Sok jót hallottam már a Márkus Öcsiék által szervezett versenyekről, így nem sokat kellett gondolkoznom, hogy indulok-e a Bodri Trailen. A nálam már jól bejáratott 30 kilométeres távra neveztem, amit a boros tematikát követve a nagyfröccsnek neveztek el. Az előző napra beszervezett céges farsangnak köszönhetően késői fekvéssel és jól teletömött hassal vártam a szombat reggelt, jócskán lefaragva az elvárásaimból.

A versenynek otthont adó szekszárdi Bodri Pincészetet szerencsére könnyen megtaláltam és sikerült elcsípnem az utolsó közeli parkolóhelyet. Csípős volt a reggel, a rajtcsomag átvétele után megvártam a hosszú távosok rajtját, majd a kocsiban melegedtem még, miután átöltöztem. Egy aláöltözőt vettem csak a pólóm alá, így tudtam, hogy nyomni kell, hogy ne fázzak.

A pálya sík aszfalton indult, ahol sikerült elmennem a mezőny elejével. Ekkor határoztam el, hogy az aznapi cél, hogy minél kevesebben előzzenek meg, maradjak a top tízben. A hidegnek köszönhetően kemény volt a föld, jól futható volt a pálya. A harmadik kilométernél egy lapos, sárosabb szakaszon mégis sikerült egy jó nagyot borulnom. Gyorsan talpra álltam és megállapítottam, hogy semmi bajom, így futottam tovább.

A Bartina túráról a pálya egy jó részét ismertem már, így nem lepett meg, hogy a Várhegyre tartó ösvény nem futható. Két srác futott előttem, az ő megelőzésük volt a következő célom. A szervezők ugyan jelezték, hogy nem pontos a track, és mivel tényleg nagyon eltért a valóságtól, egy idő után inkább nem is figyeltem. A szalagok jól követhetők voltak, de egy kanyart lehet benéztem volna, ha nem futnak előttem a hosszú távosok, akiknek a pályájára közben mi is csatlakoztunk.

Az első frissítőponton csak egy banánt markoltam fel, majd a Sötét-völgy kellemes ösvényén haladtunk. Alig vártam, hogy legyen egy kis kitérő és végre meg tudjak állni egy rövid szünetre. Igaz, hogy végig rendesen ittam, most mégis még kétszer kellett megállnom a verseny alatt. Magam mögött hagytam a két srácot, majd Grábóc után egy emelkedőt lendületesen leküzdve két másik sporttársat hagytam magam mögött. A falu fölötti dombról nyílt a verseny legjobb kilátása, a távolban a Mecsek vonulataival. Itt egy kisebb szarvascsapat is átfutott előttem. A következő célként a 2:30-as célidőt tűztem ki magamnak.

Egyedül futottam, kicsit aggódtam is, hogy talán letértem az útvonalról, de pont jött az utolsó frissítőpont. Itt biztattak, hogy első vagyok, ami nyilvánvalóan nem volt igaz, de csak egy kis kólát kérni volt lélekjelenlétem. Az utolsó domb tetején pillantottam meg egy előttem futót, de tudtam, hogy esélytelen, hogy befogjam. A rövidtávosok között futottam a cél felé. A pincészethez egy nagyon meredek út vezet le, nem tudom, hogy hóban-fagyban hogy jönnek le róla élve. Végül sikerül 2:29-es idővel beérnem. Amellett, hogy tök jól sikerült a futás, a kellemes fáradtságon kívül nem is voltam nagyon kikészülve, bár azt el kell ismernem, hogy nem volt nehéz a terep. Teljesen elégedett voltam, egyetlen bajom az volt, hogy a pulzusmérő teljesen elmérte a verseny második felét.

Átöltöztem, majd megebédeltem a gulyáslevesből, amiből szabadon lehetett repetázni. A fröccs kíséretről le kellett mondjak, de egy üveg bort azért vásároltam. Egy kis izgalom még maradt a végére, az előzetes eredménylistán ugyanis nem találtam a nevem. Amikor odamentem az időmérőkhöz a rajtszámommal, akkor mondták, hogy egy 4 órás időt rögzített. Azaz akkor érzékelte a chipet, a befutómkor nem. Furcsálltam is, hogy nem hallottam a nevem, pedig a szpíker nagyon profi volt és mindenkit bemondott. Mutattam az órámat és kijavították az idő. Szerencsére sok nem múlt rajta, 4. lettem, de örültem, hogy ilyen rugalmasan megoldották a helyzetet. A szép napsütésben a jó zenét hallgatva üldögéltem még egy darabig, majd amikor már nagyon fáztam, hazaindultam.

A rajtcsomagban egy csősál volt, pólót külön lehetett venni, ami nagyon jól nézett ki, de tényleg nincs már többre szükségem. A pontokon nem sokat időztem, de minden nagyon rendben volt, amit tapasztaltam és a nagy hibák hiánya is sokatmondó lehet, nem igaz? Kiemelném még, hogy a Bodri Pincészet nagyon színvonalas helyszínt biztosított. Szóval jó verseny volt, tudom ajánlani és ha úgy alakul, szívesen visszatérek majd.