Hétmérföldes lépés

Hétmérföldes lépés

OKT- Rozália téglagyár- Hűvösvölgy

2017. április 21. - csuth.tamas

A vadiúj hosszú hétvége első felét Tündinél töltöttem Budapesten és megbeszéltük, hogy a nagypénteken túrázunk. A 14. szakasz, ami a kéktúrások belépője szokott lenni a közelsége és a könnyűsége miatt egyértelmű választásnak tűnt. A Nyugatiban felültünk egy Esztergom felé tartó vonatra, majd fél óra múlva a város határában már le is szálltunk Üröm vasútállomáson. Sok nagy hátizsákos túrázó utazott a vonaton, de ők távolabbi célpontokat tűzhettek ki, mert csak mi szálltunk le. Itt a városhatárba a mi kistáskáink is elegek voltak. Átkeltünk a sínek alatt, majd a Solymárvölgyi utat elérve, a hegyoldalba épült kis házak, üdülők mellett 1 kilométernyi séta után érkeztünk meg a kék sáv jelzéshez és a túra kiindulópontjához, a Rozália Téglagyárhoz. A sínek mellett láttunk egy vaddisznótetemet, mondtam Tündinek, hogy ne aggódjon, nincsenek erre vaddisznók, mert mindet elütötte már a vonat. A túrázók téglagyár leánykori nevét ismerik, ezért téglával kirakták a Wienerberger feliratot, hátha egyszer azt is megjegyzik. A porta mellé kirakott beöltöztetett próbababa a szívbajt hozta rám, de sikeresen pecsételtünk a kapu melletti villanyoszlopon elhelyezett pecséttel. Lefénymásoltam Tündinek az igazolófüzetből az adott oldalt, hadd bíbelődjön csak ő is.

Rozália téglagyár

Aszfalton kezdtük meg az emelkedést, majd balra tértünk le az erdőbe. Kikerültük az erdészeti munkákat végző kistraktort, majd a gyönyörűen zöldellő fák között kanyarogva haladtunk fölfelé. Régi, 1878-as határkövek és szintezési pontok mellett haladtunk el. Még élt a vaddisznópara, de aztán rájöttünk, hogy csak a motoros fűrész hangjait halljuk. Nem mertem bevallani, hogy egy valódi találkozás esetén nem sok esélyünk lett volna, főleg, ha kismalacok is vannak a közelben. Egy-két turistával és biciklissel találkoztunk csak, illetve egy szajkóval.

Vadgesztenye

Határkő

Egy darabon házak, telkek jelenléte sejlett át a fák között, nem kerültünk messze a civilizációtól. Lelkesen fotóztam a szép virágokat és Tündinek túrabotnak is alkalmas fadarabokat kerestem. Mire egy kellemes szintútra értünk, sikerült is két alkalmas botot találni. A villanyvezeték irtásán szép kilátás nyílt, jól látszódott, hogy milyen sokat emelkedtünk már az indulás óta. A Csúcs-hegy oldalán sétáltunk, itt már futókkal is találkoztunk. Egy világháborús katonasír mellett haladtunk el, majd meg is érkeztünk a Virágos-Nyeregbe.

Széleslevelű salamonpecsét

Kilátás Üröm felé

Újabb oszlop, újabb pecsét, majd a kellemes réten lepihentünk és ebédeltünk. Itt már kifejezetten sokan voltak a kirándulók. Egy csapat tőlünk kérdezte, hogy hogyan tudnak visszajutni az étteremhez, ahonnan jöttek, de sajnos nem tudtam segíteni. Rövid, de meredek emelkedő vezetett a Vihar-hegyre, ahonnan már látszódtak a Hármashatár-hegy antennái. Egy leereszkedés után ismét felfelé kaptattunk, nekem nagyon tetszett ez a kicsit sziklás terep. Tündi kevésbé élvezte, de a botok legalább segítettek. Itt nem is olyan rég változtatták meg a kék útvonalát, mi szerintem a régi kéken kukucskáltunk ki nyugat felé, a budai hegyek rengetege felé.

