Hétmérföldes lépés

Hétmérföldes lépés

Rotary 3/4 maraton (2018. 03. 25.)

2018. március 25. - csuth.tamas

Még tavaly év végén előneveztem a Rotary futásra, a legutóbbi jó helyezés miatt megint 30 kilométerre. Aztán valamiért előrehozták a versenyt, ami miatt ki kellett hagynom a Kőfejtő Crosst. Igazából nem is voltam annyira motivált, de elég jól sikerültek a Oxigén futások, meg csak ne menjen pocsékba a téli megemelt edzésadagom. Szóval úgy gondoltam, hogy jól odateszem magam. Persze, hogy ne legyen olyan egyszerű, előző este névnapi vacsorán zabáltam tele magam, hogy majdnem kipukkantam elalvás előtt. Ne csináljatok ilyet! Az óraállítással nem volt gondom, egy ideje rengeteget alszok.

29513948_10155714261139514_145298818_o.jpg

A rajtszámátvétel pillanatok alatt megtörtént, távonként volt szétosztva és a 30-on nem indultam sokan. Közös DKFI fotó után már készülődni is kellett. Bemelegítésre megint nem sok idő jutott sajnos. Nem volt olyan hideg, bevállaltam a rövidnadrágot térdzoknival, a póló alá viszont felvettem egy hosszú aláöltözőt. Ez utóbbi nélkül is meglettem volna végül.

Készülődtünk a rajthoz, befúrtam magam az élbolyba, ezen aztán ne múljon semmi. Végül jó tíz percet várakoztunk az indulásig, állítólag gondok voltak a forgalom elterelésével. Mindenki topogott, én is próbáltam pótolni a bemelegítést. De legalább sikerült észrevennem Anicát, ki is adtam neki a megbízást, hogy fotózzon.

29634066_1724356000988774_1557146386_o.jpg

Futásról írni nem a leghálásabb feladat, ezért sincs róla már annyi poszt részemről. Röviden összefoglalva tényleg elég kemény tempót mentem, ami az elején még jól esett, a végén meg már nem. Kihasználtam a frissítőpontok kínálatát, megettem két gélt a 3. és az 5. körben. Kiderült, hogy futás közben nem tudok inni, ennél rosszabbul már a poharak szemétbe dobása ment. Eleve mire megittam, már nem volt kirakva szemetes, amikor meg volt, akkor meg nem tudtam beletalálni. Bunkó futó voltam, szemeteltem... A pulzusom elég magas volt, 180 körül mozgott, aztán félmaraton után meghalt a pánt, így nem is tudom az átlagpulzusom.

A félmaratoni időm 1:26 körül lett. Szerettem volna 1:30 alá befutni valamikor, de azért erre nem számítottam. Hihetetlenül boldog voltam, úgy voltam vele, hogy már az is mindegy, ha 50 perc alatt futom is le a végét. Ezt lehet meghallotta a tudatalattim, mert sikerült rendesen belassulnom. Hiába, gyúrni kell még erre. A kinézett nyulam egyre távolabb került, aztán egy másik maratonos is megelőzött és vele sem tudtam tartani a tempót. A stadionnál végül egy 30-as is megelőzött, bizonyítva, hogy ésszel futni éri meg a legjobban. 2:11:18 lett az általam mért végeredmény.

dsc01343.JPG

Anica segítségével sikerült átbújnom a kordonok között, majd lassan összeszedtem magam. Sosem fájt még ennyire a combom, mint most. Befaltam egy banánt, majd összeszedtem a befutócuccokat. Hot-dog most nem volt. Anicával visszamentünk, hogy várjuk az eredményhirdetést. A 2. helyre vártam magam, ahogy meg tudtam ítélni a tömegben. Nem is néztem az eredménylistát, ezért is lepődtünk meg, mikor szóltak, hogy rajta sem vagyok. Az időmérő buszhoz mentünk reklamálni, ahol közölték, hogy csak négy kört futottam 1:58-as eredménnyel. És mivel olyan egyenletesek voltak a köreim, ezért biztos, hogy jó a mérés. Olyan magabiztosak voltak, hogy komolyan elbizonytalanodtam. Tetszett, hogy azt mondták, hogy mutassam meg én, hogy hol a hiba. Aztán végül kiderült, hogy elcserélték a chipet, más neve alatt futottam. Persze ilyen még sosem volt, mindig kétszer leellenőrzik. Így végül 3. lettem, mentek is szólni a szervezőknek, de közben már tartott az eredményhirdetés. Visszamentünk, vártuk, hogy hátha megismétlik, meg talán a korosztályban van esélyem. Nem néztük meg, Anica feleslegesen fagyoskodott, korosztályban is 2. lettem. Megkérdeztem, hogy megismétlik-e az abszolút eredményhirdetést. Oklevelet tudtak volna adni, a kupát már elvitték, de azért felmehetek ha gondolom. Mondtam, hogy felesleges. Megvártam még a maratonos eredményhirdetést is, de szörnyen el húzva az egész.

eredmeny.png

Látványos hanyatlástörténet. De hogy lettem 41-50 közötti férfi?

Igazából nem vagyok csalódott, bár dobogóra kerülni mindig jó érzés, de túl jót futottam ahhoz, hogy foglalkozzak vele. 25 percet javítottam tavalyhoz képest. Bár, amiről nem készült fotó, az meg sem történt, mint tudjuk. Viccelődve mondtam, hogy a csúcson kell abbahagyni és nem is futok többet. De azért DKM-es rendezvényen ne keressetek.

Köszönöm mindenkinek a szurkolást, Anicának, a legügyesebb száguldó riporternek pedig a fotókat és a fagyoskodást.

A bejegyzés trackback címe:

https://maratonom.blog.hu/api/trackback/id/tr613778968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása