Hétmérföldes lépés

Hétmérföldes lépés

UTT111- Ultra Tisza-tó, 2017. 07. 15.

2017. július 30. - csuth.tamas

Az idén először megrendezett Ultra Tisza-tó Anica és Józsi fantáziáját mozgatta meg leginkább. Gyorsan összeszedték a csapatot és elintézték a nevezést, így a hatfős Bihari vágtázók többi tagjának már szinte csak futnia kellett. Aztán sokáig elfelejtődött a projekt, csak néha reagáltunk egy-egy hírre. Baljós előjelek övezték a versenyt. Először kiderült, hogy nem körbefutjuk a tavat, hanem U alakban oda meg vissza, majd a pólókkal is problémák adódtak. Reméltem, hogy az UltraBalaton szervezőinek van annyi rutinjuk, hogy nem okoz majd gondot a feladat. A verseny közeledtével megindult a szervezkedés, beosztottuk a szakaszokat és megbeszéltük, hogy kell egy bicikli is. Aztán Józsi bejelentette, hogy diplomaosztóra kell mennie (hat személyes bőségtál!). Helyette tiszteletbeli 6. tag Anica keresztlánya, Lili lett. Velük és Robival már péntek délután leutaztunk Tiszafüredre, Sanyi és Anikó pedig szombat reggel csatlakoztak. A szállás elfoglalása után a versenyközpont felé vettük az irányt, reménykedve, hogy nekünk is jut még a gulyásból.

A rajtszámátvétel nem volt hosszú folyamat, a versenyzői nyilatkozatok leadása után meg is kaptuk a rajtszámokat és letéti díj ellenében a chipet. A pólómat is sikerült kisebbre cserélni, ugyanis ahogy várható volt, az L-es szörnyen óriási volt, én meg el is feledkeztem róla, hogy nagyobb méretet kértem. Nem voltak még túl sokan a szabadstrand melletti kis szigeten, de szépen lassan kezdtek gyűlni a résztvevők a megnyitóra. Vacsorára gulyást és lecsót lehetett választani, mindkettő nagyon finom volt. A rajszámokkal bort és jégkrémet is lehetett kérni, utóbbi olyan hideg volt, hogy szinte ráragadt az ember nyelve. Összefutottam Robival is, aki egyedül futotta le a teljes távot.  A megnyitón a főszervező mondott pár szót és méltatta az egyéni indulókat, a jelenlévőket ki is hívta és nagy tapsot kaptak. Gyártottunk magunknak szurkolói táblát, majd a verseny logójánál fotózkodtunk, majd miután belemártottuk a lábunk a hideg tóba, lassan elindultunk a szállásra. Este még stratégiai megbeszélést tartottunk, meg kellett beszélni, hogy hogy váltjuk majd egymást a biciklin (a stratégiánk szerint egy ember fut, egy teker mellette). Sikerült is összehozni nagy nehezen a sorrendet, nem siettük el túlságosan.

Másnap korán keltünk, elmentünk reggelit venni, majd összepakoltunk és elhagytuk a szállást. A szabadstrandnál már ott vártak Sanyiék. Előszedtük a kerékpárt, felraktuk rá a csapatnév táblát és a versenyközpont felé vettük az irányt. A kötelező csapatfotó után már be is álltunk a rajthoz a 10:10-es induláshoz. A csapatok egymás után indultak el, egy közös fotó után vált el az első futó a többiektől. Sajnos a mi képünk úgy tűnik valahol elveszett. Sanyi volt az első futónk, őt Anikó kísérte. Az első váltópont Abádszalók volt, de nekünk sikerült elnavigálni magunkat az útjelző táblák ellenére és Tiszaderzsen kikötni. Korrigáltuk a hibánkat és szerencsére még így is sok időnk maradt. Összekészülődtem, mert én voltam a következő. A gáton sok hely volt parkolni és futók sem voltak sokan, de alakult a hangulat. A kikötőből időnként ki- és behajtó autók okoztak csak fennakadásokat. A nap elől a legtöbben a párasátor alatt kerestek menedéket, én pedig bemelegíteni próbáltam.

Sanyi nagyon pontosan tartotta a tervezett időt. Robi elmesélte, hogy szokás váltani, ennek megfelelően előrementem és ott figyeltem, hogy mikor jön, majd együtt futottunk be a pontra. Anica volt a kísérőm, együtt indultunk el Sarudra. Egyenletes tempót és pulzust szerettem volna tartani. Közben gyönyörködtem a tájban, hajráztunk a mellettünk futóknak és beszélgettünk. Viszonylag gyakran, két távolabbi váltópont között is voltak frissítőpontok, ami nagyon jól jött. Hamar megérkeztünk az abádszalóki kikötőhöz, ahol beolvasták a chipet, majd viszonylag hosszabb szakasz következett Kisköréig. Sok biciklis jött velünk szembe, nagyon jól esett, mikor elolvasták a nevünket és úgy buzdítottak minket. Nem volt meleg, felhős idő volt, sőt a távolban esőfelhők rejtették el a nemrég még látható Mátrát is. Aztán egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a túlparton bizony esik az eső. Nem jártam még ott korábban, így külön érdekesség volt a vízlépcső fölött átfutni. Anica is lemaradt, hogy megnézze a hallépcsőt, így egyedül érkeztem meg a váltópontra. Előtte már elkezdett fújni a szél és cseperegni az eső. A falu szélén már úgy szaladtunk el, hogy esett. A kiskörei strand pont sem volt messze, itt már mindenki behúzódott a sátor alá. Egy kisfiúval futottunk be, de szegénynek nem érkeztek meg a váltótársai, pedig nagyon ügyesen futott.

