Ilyen, amikor (majdnem) minden összejön?

Most sikerült időben megérkeznem a szokásos helyszínre, a Nagyerdőbe, így volt időm normálisan bemelegíteni. Az volt a tervem, hogy most az 5 km-est futom lassabban, a tízesen meg kicsit jobban belehúzok. Ezzel szemben megint elvitt a lendület, tekintve, hogy most elég jó helyre sikerült beállnom. Az első körben megint megfeszült egy kicsit a lábszáram, ez a héten jelentkezett először és nem túl kellemes. Nem fáj, de nem könnyű vele futni. Szerencsére elég hamar elmúlt, pedig most elég jól bemelegítettem. Életmentő volt az a kisfiú, aki zsebkendőket osztott a kör háromnegyedénél. Úgy tűnik, valami mindig otthon marad... Nagyon jó ötlet volt az önkéntesek részéről a motivációs feliratok kirakása a fákra. Angol és magyar nyelven buzdítottak bennünket. A megfontolt lassú versenyzésből olyan szinten ne lett semmi, hogy a végén még a lépéseim is megszaporáztam így gyors tempóval futottam be a célba. Végül 21:13-as idővel, 43.-ként futottam be.

A második kör előtt ittam egy teát és felvettem a széldzsekim, ami nem volt okos ötlet, mert hamar befülledtem, így inkább magamra terítettem, amíg vártam. Mozogtam, hogy ne nagyon hűljek ki. Közben találkoztam a vámospércsi különítménnyel és lett egy közös képünk is. Majd ismét beálltunk a rajthoz. Sokáig vacilláltam, hogy vegyem-e fel a dzsekit, mert néhány esőcsepp hullott rám, de úgy voltam vele, hogy a többieken sincs és amúgy is kibírja az idő. Hát ehhez képest, ahogy eldördült a rajtpisztoly, abban a pillanatban elkezdett esni. Úgy tűnik sikerült kilyukasztani egy felhőt. Szóval esőben indultunk neki, ami a nyílt részeken sokkal kellemetlenebb volt, mint a fák alatt. Aztán ahogy féltávhoz értem, már ez sem számított, hiszen egyre jobban rákezdett. Ismét elpárásodott a szemem, ezúttal a hatalmas esőcseppek miatt nem láttam ki a szemüvegem mögül. A tempómat az elején elég jónak éreztem, aztán a második felére olyan érzés volt, hogy sehová sem haladok. Néhány emberrel előzgettük egymást felváltva, és ez jobban is stimulált, mint a múltkori magányos futás. Komolyan azért próbáltam sietni, hogy kevesebbet legyek az esőben, de aztán csak sikerült beérni a célba. Még az a szerencse, hogy a talaj végig jól futható maradt, igaz a sár azért egyre nagyobb lett, de még az sem volt vészes. Az időm 43:25 lett, ez a 31. helyre lett elég. Nagyon elégedett vagyok, mert szinte alig van különbség a két tempó között, ilyen jól még nemigen sikerült a verseny. Persze így mellékes szempont, hogy bőrig áztam. Gyorsan felvettem a dzsekim, megtöröltem a szemüvegem és vettem teát és banánt, majd az elfogyasztás után útnak indultam. A nyújtást egy épület falánál az eresz alatt ejtettem meg. A jövő hónapi utolsó fordulót valószínűleg kihagyom, mert pont a Rotary félmaraton előtti nap lesz, így már nem merem bevállalni.

Remélem nem lett senkinek komolyabb baja az elázás miatt, váljék a verseny a kitartó futók, a lelkes szurkolók és a szervezők egészségére!