Végre az Alföldi Kéktúra szezont is el tudtam kezdeni. Az északi részen, a Nyírségben folytattam az utamat, Vajától Kisvárdáig. A nem túl hosszú, sok aszfaltos etap ideális évadnyitónak ígérkezett és reméltem, hogy a tavasznak köszönhetően a homokhelyzet is kezelhető lesz.
Vaja, Vay várkastély
Vaján a főtéren, éppen a várkastély szomszédságában parkoltam le. A kapukon belépve az Alföld legnagyobb reneszánsz várkastélyát pillantjuk meg. Az erősség az 1600-as évek elején épült, míg a 2000-es évek elején teljes körű felújításon esett át. Ma a Vay Ádám Múzeumnak ad otthont, benne több állandó és időszaki tárlattal. A kiállításokon korhűen berendezett termeket láthatunk, megismerhetjük a Rákóczi szabadságharc korának gazdaságát, hadászatát és természetesen a Vay család és a kastély történetébe is betekintést nyerhetünk.
A kastély bejárata
A lábunk alatt nyikorgó széles falépcső egyből megalapozza a hangulatot, ahogy felmegyünk az emeleti kiállítóterekbe. Mívesen megmunkált bútorokat láthatunk, illetve egy szánt, amihez az a legenda kapcsolódik, hogy Mária Terézia egy nyári látogatásakor sóval szórták fel az utakat, hogy tehessen egy kört vele. A kedvencem a lovagterem volt, amelynek mennyezetén egy hatalmas, a nikápolyi csatát ábrázoló festmény került. A hangulatot tárogatómuzsika fokozta. Fotójegyet nem kértem, így képeket nem tudok mutatni, de érdemes benézni a kastélyba. A kastély védettséget élvező parkjában a szabadság alakjainak mellszobrai láthatóak.
Vay Ádám mellszobra a parkban
A kastély és a templom előtti parkban áll Vay Ádám síremléke. II. Rákóczi Ferenc leghűségesebb hadvezére fontos szerepet játszott a szabadságharcban. A harcok leverése után száműzetésben halt meg, havait 1906-ban helyezték végső nyughelyére.
Vay Ádám síremléke
A református templom tornyában nemcsak a kilátásban lehet gyönyörködni, de állandó kiállításnak is otthont ad. Én sajnos most nem jutottam fel.
Vaja református temploma
A városkát elhagyva elhaladtam a pecsételőhely kisbolt mellett, de nem álltam meg, mert a kastély pecsétjét akartam begyűjteni. A kék sávot elérve kicsit továbbtekertem, hogy megnézzem a tavat, ahol már többen is horgásztak. Végre rátértem a kékre, és földúton haladtam Rohod felé. Az út jól biciklizhető volt, de a homok nagyobb volt, mint gondoltam. Átkeltem a vasúti síneken, majd a 41-es úton, amelynek túloldalán már Rohod első házai álltak.
Reggeli csendélet a Vajai-tó partján
Hullámzó dombok
Az egyenes utakon nem lehet eltévedni
Kis dombon áll Rohod református temploma
A faluból ismét homokon vezetett tovább az út, előttem egy traktor jó kis porfelhőt kavart. A füves nyomközön lehetett haladni az apró dombos terepen. Egy elkerített erdő mellett haladtam el, majd hamarosan kővel felszórt úton haladtam egészen Nyírkarászig. A pecsét itt a Művelődési Házzal szemben lévő Tölgyfa Presszó külső falán található az udvaron.
A porzó út nem sok jót jelent, de a füvön jól lehetett haladni
Apró emelkedők sora
Pókhálós lepke pitypangon
Nem sok pocsolyával találkoztam, de azok legalább az egész utat beterítették
Nyírkarász
Pecsét a Tölgyfa Presszó udvarán
A kocsma falán kell keresni a dobozt
Hibás MTSZ táblák No. 1427. A kéktúra balra folytatódik.