A Virágos-nyergen, háttérben a Csúcs-hegy

Kaptató a Vihar-hegyre

Köves út a Hármashatár-hegy előtt

Gondoljátok hozzá az illatot

A budai hegyek

A hegyre egy kapun léptünk be. A turistaház kívülről nagyon szép, de teljesen üresnek tűnt. A szomszédos hangár büfében azonban nagy volt az élet. Mi továbbmentünk a csúcs felé. Kilátó nélkül is remek panoráma nyílt elénk a Buda, Óbuda és Pesthidegkút egykori közös határában fekvő 495 méteres csúcsról. (Apropó, hogy kerül Pesthidegkút a budai oldalra?) A 2016-ban épült Guckler Károly-kilátó is inkább a formájával, mint a magasságával hívja fel magára a figyelmet. Bár a körpanoráma nem teljes, a kilátás lenyűgöző a városra és a környező hegyekre, egyedül a különböző antennák zavarják a látványt. A kilátóhoz és a környékére már tényleg rengeteg embert csábított ki a jó idő. Tündi éles szemmel azonnal kiszúrta, hogy a kilátó névadója, a környék fásításában nagy szerepet játszó erdőmester szintén debreceni születésű. Hozzá köthető a feketefenyő betelepítése, amely segítette az erdők újbóli megtelepedését, a jelenléte azonban ma már nem kívánatos. A fenyők kitermelésének mi is több nyomát láttuk, valamint az interneten is heves indulatokat kelt.

Turistaház

Guckler Károly- kilátó

Úgy emlékeztem, hogy egy antenna mellett lesz a pecsét, és szerencsére tényleg ott is volt, ismét egy oszlopon. Egy kútból feltöltöttük vízkészleteink és elindultunk lefelé. Egy aszfaltúttal haladtunk párhuzamosan, egészen Fenyőgyöngyéig, ahol ismét emelkedés következett. Egy nagyon öreg néni kérdezte tőlünk, hogy messze van-e még a turistaház, és sajnos még elég távol járt. Mondtam Tündinek, hogy a néni igazi példakép.

Tavaszi kankalin

Amerikai monstrum

Az Árpád pihenőhöz érkeztünk, melynek építését Glück Frigyes szállodaiparos, várospolitikus kezdeményezte. Az 1929-ben épült kőépületből a belvárosra lehet jól rálátni, bár a fák már eléggé takarják a kilátást. A budai oldal, és a hidak mellett azért kis kukucskálással kivehető a parlament épülete is. Rövid uzsonnát követően indultunk tovább a takaros, kőfalakkal megerősített sétányon, mely Glück Frigyes nevét őrzi. Egy kőbe vésett kereszt mellett haladtunk el, majd megérkeztünk az Oroszlán sziklához, ami Tündi szerint inkább farkasra vagy tacskóhoz hasonlít. A régiek a hasonlóságos egy kis faragással erősítették, szerintem a lábán látszódik is ennek a nyoma. Mellette, a Kecske-hegy oldalán a sziklákon gyerekek énekeltek.

Árpád pihenő

Glück Frigyes út

Oroszlán szikla

Egy újabb katonasír után egy tábla Mátyás király vadaskertjének emlékét őrzi, mellette falmaradványok is kivehetők. Az út egy hatalmas rét, vitorlázórepülőtér mellett haladt, ahol sokan sétáltatták a kutyájukat, valaki pedig a siklóernyőzéssel próbálkozott. Nagyon tetszett egy a hely, izgalmasabbnak találtam, mint az erdei ösvényt. Mögötte magasodott a Hármashatár-hegy, ahonnan leereszkedtünk, de szinte mindenhol emberek mászkáltak. 

Vitorlázó reptér

Innen már csak egy kisebb ugrás volt csak Hűvösvölgy, ahol a Gyermekvasút peronján találtuk meg a pecsétet. A bal oldali lépcsőkön érdemes felmenni. Az épületen táblák őrzik a Kéktúra elindulásának és az ebben nagy szerepet játszó Dr. Vízkelety Lászlónak az emlékét. A túranap sikeresen zárult, villamossal utaztunk vissza a városba.

A Gyermekvasút épülete

A túraszakasz valóban kiváló ugródeszka a természetjárással szemezgető fővárosaiknak. Közel van és jól megközelíthető, rövid, két combos emelkedőn kívül nem nehéz. Vannak útközben érdekes látnivalók és jó kilátások. A civilizáció közelsége végig érezhető és jóval több az ember, mint például a Bükkben. Egy blogban elég lehangolóan írtak erről a részről, ahhoz képest nekem, mindenképpen pozitív csalódás volt. És végre én is tudom mihez kötni a Terepfutó csoportban megírt történeteket. Az időjárással nagy szerencsénk volt, bár éppen felfért a pulóver, de egyáltalán nem volt hideg. Egy hete még tombolt a tavasz, azóta pedig már talán olvadásnak indult a meglepetés áprilisi hó. Remélhetőleg az erdők ezt is átvészelik.

További képek a galériában.

 

okt3.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://maratonom.blog.hu/api/trackback/id/tr2312440203

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása