Hétmérföldes lépés

Hétmérföldes lépés

Patai Mátra, 2017. 07. 22.

2017. augusztus 02. - csuth.tamas

Szépen lassan eljutok minden olyan teljesítménytúrára, amit egyszer kinéztem magamnak, pedig nem is volt olyan rövid az a lista. A múltkori Szalánc után az Alföld Turista Egyesület által szervezett Patai Mátrával is régóta szemeztem (pláne, hogy a Körös 50 szervezésük is nagyon bejött). Most olyan társasággal mentem, hogy nem is volt kérdés az 50-es távon indulás, Szilárd és Léna is rutinosabbnak számítanak nálam, pedig én is felbátorodtam távok tekintetében. Peti pedig a 35-ös körön futott végig. A hét elején még egy rendszámelhagyás borzolta a kedélyeim, így előnevezés nélkül érkeztünk meg Gyöngyöspatára. A regisztráció még így is gyorsan megtörtént, a nevezési lap kitöltése után már indulhattunk is. Szilárd már négyszeres teljesítő, a helyismeretére bíztuk magunkat, míg kisétáltunk a faluból, hogy megmásszuk a 325 méteres Kecske-követ.

A gyöngyöspatai római katolikus Kisboldogasszony templom a 15. században nyerte el mai külsejét

A falu fölött magasodó hegy kiváló bemelegítés volt így korán reggel. A szalagokat és Szilárd instrukcióit követve határozottan emelkedtünk a domboldalon. Füves, bokros ösvényen kaptattunk, majd egy rövid aszfalton érkeztünk meg az első pontra. A pecsét után hátraarc, egy darabig azonos úton haladtunk lefelé is, helyet hagyva a felfelé igyekvőknek. Jobbra fordulva értünk ismét kövesútra, amin ismét Gyöngyöspatára jutottunk. Már ekkor elég meleg volt, így frissítettünk egy kék kútnál és közben megreggeliztem. Pincesor mellett értünk a  260 méteres Várhegy lábához, amire egy meredek kaptató vezetett fel. Ez egyben a második pont is volt. Egy kereszt mellett, az egykori Szent Péter templomnál lefotóztam a Mátrai Várak kódját, bár utólag kiderült, hogy egy második lett volna a zászlórúdon.

Első úticélunk a Kecske-kövön álló torony melletti ellenőrzőpont volt

Kilátás a Kecske-kőről, a falu fölött a Várhegy lapos tömbje magasodik, balra a Havas, a háttérben pedig a Világos-hegy

A pincesor egyik illusztris tagja

Kilátás pepitában, Gyöngyöspata és a Kecske-kő a Várhegyről

Szilárd szinte mindenkit ismer, mindenki nagyon gyors és tudja is velük tartani a tempót, ami nekem kicsit gyors volt. Eltelt egy kis idő, mire belerázódtam a ritmusba és elkezdtem élvezni a gyaloglást. Ezen a szőlőföldek közötti aszfaltos menetelés sem segített. Addig is érdeklődve hallgattam Anitát, ahogy az Eger Csillaga teljesítménytúra szervezési munkáiról mesélt. Peti is utolért minket, a 3. pontnál, a Diós-kútnál tértünk le az aszfaltról. A szalagozást követve futottunk bele a sárga keresztbe, amit követve Fajzatpusztára értünk. Ez volt a túrák nagy etetőpontja, így a pecsét mellé egy kis energiát is gyűjtöttünk. A választék bőséges volt: többféle édes és sós sütemény, meggy, barack, zsíros és lekváros kenyér.

Borvidéken jártunk

Szép rálátás a Kékestetőre

Igazi terült asztalkám Fajzatpusztán

A tízórai után folytattuk a menetelést a sárga kereszten. Vagy a tempónk csökkent, vagy én szedtem össze magam a kaja hatására, de egyre jobban esett a menés. Tetszett a tölgyes, amiben haladtunk, ahogy megnőtt a tér, ahogy felértünk a széles hegygerincre. Ilyenkor hirtelen eltörpül az ember, ahogy a hegy megmutatja valódi nagyságát. A Káva 616 méteres csúcsán ugyan nincs kilátás, de útközben ki lehet kukkantani a lombok közül, valamint az a jellegzetes tojás alakú szikla is itt van, ami a későbbi kitűzőre is felkerült. A hegytetőn kedves pontőrök vártak, jót mulattak, mikor mondtam, hogy ha másra nem is, de placebónak jó a kullancsriasztóm, amivel befújtam magam.

