Ismét eltelt egy év, megint lehet szemezgetni az éves teljesítmények érdekességeiből. Nekem a VeloViewer infografikája tetszik a legjobban, ebben csak a futásaim vannak benne. Mondjuk a Strava összefoglalójában sem sok vizet zavar a néhány bringázás, de azért mégis. Sikerült ismét rápakolni az előző éves kilométerszámra, de azért mégis az összes szintemelkedés a leglátványosabb. 2019-ben végleg hajnali terepfutó lettem. Ennyit jelent egy év a Mecsekben. Egyébként érdekes, hogy a Suunto mennyire alul(?)méri a szinteket, pár ezerrel kevesebb van abban az összesítésben, amit már nem lehet arra a pár futásra fogni, amit telefonnal kellett mérnem. Tovább nem is ragoznám, születtek jó eredmények a 9 versenyen, amin voltam, értek jó élmények és csodás helyekre jutottam el. A lényegről úgyis írtam bejegyzést, a továbbiakban pedig néhány szó után a kimaradt hónapok eseményeiről.

Augusztus végén mentem először, de szeptemberhez köthető, hogy végre elkezdtem rendszeresen erősíteni. A Doboz Mozgásközpont stability edzéseire járok hetente kétszer, a hétfői és pénteki pihenőnapjaimon. Változatos gyakorlatokat szoktunk csinálni, a törzserősítő feladatokon van a hangsúly, de súlyokkal is szoktunk dolgozni. A satnya karjaimra úgyis ráfér. A deszkán egyensúlyozásba hamar belejöttem, már a haladóbb fogásokkal is boldogulok. Egy magamfajta sport antitalentumtól ez nagy szó. Tetszik, hogy van sikerélményem, szeretem csinálni és bár kellően átmozgat, mégsem fáradok el teljesen, jól illik a futásaim közé. 

Bólyi szüreti vesszőfutás

Babér helyett venyigekoszorú

A szeptember legmeglepőbb eredménye fű alatt érkezett egy félmaratoni PB (1:27) személyében. Több dombbal tarkított bicikliutas pályán jól elázva sikerült mindezt összehozni. Próbáltam Hőnyi Zsolti nyomában maradni, mondta is, hogy félt a végén, hogy megelőzöm. Ettől azért még elég távol állunk, de jó ilyesmit hallani. Rutinosan nem vittem váltóruhát, úgyhogy a kocsiban próbáltam átmelegedni és megszáradni az eredményhirdetésig. A FutaBor sorozat utolsó futama volt ez, amiben összesítve én lettem az első. Úgyhogy a második hellyel együtt elég sok pakkal mentem haza Bólyból.

Pécsváradi Várkör

Egy véletlennek köszönhetően értesültem ennek a QR kódos instant körnek a létezéséről. Pécsváradról indulva érinti az Óbányai-völgyet és a Zengőt, azaz a Kelet-Mecsek legklasszabb részeit. Javában tartott a szarvasbőgés, külön élmény volt ezt az erdőben megélni, arról nem is beszélve, hogy az egyik állat konkrétan a turistaútról szaladt be előlem az erdőbe. Bár követtem a tracket, mégis sikerült elkavarnom, nem mertem bemenni Püspökszentlászlón az Arborétumba, pedig a turistaút átvezet rajta. Így kikerültem a Zarándok-forrást, ami csak azért volt kellemetlen, mert ekkorra már teljesen ki voltam száradva, ami nem a legoptimálisabb állapot egy Zengő mászás előtt. Ezért különösen jól esett, hogy a szervező a célban várt és egy kólára is meghívott. Ezúton is hálás köszönet!

Jakab-hegy terepfutás

Családias hangulatú terepfutó verseny és teljesítménytúra. Norbival mentem végig a hosszú távon és mi értünk be elsőnek is. Kemény egy kör, rendesen el lehet benne fáradni. Ennek ellenére délután még kimentem Balázs elé Orfűre, aki a 160 km-es Mecsek Trailt teljesítette. Posztoltak, hogy örülne a társaságnak, az orfűi aszfalt meg tudtam, hogy nem a kedvence, így végül Abaligetig futottam vele. 

TV-torony lépcsőfutás

Két és fél perc alatt is ki lehet purcanni, elég csak felfutni az ország legmagasabb épületébe. Két felvezető kör volt a parkolóban, majd jött a lépcsőzés. Már az elején nem tudtam felpörgetni a lábaim, a lépcsőkön pedig pillanatok alatt beállt a combom. Kevés lehetőség volt előzésre, hiába volt nagyon ki az előttem lévő, ha én is pont így voltam vele. Érdekes, intenzív élmény volt, már a kilátásért megérte részt venni. A Tettyén parkoltam, úgyhogy a bemelegítő és levezető futással a kilométerek is gyűltek.

Szénás Kör

Egy szabad budapesti délelőttömet mindenképpen futással akartam kitölteni. A széles választékból az egyik legnépszerűbb instant túrát, a Szénás Kört választottam, ami Solymárról vezet a Budai-hegység túraösvényein. Egy Remeteszőlős előtti meglepően meredek lejtőt leszámítva nem igazán nehéz pálya. Egész sokat vezet lakott területen, így az aszfaltos út is viszonylag sok van benne, valamint egy forgalmas úton átkelés is nehezíti a helyzetet.  A Nagy-Kopasz környéke már ismerős volt a Budai Kilátók túráról. Nyugodt nap volt, nem voltak olyan sokan az erdőben, mint amire számítottam. Az enyhe őszi idő ismét egy gyönyörű nappal ajándékozott meg, amit a Nagy-Szénás koronázott meg. A szeles hegytetőről pazar kilátásban volt részem. Solymárra visszaérve egy kis cukrászdában rutinosan adták át az érmet a teljesítésért és sütit forró csokival is abszolút megérdemeltnek tartottam.

A Jakab-hegy forrásai

Az év vége a hétvégi hosszú futásoké volt. Az egyik legjobb ötletem ezek színesítésére a Jakab-hegy forrásainak felkeresése volt. Voltak, amik mellett gyakran elfutok, de eddig észrevétlenek maradtak, másokhoz hosszabb kitérőt kellett tenni. A 26 forrás nagy része nem aktív. Eltelt a nap a bogarászással, így a végére már rám is sötétedett.

Jakab Trail

Próbálom oldani az 50 km-es távval szembeni fenntartásaimat. Legkönnyebben ezt gyakorlattal lehet elérni, úgyhogy egy kényelmesen teljesített Jakab Trail volt a célom. A hegyek napja alkalmából a megyei Természetbarát Szövetség kitelepülést tartott a pálos kolostornál. Kicsit elidőztem, bár a rejtvényüket nem sikerült ott megfejtenem, de végül kaptam egy kitűzőt emlékbe. Az erőm beosztása nagyon jól sikerült és még az időm is egész jó lett.

Továbbra is rendszeresen futok NedyBalival, aki nagy célokat tűzött ki maga elé, ennek megfelelően az edzései is egyre keményebbek. Igyekszem tartani a tempót (azaz látótávolságon belül maradni, bár egyszer ez sem jött össze), biztos vagyok benne, hogy ezek az erőfeszítések is beépülnek. Idén is azon leszek, hogy elérjem a céljaim...