóm jött ki a befutómra. (A kutyáról nincs további információm, de nagyon lelkes volt ő is.)

img_2382.JPEG

Végül 151,8 kilométernél és 23:10:52 célidővel állítottam meg az órámat. A 24 óra alatti teljesítés nálam a nagyon optimista lehetőség volt, ezért különösen örülök ennek az eredménynek. Az időtervemnél majdnem végig másfél órával jobb voltam, utólag kiderült sokkal nagyobb szintekkel számoltam. De utólag nézve jó volt így, akkor is volt valami pozitív előttem, amikor éppen nem úgy haladtam. Az órám végig írta a fennmaradó kilométereket és a hátramaradó időt is folyamatosan jelezte. Nehéz volt elfogadni, hogy a lassuló tempó természetes velejárója az egyre későbbi célbaérés. Amit még szerettem volna elérni, hogy a korábbi 24 órás futáson megtapasztalt 12 órás komfortzónámat kitolni. Fejlődhetett az állóképességem, mert ez is összejött, nagyon sokáig jól éreztem magam és a pontokon sem tudtam volna őszintén panaszkodni a többieknek. Az a 16 komfortos óra nagyon sokat számított. Az éjszakát is egész jól bírtam, nem tört rám nagy álmosság, ahhoz képest, hogy egész délután törölgettem az összecsukódó szemeim. Összességében nem gondoltam volna, hogy az eddigi legnehezebb futásom ilyen jól fog sikerülni- a Kör teljesítők közül az eddigi 5. legjobb idővel értem körbe. Az évi egy ultra ki van pipálva, idén már csak rövid versenyeken tervezek indulni.

img_1351.jpg

A fáradt vándor és a segítői

Az időjárással összességében nagyon nagy szerencsém volt, még annyi esőt sem kaptam, mint amennyit az előrejelzésekben láttam. A sár az adott volt, arra lélekben fel voltam készülve. Az igazi nehézítést az éjszakai köd okozta a Magas-Börzsönyben, de nem lehetetlenítette el a tájékozódást. A frissítés mennyiségével nagyon túllőttem a normális kereteken, de kellemetlenebb lett volna, ha kevésnek bizonyul. Amíg bírtam rendesen enni, jól működött a normális kaja váltogatása a zselékkel, az utolsó órákban már csak a gél és izó kombinációja maradt. A vízmennyiség mindenhol elég volt, de ez az enyhe időjárásnak is betudható. A sópótlás mellett félidőnél aminotablettákat is elkezdtem szedni, talán ennek is köszönhető, hogy egyáltalán nem éreztem izomlázat. Éreztem a lábamat, főleg a lábfejem (vízhólyag, megnyomódott lábujjak), jól is jött a hétfői szabadnap, de izomzatilag egészen egyben maradtam. 

Hálás köszönet illeti a csapatomat, akik beáldozták a hétvégéjüket. Ilyen professzionális frissítés nélkül nélkül nem ment volna ilyen jól a futás. Köszönöm a sok biztatást, a szurkolást és a figyelmet. Érdekes volt visszaolvasni az elemzős hozzászólásokat, összehasonlítani egy-egy szituációt külső és belső nézőpontból. Tudtam, hogy jogos a félelmem és valaki látni fogja, hogy mikor állok meg wc-zni.  A Kör méltó megünneplése volt a 10. futóévemnek, köszönöm mindenkinek a sok közösen megtett kilométert! Nóra for president :) Hajrá futás, hajrá Mecsek Maraton Team!

kor.png

Sokan figyelték, milyen csíkot húzok magam után. A zöld a gyorsabb, a barna a lassabb szakaszokat jelöli

A bejegyzés trackback címe:

https://maratonom.blog.hu/api/trackback/id/tr7518105420

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása