Szinte a kezdetektől fogva naplózom a futásaim, mégpedig a Jogger nevű alkalmazás segítségével. Ez az applikáció igazából mást nem is tud, miután megadtuk a futás távját és idejét, kiszámolja a sebességünket. Mindezt havi lebontásban tárolja. A sebességet és a távolságot pedig grafikonon is megnézhetjük. Elég egyszerű kis program, de telefonváltás miatt az eddigi statisztikáimat egy kis egy kis füzetbe is átvezettem, így most már két fronton is megy a jegyzetelgetés.

Az évet extra motivációval kezdtem el, a Debreceni Kilométerek felhívásának köszönhetően, mely szerint 2015-ben 1000 km-t kell lefutni. Mivel tavaly 630 km-t tettem meg, ezért ezt a kihívást teljesíthetőnek ítéltem meg és regisztráltam is a játékra. Naponta be kell küldeni az aznap lefutott métereket és talajtípust. Nem is gondoltam, hogy egy ilyen konkrét cél mennyire meg tudja dobni a teljesítményemet.

Az új év első napját egy jóleső 8 km-el kezdtem és ez a lendület megmaradt, miután visszaköltöztem a kollégiumba. Mivel a futócuccaim nem akarom mindig hordozni, ezért a futásaim áthelyeződtek a hétköznap estékre. Próbálom változatossá tenni a köreim, ezért futok a stadion és a Klinikák körül, illetve az Egyetem sugárút környékén. Jó helyen van a koli, viszonylag minden elérhető távolságra van. Sajnos még mindig hamar sötétedik ahhoz, hogy a Nagyerdőbe is ki tudjak menni. Legrövidebb futásom 4,6, leghosszabb 13 km volt. A tempót nem nagyon erőltettem, részben az időjárási viszonyok miatt, részben pedig, hogy legyen ez egy kicsit alapozós időszak. Bár az Oxigén Kupán kiderült, hogy a formám még nem nyertem vissza, de most már próbálok kicsit tudatosabban futni.

Az otthoni újévi futás mellett emlékezetes volt, amikor a friss hóesésben futottam csaknem teljesen egyedül a stadion körül. A friss hó ropogott a lábam alatt és nagyon jól éreztem magam. Máskor viszont 100 méter után már visszavonulót kellett fújnom, mivel a járda teljes egészében lejegesedett, így maximum csak korcsolyával lett volna esélyem a napi testmozgásra.

Aztán megtörtént az első esésem is. Az Auguszta előtt, a zebránál lévő járdarészre akartam átjutni, de azóta sem tudom pontosan hogy, de hatalmasat tanyáltam. Sajnos nem tudom az időjárásra fogni, nem volt se hó, se jég, se eső. A jobb térdemre estem, két különböző helyen ment le a bőr a lábamról és lett két csinos lyuk a futónadrágomon (amit már akkor is jobban sajnáltam, mint magamat). Aztán a jobb oldalamra borulva elterültem, mint egy béka. Az első sokk után egyből megállítottam az órám, majd felpattantam (szerencsére a jelenetet egy arra járó lány és taxis látta csak) és mivel nagy szerencsémre nem lett komolyabb bajom, még lefutottam az aznapra tervezett adagot. Aztán még sokáig röhögtem azon, hogy hogy lehetek ilyen szerencsétlen. :) Bár azóta kicsit óvatosabban futok a rosszul megvilágított helyeken, nehogy ismét elessek.

Szóval nagyjából ez volt a január, már csak 881,3 km-t kell teljesítenem!