A múlt hétvégét Szlovákiában kirándulva töltöttük, Rozsnyó környékét jártuk be. Az óváros mellett megnéztük a krasznahorkai várat, a szenzációs betléri Andrássy kastélyt és a dobsinai jégbarlangot is. Szállásunk Várhosszúréten volt, ahonnan már előre kinéztem egy túraútvonalat, ami egy jó kis kilátóponthoz vezetett és hogy hamar megjárjam az utat, bekészítettem a futócuccaimat is. A hegyi terepfutás gyakorlása mindig jól jön, legutóbb Badacsonyban használtam ki az alkalmat.

Várhosszúrétről (Krásnohorská Dlhá Lúka) indultam a sárga sáv jelzésen, majd a falut elhagyva azonnal megkezdődött az emelkedés a hegyre. Széles földúton haladtam, ami a korábbi esőknek köszönhetően jókora tócsákkal volt tarkítva. Óvatos tempóval haladtam, ahogy bírtam, tartalékolva az erőt. Bár néha jó lett volna megállni, azért az ütemet próbáltam tartani. Elfutottam a Mátyás-forrás mellett, ahol a fatörzsből kivezetett vízen megcsillanó napfény szép látványt nyújtott. Aztán felértem a gerincre, jobbra fordulva a zöld sávon, ahol már jóval könnyebb volt a dolgom és jól haladtam. Itt is földút volt, amit néhol nagy kövekkel raktak tele, így óvatosan kellett lépkedni. Itt találkoztam két biciklissel, akik épp a járgányukat szerelték. A csúcshoz a zöld háromszög vezetett, ez már igazi ösvény volt, kiálló kövekkel, gyökerekkel, pont ahogy a terepfutást képzelem. A Leány-kő (Dievcenska Skala) 660 méter magas kilátópontjáról gyönyörű kilátás nyílt az egész medencére, Rozsnyótól Krasznahorkáig be lehetett mindent látni. Alattam pedig függőlegesen folytatódott a sziklaszirt. Itt jó pár percet gyönyörködtem és fényképeztem, majd feltöltődve indultam tovább. A zöld sávon haladtam tovább, majd a kék sávon ereszkedtem le a hegyről. A szintvonalak sűrűsége jól jelzi, hogy elég meredek útról volt szó, amin nagyon kellett figyelni, hogy ne induljak meg túl gyorsan vagy ne essek el a kövekben. De ez is sikerült, majd egy még szintén elég lejtős kaszálón futottam be Jólészre (Jovice). A jelzés kis utcákon kanyargott, majd a főutcára érve Várhosszúrét felé vettem az irányt. Szerencsére az út maga nem volt túl forgalmas, bár sok hely nem is igazán volt, hogy nagyon félreálljak. Itt még egy kicsit gyorsítottam is, így kellemesen elfáradva érkeztem vissza a szállásra. Végül a Locus (ami úgy tűnik, jobban működik a telefonomon, mint az Endomondo) 14.1 km-t mért, amit 75:58 alatt tettem meg. Ehhez hozzájön még kb 10 perc, amit a kilátóponton és az útjelzőtábláknál fényképezve töltöttem. Bár nincs sok viszonyítási alapom, az útvonalat közepes nehézségűnek ítélem meg, főleg a hegyre való felkapaszkodás miatt. És még így is a könnyebb utat választottam szerencsére. A jelzések nagyon jól követhetők és megfelelő mennyiségben vannak jelen, így szinte eltévedni sem igazán lehet.