Másodjára indultunk a Nagyhegyesen megrendezett Napkelte Futáson, a Kráter Kupával együtt pedig már harmadszor tettem meg a Kráter-tóhoz vezető 13 km-es futókört. Hogy méltó legyen a futás a nevéhez, negyed 6-os rajtot határoztak meg a szervezők, így az első kihívás a fél 5is indulás volt. Sikerrel vettem az akadályt, Józsiék jöttek érte és hamar Nagyhegyesre értünk. Nagyon hűvös volt, úgyhogy miután felvettem az újonnan beszerzett sportszárat, futottunk is néhány kört, hogy bemelegedjünk. Elég sokan összegyűltünk futni egy jót, sok ismerőssel találkoztam. A rajtot elölről vártam, szerettem volna jobbat futni a tavalyi 58 percemnél, ami reális célkitűzés volt. Egy négyes csapat tört előre, én pedig Levivel beszélgetve futottam utánuk. Úgy beszéltük, hogy próbálunk rajtuk maradni és közeledni, aztán majd visszafelé erősítünk. Kicsit gyors lehetett a tempó vagy még nem melegedtem be eléggé, ugyanis a lábszáram elkezdett feszülni, úgy, mint régen. Nagyon reméltem, hogy el fog múlni, szerencsére így is történt. Közben felkelt a nap, pont a Kráter-tó fölött, nagyon szép színekkel, majd gyorsan el is bújt a felhők közé. A sertéstelep környékén sikerült befogni az élbolyt, majd a nagy "völgy" után úgy alakult, hogy én kerültem előre. Ekkor fordultunk a tóhoz vezető útra. Itt megint jobban összetartottunk, amikor beért minket Sanyi (akit Józsi úgy jellemzett, hogy vigyázni kell vele, mert nagyon jó), és megkérdezte, hogy alszunk-e itt elöl és sprinteljek egyet. A tó körüli ösvényre másodikként fordultam, de rögtön beelőztek, s ismét egy négyes csoportban futottunk visszafelé. Végül egy zöld pólós sráccal sikerült jobban elszakadnunk és együtt haladtunk tovább. Nem hagytam magam lerázni, de meglépni sem sikerült tőle, úgyhogy úgy voltam vele, hogy majd a végén hátha sikerül egy jó sprintet futni. A bicikliúton a biciklisek elől én álltam hátra, ekkor már sejtettem, hogy ez nehéz lesz. A célegyenes utcájában próbáltam meglépni, de talán túl korán, így elég erőtlen támadás volt, a futótárs könnyen tartotta a tempót, sőt gyorsítani is tudott még, így kb. 10 méterrel lemaradva futottam be, másodikként egy biciklis bácsit kikerülve. Ez 54:23-at jelentett, ami nem sokkal marad el a tavaszi Kráter kupás eredménytől sem, szóval elégedett vagyok. Aranyos befutóérmet kaptunk, ittam egy kis vizet és vártam a többieket. Menő holtverseny alakult ki a 3. helyen, majd érkeztek a többiek, Geri, Levi, Anica, Józsi, Attila, Évi. Miután mindenki befutott, az eredményhirdetés következett, előbb a hölgyeknek, majd a férfiaknak. Három év futás után dobogóra állhattam. Nagy büszkeség ez nekem és jó érzés volt ott lenni. Nem zavar, hogy nem lettem első, jó kis harc volt, amiben nem én voltam a jobb. Bár nem is ez a lényeg, majd legközelebb. Leviék ajánlottak egy futóklubot, ahova el fogok nézni. A csoportkép elkészülte után mindenki elindult haza, mi pedig a szalmaszobrokkal fotózkodtunk még, majd mi is elindultunk haza.

Köszönöm a szervezők munkáját, jövőre ismét korán fogok kelni, hogy Nagyhegyesen futhassak!