Kilátás a Káva oldalából

A csúcson

Leereszkedtünk a hegyről, hogy egy másikra másszunk fel, a Tót-hegyes következett, ami a 815 méterével a túránk legmagasabb pontja volt. Sok túrázó volt körülöttünk, szokatlan is volt, rég voltam már ennyire "tömegtúrán". A hegyre sziklás ösvény vezetett fel, kilátás itt sem várt minket, viszont rengeteg volt a hangya. Visszafelé a zöld keresztet kellett befogni. Én mentem is a jó irányba, de Szilárdék egy másik túrázót követtek a jelzés másik vége felé. Kiáltottam nekik, hogy nem lesz jó, de nem mentem utánuk, úgyis rájönnek majd, gondoltam. Végül a sporttárs bevette magát egy fenyvesbe, így a többiek megbizonyosodtak, hogy nem érdemes követniük. A Hideg-kút felé ballagtunk, favágás hangjai mellett és egyre borultabbá váló ég alatt. Mire a ponthoz értünk, eszembe jutott,, hogy honnan ismerős a terep, a Muzsla Trailen futottam erre. A pontőröktől limonádét kaptunk, majd eleredt az eső. Mondtuk, hogy nekik jó, mert csak beülnek az autóba, mire mondták, hogy mindenki azt hiszi, hogy az övék, pedig ők is gyalog jöttek fel.

Kőtenger a Tót-hegyesen

Adminisztráció az ellenőrzőponton

Odvas fa

A kis futó zápor kifejezetten jólesett a nagy melegben, felfrissítette a levegőt, a fák pedig felfogták a nagyját, így esőkabátra sem volt szükség. A Szalajkás-tetőről szép kilátás nyílt a Mátrakeresztes fölötti sziklákra, az Óvár és az Ágasvár tömbjére. Mire a Nyikom csúcsán álló Gortva-Jójárt kilátóhoz értünk, erősebb lett a szél és az eső. Nem voltam még ebben a különleges kilátóban, így a pecsételés után rögtön felmásztam. Érdekes, de nagyon barátságos hangulatot áraszt a hely. Minden szinten egy kanapé, a plafonon festmények és a kilátás is remek, bár most csak az esőfelhőket láthattam.

Felhőjáték

Nyikom-Gortva-Jójárt kilátó

Kilátás a Cserhátra

Freskó a kilátó egyik emeletének plafonján

Mátrakeresztesre a piros sávon ereszkedtünk le. Szinte hihetetlen, hogy néhány hónapja még itt próbáltam felfelé futni, nem könnyű terep. Az itiner itt választási lehetőséget ad, lehet menni a piros sáv széles földútján, vagy a kalandosabb piros kereszt jelzésen. Szilárdnak nem volt kedve a nedves bokrok között elázni, így Lénával folytatták az útjuk, de engem hajtott a kíváncsiság, ezért nem volt kérdés, hogy mit választok. Az ösvény eleje tényleg bokros, de utána egy köves, meredek lejtőn kanyarog le, nagyon izgalmas. Letértem a Lyukas-kőhöz, majd a Vidróczky-barlanghoz és az Alsó-vízeséshez, melynek vizével felfrissítettem magam. Aztán leszaladtam Keresztesre, hogy a többiek ne várjanak sokat.

Kilátás a piros kereszt jelzésről

A Lyukas-kőhöz vezető rövid patakvölgy

A beszédes nevű szikla

Az Alsó-vízesés és a borostyánfüggöny

Az Óvár Vendéglőben pihentek a többiek, az itinerhez kaptunk egy 100 forintos kupont. Én egy citromos sört kértem, 400 forintba került, akárcsak egy kóla. Feltételezve, hogy normál áron nem 500-ba kerül egy üveg ital,  elég nagy lehúzásnak lettünk áldozatai. Ez a túrára sem vet jó fényt, Szilárd pedig megfogadta, hogy soha megy többet az Óvárba, mert csak rossz tapasztalatai vannak. A pontőrök a buszmegállóban vártak, nekik is elmondtuk a tapasztalataink.

