A húsvéti hosszú hétvégén mindenképpen szerettem volna egy napot túrával tölteni, így miután pénteken egy defekttel sikeresen megnyitottam a bringás szezont, pont kapóra jött a Rügyfakasztó Tavaszi Mátra Kupa szombati programként. A kiírás szerint családi tojáskereső túra és tájékozódási túraverseny várta az érdeklődőket Gyöngyössolymoson. Lehet nem mindenki hallott már erről, de az elnevezés elég jól körbeírja a tevékenységet. Adott idő alatt egy térkép segítségével kell felkeresni minél több megadott pontot a területen egyénileg vagy csapatban. Középfokú pontbegyűjtő versenyt és felsőfokú versenyt is hirdettek, ahol már a pontok közötti menetidő is lényeges. Én nem vagyok jó ennek a számolgatásában, szóval a pontgyűjtő versenyre küldtem el a nevezésem. Lassan egy éve nem volt a kezemben tájoló, így remek alkalom volt, hogy felelevenítsem a kissé megkopott tudásom. A szombati napra mindenféle időt jósoltak, de részben az előnevezés miatt is úgy döntöttem, hogy nem futamodok meg és nekivágok, ha esik, ha fúj.

Borongós reggel

A rajtközpont Gyöngyössolymostól úgy 2,5 kilométernyire volt felállítva. Az út elég ramaty állapotát elnézve, inkább a falu szélén álltam meg, majd gyalogolni kezdtem a borongós időben. Szerencsém volt, útközben felvettek és elvittek a rajtig. Az adminisztráció után kézhez is kaptam egy tájfutó térképet, egy igazolókartont és egy menetutasítást, rajta minden fontos tudnivalóval. A térkép kissé eltérő volt a megszokottól, egyrészt a jelölések miatt, másrészt elég kicsi a méretaránya, így egy kis területet tud egészen részletesen ábrázolni. Az én teljesítménytúrás távlatokhoz szokott agyam sem állt rá egyből, így kapásból sikerült lemennem a térképről. A kis út, amit kinéztem, alig száz méterre volt csak, de én simán mentem vagy ötszázat, amíg észbe nem kaptam és gyorsan vissza nem szaladtam.

Irány Surány!

200 percet kaptunk a pontok felkeresésére, plusz volt 30 perc keverési időnk, így összesen kb. 3 és fél óra állt a rendelkezésemre. Pont 9-kor indultam, ami azért volt jó, mert azt sem szeretem számolgatni. Ha kicsúszunk ebből az időkeretből, akkor bizony percenként pontlevonás jár. A térképen feltüntetett pontok szabadon felkereshetőek, de a közelebbiek 20 pontot, míg a távolabbiak 60-at értek. A trükk az, hogy a terepen bizony néhol több objektum is van, ezek közül kell kiválasztani a valódit a térkép segítségével. Az igazolás szúróbélyegzővel történik, ami mintát lyukaszt a kartonunkra. Hibás választás esetén csak fele pontszám jár, míg dupla lyukasztással súlyos pontlevonás. Az én stratégiám az volt, hogy az óramutató járásával egyező irányban haladva összegyűjtök minél több pontot, így az elejére jut idő a sok pontot érőkre, a végén meg ha sietni kell, akkor kevesebb pontot érőket hagyok ki.

Az első sikerélmény a hetes ponton

Alig tértem le a kis útra, már elém került egy jellegzetes, narancssárga-fehér színű bója. Megnézve a térképet, gyorsan kiderült, hogy ez csak csapda volt. Az első pontom egy öreg fa tövében találtam meg. Itt gyorsan felvettem a következő pont irányszögét, majd elindultam a megfelelő irányba. Egy kisebb gerincen haladtam végig, de idővel kiderült, hogy valószínűleg túljöttem rajta, így inkább a következőre koncentráltam, nem gondolva arra, hogy ez eddig nem megy valami fényesen.

Döntéskényszerben

Szerencsére hamar belejöttem és a következő pontok sikerélményt hoztak. Persze elég sokszor kellett több bója közül választanom. Az egyik pontról plusz feladatként a sástói kilátó irányszögét kellett meghatározni, ezt a fajta mérést szeretem. Két srác volt a közelben, és bár nem együtt haladtunk, azért óhatatlanul is segítséget jelent, ha látsz már embereket a bozótban matatni. Egy kis patakon átvágva sikerült eléjük kerülnöm. Egy helyen kidőlt és álló fa között kellett dönteni, máshol a kőcsomók helyzete árulta el, hogy melyik a jó döntés.

Sástó betájolva

Néhol feltűnt a zöld sáv turistajelzés, de nagyrészt továbbra is inkább az erdőkön vágtam keresztül. Ennek köszönhetően talán még sosem láttam ennyi vadat egy túra során, hatalmas, ijedten rohanó szarvast és kisebb csapat muflont is láttam. A pálya közepén találkoztam a mezőny egy nagyobb részével, akik velem ellenkező irányba haladtak. Az egyik pontot elég nehezen találtam meg, de végül az is előkerült.

Egy kis patakvölgyön is átvágtam

A régi vasútvonal hídja

Egy másik plusz feladat egy megadott útvonal végigjárása és hosszának meghatározása volt. Az elejét egy kis tábla jelezte, ekkor elkezdtem számolni a lépéseim, bár a pontos lépéshosszomat nem tudtam. Valahol azonban sikerült letérnem az útvonalról, már 800 körül jártam, amikor leértem a patakhoz. Itt kellett volna lennie egy pontnak, de rájöttem, hogy sikerült lejönnöm a térképről. Gyorsan visszarohantam, majd sikerült a helyes úton leérnem a bójához, a távolságot meg inkább lemértem a térképről.

Egy csak közelről észrevehető pont

Az utolsó pontokon elég sokat hibáztam, szerencsére ezek már keveset értek. Egy pontnál azt hittem, hogy egy másiknál vagyok, így rossz helyre szúrtam, egy harmadikat pedig teljesen kihagytam. Hamar visszaértem a cél közelébe, itt sok család sétált a tojáskereső túra keretében. Még kitaláltam, hogy az elején kihagyott pontot még megkeresem. Sikerült is rábukkannom, majd siettem a célhoz, de előtte még egy szintrajzos feladatot is próbáltam megoldani. Mikor beadtam a kartonom, mondták, hogy valami miatt nem tudják ott kijavítani, majd e-mailben kapjuk meg az eredményeket. A szokásos túramenüvel, hagymás zsíroskenyérrel pótoltam az energiámat.

Szalamandra

Az eredményeket is megkaptuk, a három ismert hibámon kívül még egy rossz lyukasztásom volt.A számolások nem sikerültek olyan jól, az irányszögmérést pedig nem számították bele, mert a reggeli köd miatt nem mindenki látta a tornyot. 16 percnyi pontlevonást is kaptam, pedig elvileg időben voltam, de lehet, hogy csak rosszul értelmeztem a keverési időt. Azért így is az első felébe kerültem a mezőnynek. A pálya hossza légvonalban 8 kilométer volt, de mivel nem használtam tracket, így nem tudom megmondani, hogy mennyit mehettem.

A táj még őszies hangulatú volt

Összességében nagyon tetszett a verseny, nagyon élveztem a barangolást. A pontok keresésébe nagyon jól el lehet merülni és elég sok izgalmat tartogat a helyes bóják kiválasztása és az időkeret betartása. Csapatban még nagyobb buli és kihívás lehet. A magabiztosság és biztos tájékozódási alapok azonban mindenképp kellenek a teljes élvezethez. Mindenesetre a tájékozódási túrázás a természetjárás egy teljesen más, de nagyon kellemes módja, és a tájfutással ellentétben itt még sietni sem kell. Érdemes tenni vele egy próbát!

A végére még az ég is kiderült