Annak ellenére, hogy igazából mindenki máshogy tervezte a hétvégéjét, egész hamar sikerült megbeszélnünk, hogy végül a Kőről kőre a Zemplénben túrát választjuk. Timi, Viki és Öcsi társaságában érkeztem meg Telkibányára, ahol az első kihívás a rajt megtalálása volt. A kiírás tömör egyszerűséggel csak buszmegállót nevezett meg, mi pedig kettő mellett is elhaladtunk, mire a falu központjába értünk. Itt a hátizsákos emberek és a rengeteg autó jelezte, hogy jó helyen járunk. Neveztünk, megkaptuk az igazolólapot, a kemény papírra nyomott színes térképet és egy Sport szeletet. Kellemes meglepetés volt ez egy év után. Utolsó indulókként neki is vágtunk az útnak, de nálunk ez nem ilyen egyszerű. WC, kávé, felszerelésigazítás, 15 perc. Elindultunk hát Telkibánya főutcáján a sárga sávot keresve. Előtte még megnéztük a templomdomb szép fenyőit, azaz simán elmentünk a jelzések mellett. Hátraarc, majd immáron jó úton haladtunk tovább.

Telkibánya központjában álló római katolikus templom

A kedves kis utcán gyönyörködtünk a patakban, a házakban, melyek közül sok volt eladó, a diófára felszökkenő mókusban. A legérdekesebb az a hatalmas sziklatömb volt, ami két ház udvara között állt. Ilyet sem gyakran látni. Mire véget ért az utca, meg is érkeztünk az első kódhoz. Megörültünk, hogy ilyen hamar megtettünk 4 kilométert, de a térképet böngészve megállapítottuk, hogy csak a pont vándorolt közelebb. A falut elhagyva az Ósva-patak völgyében haladtunk tovább. A lányok nem győztek betelni a látvánnyal, amit a fotózás miatti megtorpanások jeleztek. Én az utóbbi időben egész mértéktartó lettem, legalábbis magamhoz képest. Az biztos, hogy az idő nagyon kedvezett, a napsütésben gyönyörűek voltak az erdők. A lehullott levelek aranysárga takaróként borították a talajt.

Természetes telekhatár

Adminisztráció az első ponton

Aranyerdő

A következő érdekesség a középkori duzzasztógát falmaradványa volt. Egykor a 7 és fél méter magas gát 50 méter hosszan zárta el a völgyet, a víz energiáját pedig ércfeldolgozásra hasznosították. A gát az 1920-as évek elején egy nagy esőzés következtében szakadt át, a vízáradat pedig a falu házaiban is kárt tett. A patakparton még áll egy magasabb részlete a falnak, de egy darabját már alámosta a víz.

A duzzasztógát maradványai

Eddig is szép sziklát övezték az utunkat, de a java még ezután következett. A Kutyaszorítónál található perlit kőtornyok magasabb kovasavtartalmuknak köszönhetően ellenállóbbak a környezetüknél, így jobban ellenállnak a természet erőinek. Lenyűgözőek ezek több mint 10 méter magas sziklák.

A kisebb sziklatorony

A legnagyobb az út mellett magasodik

A fák között továbbiak rejtőznek

A sárga jelzés kellemes emelkedő útján haladtunk tovább. Egy tarvágott terület köré éppen kerítést építettek. Talán nem lenne rá szükség, ha nem egyszerre vágnák ki az egész erdőt, gondoltuk mi laikusként. Erősebb, kanyargós emelkedőn jutottunk egy szép kis rétre, ahonnan a kék a kék kereszten folytattuk a túránkat. A völgy túloldalán magasodó hegyeken kell majd visszajutnunk Telkibányára, biztattam a többieket. Úgy tűnt, sosem érünk a végére. Kiérve a kék jelzésre letelepedtünk egy fatörzsön és ráerősítettünk a gasztro vonalra. Könnyen tettük, mivel előtte lemondtunk arról, hogy elmenjünk a Nagy Péter-mennykőig, de így nem kellett aggódnunk a szintidő és a korai sötétedés miatt. Mindenki elővette a finomságait, volt kenyérlángos, pizza és csokis zabos keksz. Falatozás közben a hosszútáv futói suhantak el előttünk.

Őszi rét

Kettős személyiségű tábla

Nehéz volt tele hassal elindulni, de a fele táv még előttünk állt. A zöld sáv már ismerős volt tavalyról. Az erdőirtást körbekerítették, mi a nyitott kapun mentünk át, de Timivel megmászattuk a létrát. Kiderült, hogy nem ártott a gyakorlás. A másikon már mi is átmásztunk szolidaritásból. A Bohó-hegy, Hemzső-bérc és Reszelt-bérc hármasa közül leginkább a középső érdemel említést az érdekes szikláival. Itt a Zemplén 700-as csúcsai kódokat kellett lejegyeznünk. Kilátás sajnos egyikről sem nyílik, de most a fák között átsejlő tájkép nekem nagyon tetszett.

A zöld jelzés egy tarvágáson is átvezet

A Hemzső-bérc sziklái

Nyílegyenes út vezet a Reszelt-bércre

Leküzdöttünk egy komolyabb lejtőt, ekkor már tudtuk, hogy közel vagyunk. A Hatvanas-nyeregnél most Telkibánya felé folytattuk az utunkat. Ismét aranysárga erdőkben haladtunk és már erősen motivált minket a vacsora gondolata, így hamarosan be is futottunk Telkibányára. Nem mondom, jó érzés volt, hopgy végre nem mi vagyunk a legutolsók. Az igazolás után meg is kaptuk a szép jelvényünk, majd elégedetten ültünk be a Pitvaros Fogadóba, hogy egy finom vacsorával koronázzuk meg ezt a remek napot.