Nyírkarászt is aszfalton hagyjuk el, majd a kék balra fordul egy földútra. Azonban az utat felszántották. Egy autónyomban tudtam haladni, azonban egy idő után az is kifogyott alólam, így kénytelen voltam tolni a biciklit. A szántóföld is keményebb volt, így egy darabon azon zötykölődtem. Körülbelül 500 méter múlva ismét normális földútra jutottam, majd hamarosan ismét aszfalt került a kerekeim alá. A hatalmas magasfeszültségű vezetékek alatt érdekes volt átmenni, lehetett hallani, ahogy fut benne az áram, és annyira nem is volt magasan.
A templomok más perspektívából
Szabolcsban természetesen rengeteg gyümölcsöst lehet látni
Frissen szántott út
Amikor a szántón jobban lehet haladni, mint az úton
Magasfeszültség
Gyulaházára értem, a leendő űrközpontról elhíresült faluba. Sajnos sem a neten, sem a helyszínen nem találtam semmilyen információt, hogy mikor látogatható az űrhajózási kiállítás, amit Farkas Bertalan szülőházában rendeztek be. Így be kellett érnem az iskolaudvaron felállított vadászrepülő látványával. A pecsétlenyomaton is a repülőgép látható, amit az egykori sörfőzde kicsit porlepte teraszán lehet begyűjteni, pár száz méterre a kéktúra útvonalától.
Vadászrepülőgép az iskolaudvaron Gyulaházán
Katolikus templom
Kifejezetten csinos a községháza
A söröző bezárt, de a pecsét megtalálható a teraszon
A falut Rohodhoz hasonló egy szegényebb utcán hagyjuk el, majd füves úton, erdőben tekerhetünk az Anarcsra tartó műútig. Bár a településen nincs pecsételőhely, azonban nem érdemes átrobogni rajta, a Czóbel-kúria parkját, a Bárókertet érdemes megnézni. A kúriát a 18. században építették, később egy nagyméretű angolkert is kialakításra került. Érdekesség, hogy a teknősbékák tartására külön tavat alakítottak ki, mivel akkoriban szívesen fogyasztották a páncélosokat. A parkban sétálva megtaláljuk Czóbel Minka költőnő nyughelyét, akinek jelentős szerepe volt a park kialakításában és gondozásában.
Anarcs felé
A kereszt mellett jutunk az aszfaltútra
Az anarcsi Czóbel kúria
A református templom
Hatalmas fák között sétálhatunk a parkban
Az első madárfotómon egy erdei pinty
Apró tavacska a parkban
Czóbel Minka költőnő síremléke
Hangulatos pihenőhely
Anarcsot elhagyva egy új kerékpárúton hamar Kisvárdára értem. A választási kampánnyal megfejelt táblarengetegben nehéz kiszúrni a kék sávot. A vasúti felüljáró után a kék jelzés balra fordul, a Városi Bíróság és a görögkatolikus templom előtt elhaladva a város sétálóutcájára jutunk. Itt egy újabb balkanyarral, majd egy körforgalomból jobbra fordulva már a várhoz jutunk. Mellette stadion épül, felújítják a fürdőt, a vár környezete mégis elég elhanyagoltnak hat. A strand átépítése miatt kisebb kerülővel jutottam el az irányjelző oszlophoz, amire a pecsételődobozt is rögzítették.
A bicikliút végén már Kisvárda várt
A görögkatolikus templom parkjában a fontosabb ünnepeknek emeltek ikonoszlopokat
Belvárosi utcakép
Szent László szobra a főtéren
A városi könyvtár épülete
A kisvárdai vár
A vár a tópart túloldaláról
Az egyik kisvárdai pecsételőhely
Visszafelé végig aszfalton, Kisvárda, Anarcs, Gyulaháza, Nyírmada, Rohod útvonalon jutottam Vajára, ahol szétnéztem a már említett várkastélyban. A szakasz hossza mintegy 30 kilométer, lényegi szintkülönbségek nélkül, nagyrészt aszfalton. Mondjuk ahol terep van, azt legalább megemlegeti az ember, főleg nyáron lehet nehéz a haladás a homokban. Biciklivel érdemes esős időszakok után időzíteni a túrát.