Mátrakeresztes temploma

Mátrakeresztesen át, majd egy kicsit a falun túl is aszfalton haladtunk, amíg végre a sárga sáv az erdőbe nem kanyarodott. Ez a szakasz kicsit egyhangú volt nekem, különösebb izgalmak nélkül emelkedtünk. A Keresztesi-nyeregben tértünk rá a zöld keresztre, ahol fenyveseken keresztül kerültük meg a Tót-hegyest és a zöld négyzeten jutottunk el a Babik-kúthoz, ahol feltöltöttük vízkészleteinket. A zöld háromszögön jutottunk fel a Világos-hegyre (708 méter), ami a nap csúcspontját jelentette, panoráma szempontjából. A nagy sziklákkal megszórt csúcsról remek kilátás nyílt a Mátrára, a Kékesre és Galyatetőre, valamint valamennyi aznap megmászott csúcsra.

Tűzlepkék aggófüvön

A Világos, vagy más néven Kopasz-hegy. Egy újabb sokatmondó név

Kilátás

Kiváló fotóspot

Lefelé még két várkódot is fel tudtam jegyezni, majd ereszkedni kezdtünk a meredek, kopár lejtőn, ahonnan nagyszerű kilátás nyílt Gyöngyös felé, de a nap is erősen pirított. A Nagy-léniánál kaptuk meg a 11. pecsétünket és itt értük utol Éviéket, Szilárd ismerőseit, akikkel együtt mentünk tovább. Egy erdőkivágás okozott csak egy kisebb fejtörést, de a zöld kereszten sikerrel visszaértünk Fajzatpusztára, ahol ismét csemegéztünk a finomságokból. Sajnos kolbászzsíros kenyér már nem volt, eltaktikáztam magam, nem akartam nehezet enni az elején a hegyek előtt. De bőven volt miből válogatni.

Lefelé a Világos-hegyről

Egy igazán magas les

Fajzatpuszta

A sárga kereszten haladtunk az utolsó hegy, a 599 méteres Havas felé, amelyről Szilárd elég negatív emlékeket őriz. Végül nem volt olyan nehéz, mint vártam, a legnagyobb nehezítő tényező, a dögmeleg nem volt jelen, de így is csurgott a homlokomról a verejték. Hosszú és folyamatosan emelkedő út vezet fel, s bár a csúcs itt is fás, azért lentebb van szép kilátás. A csúcson kisebb tömeg verődött össze, de mi nem időztünk sokat, elindultunk lefelé. Az utolsó ponthoz, a Puskaporos-kúthoz egy nagyon meredek ereszkedés vezetett le, ahová a szervezők egy kötelet is elhelyeztek segítségül. A többiek ezen ereszkedtek le, én valahogy le tudtam ügyeskedni magam a fák között a túrabotokkal. Itt is jókedélyű pontőrök vártak ránk. Megkóstoltuk a csevice kénes ízű vizét, majd elindultunk az utolsó kilométerekre a Danka-patak völgyében.

Kilátás a Havas oldalából

Hatalmas lombkorona

Egy csipet bátorságra és ügyességre is szükség volt

Hosszúnak tűnt ez az utolsó szakasz, de végül megérkeztünk a faluba, a templom mellett az iskolához. Beolvasták a vonalkódunk és meg is kaptuk az oklevelünk és választhattunk a kitűzők közül. Aztán finom tarhonyás húst ettünk uborkával. Kihasználva a zuhanyzási lehetőséget, megmostam a lábam, majd hazaindultunk.

A patakvölgyben már megszelídült a táj

A Várhegy a pincesorral

Szép helyeken vezet a túra, bár az én ízlésemnek kicsit sok az aszfalt. A szalagozás jó volt a jelzés nélküli helyeken, de az itinerből is jól lehet tájékozódni. Bár önmagában nem olyan nehéz túráról van szó, a nyári hőség fűszerezi meg igazán, ami főleg a kitett és aszfaltos részeken lehet emberpróbáló. Örülök, hogy idén ebből csak ízelítőt kaptunk. A 14 darab ellenőrzőpont szerintem rekordközeli, de nagyon jól feltagolja a túrát. A pontőrök mindenhol nagyon kedvesek és vidámak voltak, de elfelejtettem megkérdezni tőlük, hogy hogy kerülnek mezőberényiek a Mátrába.

A túra fotóalbuma

 

A bejegyzés trackback címe:

https://maratonom.blog.hu/api/trackback/id/tr2512704839

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása