Debrecen egyik legnépszerűbb futóeseménye az Oxigén kupa, melynek 6 fordulója szeptembertől márciusig várja a résztvevőket. A gyerektávok mellett (a cuki nevű Oxi-mókusoknak) 5 és 10 km-en van lehetőség indulni. Az új szezon legnagyobb újítása, hogy az online nevezés és az egyszeri nevezési díj befizetése után névre szóló, chippel ellátott rajtszámot kap a versenyző, mellyel a későbbiekben bármikor és bármely távon rajthoz állhat. Ez lehetővé teszi az időmérést is, az eredmények általában 1-2 nap után már ki is kerülnek.

A januári verseny eredetileg január 9.-én lett volna megrendezve, de az időjárási viszontagságok (jég, hó miatti csúszásveszély) miatt végül a 23.-ai pótnapra lett halasztva. Személy szerint ennek nagyon örültem, mert az első alkalomra nem tudtam volna elmenni, így viszont én is el tudtam indulni. Egyébként a részvételben nem állok jól, mert a mostanin kívül eddig csak a novemberi fordulóban futottam. Viszont egy jó ötlet hatására minkét távot lefutottam, és ez most sem volt másként.

Gyönyörű, de hideg volt a szombat reggel, de bőven kárpótolt a zúzmarától fehérbe öltözött fák látványa, míg beértem Debrecenbe. Ott az egyetemen volt még dolgom, és sarkosan, de időben végeztem és néhány perccel a 11 órás rajt előtt kiértem a versenyközpontba is, ami a Nagyerdőben a köztemető sarkánál található. Időm már nem volt normális bemelegítésre, de mivel futottam, hogy elérjem a rajtot, ezért úgy véltem, hogy némi lábmozgatás elég lesz. Elég sokan összegyűltek a hideg és a hó ellenére is, így nagyjából a mezőny végére tudtam csak beállni. Közben eszembe jutott, hogy a nagy sietségben sikerült otthon hagynom a karórámat. Bár a telefon a zsebemben volt, tudtam, hogy nem számíthatok rá, így most nagyon jól jött az időmérés. Nem sokat kellett várni és el is sült a rajtpisztoly. A fákról már eltűnt a fehér lepel, de a pálya nagy része havas volt, de szerencsére nem jeges, így a tereppel semmi kivetnivalót nem lehetett találni. Elindult a mezőny, és megint elkapott a lendület, és az út mellett a nagyobb hóba is kitértem, hogy előzhessek. Aztán elég hamar "élre törtem", azaz akit bírtam, megelőztem, de az előttem futók jókora távolságban voltak. Nagyjából így telt el a két kör, a végére sikerült felzárkóznom két ember mögé, de megelőzni már nem tudtam őket. A mostani formámhoz képest elég jó tempóban haladtam, de azért éreztem, hogy a kondíciómon nagyon javítanom kell. Mindezek ellenére az időm egész jó lett, 21:53, ami a 28. helyhez volt elég a férfiak között.

Fotó: Bíró Sándor

A második táv előtt volt idő kicsit lazítani, a szervezők meleg teával vártak minket és az ismerőseimnek is köszöntem, illetve tudtam pár szót váltani velük. Az előző körből okulva, most jobb helyről vártam a rajtot, de aztán kiderült számomra, hogy a rajthely semmi nem befolyásol. Most is ugyanolyan távolról szemléltem az elölről futókat, mint azelőtt. Sőt, a harmadik köröm vége felé jártam, amikor a leendő első helyezett megelőzött, majd még ketten. Nagyon könnyedén futottak, irigyeltem is őket, mert nekem már minden bajom volt. Utólag kiderült, hogy kiváló angol hegyifutók, tehát a sebességük nem volt optikai csalódás. Általában a futás vége mindig jobban megy, mint az eleje, ez most is így volt. A pályáról közben egyre jobban tűnt el a hó és jelent meg a föld, de a hideg miatt nem tudott megolvadni, ezért sár nem volt. A befutásnál még egy kis táncot is bemutattam, mivel a szervezők nem tudták leolvasni a rajtszámom, amit most az pulóverem aljára tűztem, és féloldalasan a combomra lógott. Így egy fordulót kellett tennem, hogy el tudják olvasni, de mindez nem lenne érdekes ha nem fényképezték volna le a szerencsétlenkedésem. Végül 46:54-el 43. lettem. Ismét meleg teát vettem magamhoz és egy banánt, majd szépen lassan hazaindultam.

Jól esett ez a futás, mostanában lassabban szoktam futni, de örülök, hogy tudok még gyorsabban is. Viszont kiderült, hogy nagyon formába kell majd lendülnöm, ha már jön majd a jó idő. Addig pedig még jön a következő forduló, február 13.-án!