"Basszus, tuti, hogy el fogok ázni"

A következő pont, Dinnyéshát és utána Sarud már ismerős terepnek számítottak a Tisza-tavi félmaratonról. Csurom vizes voltam, de futás közben kezdtem megszáradni, ahogy elállt az eső. Anica azért eléggé fázott mellettem a biciklin. A távolban azért még villámlott és egy dörgéstől rendesen meg is ijedtem. Közben megérkezett a mezőny eleje, elkezdtek velünk szemben futni. Mindenkinek mondtunk egy hajrát, megértem, hogy voltak, akiknek már nem nagyon volt erejük vagy kedvük reagálni. Egy egyéni futót kísérő lánytól jött a nap poénja, elolvasta a táblánkat és felkiáltott: Vágtázó Vízicsigák! Percekig ezen röhögtünk, igaz, hogy eláztunk és nem voltunk gyorsak sem, de azért csak nem volt ilyen rossz a helyzet. Utánanéztem, igazából egy létező csapattal kevert össze minket, pedig nagyon megtetszett nekünk a név. A táj most valahogy sokkal szebbnek tűnt, mint legutóbb és talán rövidebb is lett. A Sarud előtti ponton szuper finom barackos izót ittam, meg is dicsértem. Valamivel előtte egy energiazselét is megettem. Egész egyenletes tempóban értem Sarudra, én is hoztam a tervezett időt, így adtam át a stafétát Robinak, aki Poroszlóig futott és vissza Sanyi mellett. Így bő másfél órám volt a következő indulásig, mert Dinnyéshátig megint én futottam.

Checkpoint Sarudon

A szervezők jelezték, hogy Sarudon érdemes lángost enni, így nekem is ez volt az első gondolatom, amint végeztem. Ez elég hülye ötletnek hangzik és mindenkit megnyugtatok, az is volt. Száraz pólót vettem fel és kompressziós szárat, majd mentünk a lángososhoz. Elég sokat kellett várni, de tényleg elsőrangú lángost kaptunk, ami jó nagy is volt. Én meg tudtam enni, de a lányokon kifogott a mérete. Anikó volt az egyetlen, aki észben tartotta, hogy futóversenyen vagyunk. Közben eszembe jutott a szólóban futó Robi, megnéztem, hogy még nem csekkolt be Sarudon, így figyeltem a gátat, hogy jön-e. Fel is szaladtam a gátra, mikor megláttam, szerintem meg is lepődött. Visszamentünk az autóhoz és felkészültem a második futásra, szerencsére csak 9 km várt rám. Jött is a csapatunk, menetrend szerint. Ezúttal Anikó kísért, a fiúk felkészültek a következő szakaszra.

Lendületesen indultam el, vagyis úgy éreztem, de hogy ne szálljak el magamtól, egy srác szörnyen gyorsan futott el mellettünk, később már a láthatárról is eltűnt. A lángos megtette a hatását, nem éreztem magam túl komfortosan. Anikó ezt látva folyamatosan mesélt, nem nagyon kellett beszélnem, így minden ott maradt, ahol lennie kellett (bár nem sok híja volt). 180 körüli pulzuson, de valamivel gyorsabban futottam, így valamivel hamarabb tettem meg a távot. Talán ezért történt, hogy senkit nem találtunk a dinnyésháti váltóponton. Anikó gyorsan átadta a biciklit és futni kezdett. Én közben próbáltam feloldani a telefonját, sikertelenül. Próbáltam hívni a többieket, de nem vették fel. És megint elkezdett esni az eső. Szerencsére Anica a kosárba tette az esőkabátját, így felvettem. Meg is jegyeztem, hogy sosem volt még ilyen csinos kabátom. Végre csörög a telefon, erre nem bírom kicipzározni a zsebet. Végül sikerült a kapcsolatfelvétel, kérdezik, hol vagyunk. Mondtam, hogy futottunk tovább, menjenek Tiszalökre.

