Eredetileg nem terveztem az indulást, de Józsiék indultak és amúgy sem nagyon ismerem az erdei útvonalakat, így végül leadtam a nevezésem a 21 km-es távra. Segített a döntésben, hogy póló nélkül kevesebb volt a nevezés, ami nagyon jó gesztus volt a szervezők részéről (és nekem sem lett még egy neonzöld pólóm). Bár egész időben érkeztem, mégis eléggé tele volt a parkoló. A rajtközpont a stadion előtt felállított sátorban volt, ahol hamar megkaptam a rajtcsomagom, amiben egy csomag kukoricatészta és egy italpor foglalt helyet. Itt találkoztam Józsiékkal is. Még bőven volt időnk, így lepakoltuk a cuccunkat és egy röpke bemelegítést is megejtettem. A hosszú távok indulói egyszerre indultak, a félmaratonon egy, maratonon két kört kellett megtenni.
A rajt után bevettük magunkat az erdőbe, és egy olyan magas dombra kellett felfutnunk, amiről nem is tudtam, hogy ott van, pedig gyakran járok arra. Anicával beszélgetősen indultunk el, de a klinikáknál inkább elváltunk, mert kicsivel gyorsabb tempóban mentem. Egyébként nagyon rossz passzban voltam, az egész világgal bajom volt, ezért úgy döntöttem, hogy nem gondolkodom, hanem futok, ahogy bírok, aztán majd lesz valahogy. Az útvonal egyébként végig jól jelölt volt, narancssárga nyilak jelezték az irány, a nagyobb kanyarokban pedig táblák is voltak. Egyébként sokkal több kanyart éreztem, mint ami a térképen látható. Az erdő nagyon szép, de nagyon egyforma volt végig, utólag elismertük Józsinak, hogy nem csoda, hogy nem emlékszik a pályára, annak ellenére, hogy tavaly már futott itt. Endrével pár szót váltottam, majd jött az első frissítőpontnál, ahol a hosszú távok váltak el a 10 km-estől. Közeledett Józsa, de az autópálya fölötti vadátjáró előtt kezdődött a legszenvedősebb szakasz. Már javában esegetett az eső, de a fák nagyjából felfogták a nagyját. Itt azonban volt egy nyíltabb szakasz, mély homokkal. Az eső miatt a tetején lévő sár a cipőre ragadt, alatta pedig a homok ugyanúgy süppedt. Ez a rész tényleg kemény volt, hiába futottam általában a földút közepén, de itt még nagyon fű sem nőtt ott, ami segített volna. Nagyon örültem a józsai kövesutas résznek, ahol újabb frissítőpont várt. Itt lehúztam az Anicától kapott energialötyit, és futottam tovább. Pallag felé átfutottunk egy kövesúton, majd rájöttem, hogy Pallag már nagyon közel van. Egyszer már futottam erre, de akkor meleg és az ismeretlen terep miatt visszafordultam. Egyébként akkor az autópálya fölötti átjárót kerestem, de utólag már tudom, hogy azt sosem találtam volna meg. Megörültem az ismerős terepnek, úgyhogy az utolsó pontnál már meg sem álltam, hanem futottam tovább. Meglepetésemre nem az általam ismert utakon mentünk, hanem hosszan jobbra tartva egy kis ösvényen haladtunk, majd egy új úton haladtunk a cél felé. Elhaladtunk a TV torony mellett, amely létezéséről is csak a futás miatt szereztem tudomást nemrég. A Teva mögött volt kirakva egy tábla a jó hírrel, hogy már csak két km van hátra. 500 méter volt még hátra, elég sokan voltak a közelben előttem, de a célegyenesben hajrázva csak két embert tudtam megelőzni. Elázva és kellemesen elfáradva értem célba 1:40-es idővel. Józsi már befutott a 10 km-ről, majd nemsoká Anica is megérkezett. Felvettem a kabátom, majd a kaja előtti holtidőben ismerősökkel beszélgettem. Ugyanis minden indulónak járt egy adag tészta. A diós és sajtos tészta közül én utóbbit választottam. Nagyon jól esett, de közben egyre rosszabb lett az idő, hideg szél fújt és nagyon fáztam. Az eső miatt a sátorba tették át az eredményhirdetést, ahol igazi aranyesőnek lehettünk tanúi. Alsós osztályfőnököm, Ildikó és a szomszédom, Laci is elsők lettek a félmaratonon kategóriájukban. És Józsi is kapott egy szép érmet, mint a leggyorsabb katasztrófavédelmis 10 km-en. Ezután aztán elindultunk hazafelé, mert tényleg nagyon hideg volt már. Ekkor futottak be az első maratonosok, egyáltalán nem irigyeltem őket.
Jó szervezésű verseny volt, pozitívumként az egy körös, jó vonalvezetésű pályával, ami tényleg igazi kihívásokat is tartogatott. Közhelynek tűnik, de tényleg beigazolódott, hogy a futás igazi stresszoldó. Bár a problémáim nem oldódtak meg, de utána sokkal jobban éreztem magam. Most futóversenyekben kicsit szegényebb időszak jön, de persze az edzés folyamatosan megy tovább.
