Idén egyébként is szerettem volna triatlon versenyen indulni, nemcsak azért, hogy ne érhesse szó a ház elejét, hogy csak az edzőterembe járás miatt lett sportolói licenszem. Először a Tolnán július végén rendezett sprintet néztem ki, aztán szembe jött velem a Keszthely Triatlon felhívása, hogy már csak pár nap maradt a nevezésből. Ez az egyik legjobb szervezés itthon és azt olvastam, hogy az idei lesz az utolsó. Szűk egy hónapom maradt a felkészülésre, ezért a megfontolt döntés érdekében átugrottam Orfűre a neoprén ruhámmal és kipróbáltam, megy-e még egyáltalán az úszás szinte egy teljes év kihagyás után. Nem volt reménytelen, úgyhogy beneveztem.

A futókám éppen nem volt az igazi, szóval még jól is jött, hogy a jó idő beköszöntével más, lábkímélő mozgásformák is bejöttek a képbe. Az első orfűi úszás még elég ijesztő volt, szokatlan volt a neoprén és a nyílt víz, de aztán hamar megszoktam és egész jókat úsztam. Megvan a varázsa a hajnali úszásnak a kelő nap tó felszínén tükröződő fényével. A bringát nem vittem túlzásba, összességében a sprint táv teljesítéséhez szükséges minimális edzésmennyiséget sikerült összehoznom. Nagyon bíztam benne, hogy le fogom tudni úszni egyben azt a 750 métert. A verseny előtti héten még egy fontos kérdés merült fel, mégpedig, hogy neoprénes lesz-e az úszás. Az idő szépen melegedett, úgyhogy kipróbáltam, hogy a ruha nélkül is tudok-e úszni. (A neoprén ruha anyagának buborékos szerkezete, ami a hőszigetelést biztosítja, felhajtóerejével az úszótempóra is pozitív hatással bír.) Fázós vagyok, de a 21 fokos víz már nekem is viselhető volt, így úgy döntöttem, hogy nem viszem magammal, mert azt a pluszt amit ad a ruha, el is vesztem, amíg lehámozom magamról. Egyébként a Balaton is eléggé felmelegedett addigra, ezért a versenyen nem is lehetett használni.

2021. július 12., Keszthely

A sprint táv rajta délután fél ötkor volt, kettészedve a mezőnyt a nők és a szeniorok későbbi indulásával. A középtávosok már végeztek a bringával, amikor megérkeztem a helyszínre. A beérkezésüket néztem egy darabig, majd a parton egy padra letelepedve figyeltem, ahogy a hőségben a félmaratonnal küzdenek. Lassan közeledett az én időm, rajtcsomag átvétel, majd a bringa és a futócucc leadása a depóban. Váratlan volt a bejelentés, hogy a közelgő vihar miatt az úszópálya 600 méterre rövidül és a másik rajt is korábban lesz. Én már lelki szemeim előtt láttam, ahogy elnyelnek a háborgó Balaton hullámai. 

A rajtot becsekkolás, majd hosszúnak tűnő várakozás előzte meg, de legalább volt idő ismerkedni a vízzel, ami egészen kellemes hőmérsékletű volt. A mezőnytől távol, a bal oldalon húzódtam meg, remélve, hogy kimaradok az ilyenkor gyakori helyezkedésekből adódó karcsapásokból. Azt kell mondjam, hogy a probléma hamar megoldotta magát, tekintve, hogy sehol sem voltam a mezőnyhöz képest. Valamiért úgy gondoltam, hogy a rajt után muszáj egyből úsznom, így még minimális belesétálást sem adtam meg magamnak, hiába volt adott a lehetőség. Becéloztam a nagy piros bólyákat, a dioptriás úszószemüvegemmel végre rendesen látok, ami hatalmas segítség. Nem voltak sokan körülöttem, valaki párszor rácsapott a lábamra, de aztán sikerült lehagynom. A forduló után még elég messze volt a következő bólya, de ekkorra már eléggé meguntam a dolgokat és legszívesebben megálltam volna, de szerencsére a Balaton közepén azért erre kevés lehetőség van. Mellúszókat próbáltam megelőzni. Én végig gyors tempóban haladtam, ha másra nem is, erre azért büszke vagyok. Közeledett a part és amint láttam, hogy előttem már felálltak a többiek és is talpra ugrottam és a víztaposósan kifutottam a vízből. Nem voltam a legvégén, de a mezőny nagy része már kint volt a bringán, mire átszaladtam a depóba. Az órám szerint 800 métert úsztam, 18 perc 5 másodperc alatt. Depóidő: 2:27.

Az úszás elvonta a figyelmemet a bringáról, pedig ott is tudtam volna min aggódni. Városi, öt körös pályát jelöltek ki, sok derékszögű kanyarral. Nem vagyok valami gyakorlott bringás, ami azért szerintem elő is jött. Minden kanyart jó előre fékezve, nagy ívben vettem be. Bolyozós volt a verseny, el is húztak mellettem kisebb vonatok, de ebben sem vagyok rutinos, és nem versenyen szerettem volna elkezdeni, így akkor voltam a legboldogabb, amikor senki sem volt a közelemben. Azért hajtottam becsülettel, idővel előzgettem is, bár ekkor már rendesen összekeveredett a mezőny, sőt később már a második rajtból is megérkeztek a leggyorsabbak. A második körre kiismertem a pályát és rájöttem, hol tudom jobban nyomni. Párszor éreztem a combomban is, hogy ez most elég intenzív, csak reméltem, hogy ez nem fogja befolyásolni a futásom. Magamhoz képest nagyon jót mentem, a 36:29-es idő az 33 km/órás átlag, amivel teljesen meg vagyok elégedve. A depóban hibáztam egy nagyot, már belépéskor levettem a sisakot, de azt csak akkor lenne szabad, ha már leraktam a bringát a helyére. Elvileg időbüntetést is kaptam, de most már ezt a szabályt is megjegyeztem. 

Gyors cipőcsere, majd végre a futás. Induláskor megettem egy zselét, hogy az energiahiánnyal ne legyen baj, bár a bringán folyamatosan ittam az izót. Jól mentek a lábaim, végre ki tudtam futni magam és ezúttal a táv is elég rövid volt, hogy kitartson a tempó. De ha láttatok már csúnya futópályát... Egy rövid tóparti sétány után poros építkezési környezet és gazdátlan susnya váltotta egymást. A frissítőpontoson legalább nagyon lelkesek és profik voltak a segítők. Két kört kellett megtenni, a második végén már csak a célkapun kellett átfutni. A 19:02-es futóidőm éppen 4 perc alatti tempót jelent. (Zárójelben hencegnék azzal, hogy ez az egész mezőnyben is a 6. legjobb futóidő volt, de mivel a triatlon lényege, hogy van még két másik sport is benne, ezért gyorsan be is zárom a zárójelet.)

Az összidőm 1:18:09 lett, összetett 45. hely. Részletes eredmény. Szerintem egyáltalán nem rossz, a bringa várakozáson felül, a futás pedig a reményeimnek megfelelően sikerült. Az úszásomra is büszke tudok lenni, de nagyon örülnék neki, ha egyszer két perces úszó lennék. Ilyen rövid távon számít az a pár perc, amit a vízben hagyok. De ami a legfontosabb, hogy nagyon élveztem a versenyt, egyáltalán nem bántam meg a hirtelen nevezést. Azért remélem, hogy lesz még Keszthelyen triatlon és megvalósul az őszre tervezett szegedi verseny is. Addig is úszok, futok, bringázok tovább előre.