Újabb hívás miatt megint lemaradtam. Anikónak le kéne futni még egy szakaszt. De éppen nem tudok beszélni vele. Utolérem, már Tiszalökön járunk. Az eső erősen esik, a szétázott papírtáblánk megadja magát és leesik. Felveszem. Anikó vállalja a futást, ha már úgyis megázott, akkor legalább letudja egyben a futását. Hívom Sanyiékat, várjanak az abádszalóki kikötőnél. A vízlépcső hídjára felfutás nem tetszik Anikónak, szintemelkedésről nem volt szó. Az eső kezd elállni, de én nagyon fázom, futni jobb volt. Bár itt futottam délelőtt, csak nagyjából ismerős a táj, rosszul becsülöm meg a távolságokat. A szél nagy hullámokat korbácsol a tavon, nagyon hangulatos, csak ne lett volna olyan hideg. Az egyik frissítőnél Robival is összefutunk, kicsit pihen a 111 km-es távján. Megúsztuk a meleget, mondtam neki. A váltópontnál ott vannak a többiek, Robi fut tovább, Sanyi kíséri, majd a következő pontnál cserélnek. Anica mérges volt, a hívásaim nem jutottak el hozzájuk valahogy. Száraz pólót veszek, majd átsietünk Tiszaderzsre.

Egy szűk kis útra térünk a töltés felé, a parkoló autók tovább szűkítik a helyet. Sokan váltanak itt, hely pedig nem sok van parkolni. Egy helyen kiszélesedik az út, sokan jönnek szemből, nem is tudnánk továbbmenni, szóval itt megálltunk, Anica megpróbált parkolni a füvön. Irányítom, az eső ugyanis jó kis sártócsát csinált. Sikerül beállni, a fiúk meg majd kiállnak a sárból. Mellettünk elakad egy autó, úgy kell kitolniuk szegényeknek. Kiszedjük a kis biciklit Lilinek, kihajtogatjuk, majd szenvedünk a kormánnyal. Mindenki fáradt és feszült egy kicsit, mi Anikóval a száraz ruha miatt érzett öröm miatt érzett boldogságtól vezérelve próbáljuk nyugtatgatni a többieket. A kormány áll nyerésre, Anicáék elindulnak, én még próbálkozok vele, és sikerül, irány a gát. Anica fut, Lili a kicsi, én a nagy biciklin kísérem.

Anicának napsütés jutott

Jönnek is a fiúk, Anica elindul, mi pedig mögötte tekerünk. Kezd lemenni a nap, én pedig nem hoztam hosszú ujjút, így megint fázni kezdtem. Nem csoda, hogy Anikó nem ragaszkodott a biciklizéshez. Szép, egyenletes tempót tartottunk. Már csak a futóké és kísérőiké a gát, bőven van hely. Előzünk és minket is előznek, mindenki fáradt már. Tiszafüred előtt lejövünk a gátról és földúton haladunk nyaralunk mellett. Itt úgy tűnt, hogy nem is esett az eső. Már hallottuk a versenyközpont hangját, majd meg is pillantottuk. Egy utolsó csippentés után a többiekkel együtt befutottunk a célkapuhoz, ahol nyakunkba akasztották az érmet, amiről teljesen megfeledkeztem. Elkészült a befutó fotó, megcsináltuk!

A cuccok elcsomagolása után Sanyiék hazaindultak, Robi visszament nézelődni, mi pedig összehajtottuk a kis biciklit és rendbe szedtük magunkat. Aztán én is visszaindultam, megnézni az eredményhirdetést. Közben sorra futottak be az emberek és hosszabb sorok alakultak ki a fotókért. Kiderült, hogy lehet zsíros kenyeret enni a befutó mögötti részen. Elkerülte a figyelmünket, Robi talált rá, itt találkoztam vele. Remek vegyes vágott volt a kenyérhez, nagyon jól esett. Utána a már tartó eredményhirdetést néztem meg a szúnyogok folyamatos támadása közepette. Fura, hogy egy ekkora versenyen ilyen kis érdeklődés mellett ment az eredményhirdetés. A legjobbak nagyon durva időkkel futották le a távot, le a kalappal. Debrecenből nagy számmal képviselték magukat a futók, sok dobogós helyezés is született. Mi végül 50. csapatként futottunk be, a kategória (5-10 fős csapatok) helyezés alapján 26. lett a Bihari Vágtázók. 9 óra 50 perc kellett a tó körbefutásához, ami szinte percre pontosan egyezik az előre kalkulált összidőnkkel. Elég jó, főleg, hogy nem is hajtottunk rá az eredményre. Anicáék is csatlakoztak a savanyúságevéshez, majd együtt mentünk vissza a kocsihoz és indultunk haza.

Eredményünk

Hosszú, de tartalmas nap volt, gyorsan eltelt, nem volt unalmas még a várakozás sem. A szervezés végül teljesen profi volt, gördülékeny és a futók igényeit kielégítő volt. A frissítőpontok is gyakran követték egymást. A létszámkorlát abszolút jogos, nem éreztem zsúfoltnak a gátat a legtöbb helyen, de több embert már nem igen bírna el. Tiszaderzsnél így is elég rosszul volt megközelíthető a pont, de a többi helyen szerintem nem volt probléma. Más téma, de egy ilyen kiemelt turistacélpont környékén, mint a Tisza-tó, azért nagyon rendbe kéne tenni az utakat. Eddig nem igazán értettem, hogy mi a pláne az UltraBalatonban, de ez után a nap után, azért már vannak elképzeléseim. Nem is lenne olyan rossz...

A bejegyzés trackback címe:

https://maratonom.blog.hu/api/trackback/id/tr4912674423

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása