Hétmérföldes lépés

Hétmérföldes lépés

I. Intersport Tisza-tavi félmaraton, 2017. 06. 03.

2017. július 04. - csuth.tamas

Viszonylag későn döntöttem el, hogy nevezek a Sarudon első alkalommal megrendezett versenyre, így az előnevezés második szakaszában regisztráltam, azaz póló már nem járt. Úgy is külön ládát kellett már vennem nekik, szóval nem bántam annyira. Általában nem vagyok problémás, de most több e-mailt is küldtem a szervezőknek, akik kedvesen és hatékonyan oldották meg a problémáim. Reggel megérkezve Sarudra, a tópart mellett fekvő üdülőközpontban a regisztráció pillanatok alatt megtörtént. Átvettem a rajtszámot és az indokolatlanul nagy szatyorban lévő rajtcsomagot. Naivan szerettem volna egy nagyon jó időt futni, de sem a formám, sem az időjárás- már reggel nagyon meleg volt- nem kedvezett. Elég korán érkeztem, még volt idő a gáton sétálni, átöltözni.

A nap a gyerek és a kutyás futamokkal indult, utóbbi kívülről nézve is rendkívül jópofa volt. A rendezvény egyébként kifejezettem kutyabarát volt. Először a hosszútávosok rajtoltak- végre, szerintem így sokkal logikusabb és a versenyzőknek sem mindegy, hogy van-e még valaki a környéken, mire befejezik a futást, vagy már mindenki szétszéledt. 15 perc múlva pedig elrajtolt a félmaraton mezőnye is, velem együtt. A speaker ismertette a pályát , egy fordító lesz, majd csatlakozunk a 7 km-es körre. Legalábbis én így értettem, de ez a későbbiekben volt fontos. Szóval kifutva a versenyközpontból a gát felé vettük az irányt. A mezőny eleje jól elfutott, én lemaradva egy nagyobb csapat elején mentem, de próbáltam felzárkózni az élmezőnyhöz, így a gátra felérve már megszaporáztam a lépteim. A látótávolság megvolt, nyolcadik voltam számításaim szerint. A bemelegítés során erre kocogtam a verseny előtt, ezért egy rövid szakaszon ismerős volt a táj, de ez csak az első kanyarig tartott. Elég meleg volt, árnyék pedig semmi. A tóparton viszont fák takarták a kilátást, csak néhol volt szép rálátás a vízre. A parton meglepően nagy élet volt, sok autó parkolt a gáton, lent pedig családok pihentek, pecáztak.

18880315_1916344801984636_616643421113399928_o.jpg

Még őszinte mosollyal

Az első frissítőponton dobszóval keltették a hangulatot. Vizet ittam és banánt ettem, majd mentem tovább. Az élmezőny nem nagyon akart közeledni, végül csak egy embert előztem meg, aki úgy tűnt, hogy eléggé elkészült az erejével. Ezután nagyrészt ismét egyedül futottam, már amennyire egyedül lehet egy ilyen népszerű helyen az ember. Rengeteg kerékpáros haladt el mellettem, népszerű a tókerülés. A hosszútávosok eleje is szembe futott már velem, majd a dinnyésháti strandon átfutva én is megérkeztem a fordítóhoz, ahol újabb frissítés volt és egy karszalagot kaptam, jelezve az áthaladást. 50 perc körüli idővel értem ide. Mivel nem tudtam a tempóm felmérni, nem voltam biztos benne, hogy ez már a féltáv volt-e. Az időm alapján annak kellett lennie, de bennem volt az emlék, hogy még a 7 kilis körön is futnunk kell.

18891792_1916352751983841_7985077137942318428_o.jpg

Megfáradtan

Visszafelé sokan jöttek velem szemben, sokszor elhangzott egy meggyötört hajrá. Nem lett hűvösebb, én is egyre rosszabbul bírtam a megpróbáltatásokat. Sajnos nem emlékeztem az út jellegzetességeire- mondjuk nem is nagyon voltak-, így nehezen tudtam felmérni, hogy mikor érünk már vissza. A frissítőpontnál kérdeztem, hogy mennyinél járunk, de nem tudták megmondani. A dobszó most is adott egy kis erőt, de hamar elhalkult, így ismét magamra maradtam a gondolataimmal. Így mire visszaértem, hogy teljesen belelovaltam magam a gondolatba, hogy ha tovább kell mennem, tuti kiszállok. De amint megérkeztem a Sarudra vezető úthoz, egyből mutatták, hogy térjek le, és már csak a befutás volt hátra. Ekkor meg az volt a bajom, hogy mi van, ha rossz felé küldtek. Szóval kissé feldúlt állapotban értem célba, 1:42:58-as idővel 7.-ként a 71 indulóból. A nyakamba akasztották az érmet, én közben kiöntöttem a lelkem, majd frissítettem. Az átlag feletti melegben sikerült egy átlagos időt futnom, a rekord távoli volt, de elégedett vagyok. Nyújtottam, majd egy árnyékos padra leülve megvártam a befutókat és az eredményhirdetést. A napot tésztaparti zárta, hatalmas adag slambucot kaptunk, ami nem a kedvencem, így rendesen meg kellett vele küzdenem.

Első rendezésnek korrekt volt a szervezés, apróbb finomításokat tudnék csak javasolni. A rendezők helyében kihangsúlyoznám a pálya kemény adottságait, főleg a meleget és a mostani trendek (kemények vagyunk!) alapján tódulnának az emberek a kihívásra. Egy térképvázlat a pályáról azonban szerintem nagyon fontos lenne, hogy lehessen ismerkedni vele a verseny előtt. Többször elhangzott, hogy ez a verseny is mennyire nagy jelentőséggel bírt a falu számára. A rengeteg eladó házat látva valóban fontosnak tűnik a turizmus fellendítése. Remélhetőleg a verseny is segített a helyiek céljainak elérésében, igazán kitettek magukért.

A bejegyzés trackback címe:

https://maratonom.blog.hu/api/trackback/id/tr712623127

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása