Hétmérföldes lépés

Hétmérföldes lépés

Denevér Mikulás teljesítménytúra, 2016. 12. 03.

2016. december 11. - csuth.tamas

A Denevér Barlangkutató és Szabadidősport Egyesület által szervezett Denevér Mikulás túrák több távja közül a 27 km-es teljesítménytúrát néztem ki magamnak. Végül nem kellett egyedül indulnom, Anica és Zoli is velem tartott. Idén már sokadjára vágtam neki a Bükknek, így szinte fejből megy az útvonal, de egy váratlan telizöld mégis meglepetést tudott okozni. Szerencsésen megérkeztünk a Miskolc szélén található Herman Ottó Emlékparkhoz, ahonnan a túra is indult. Az előzetes regisztrációnak köszönhetően a nevezés nagyon gyorsan megtörtént, a rajtközpontként funkcionáló lakóautóból hamar megkaptuk a gondosan bugyiba rakott igazolószelvényt és térképet. Fél nyolckor neki is vágtunk a kalandnak. Elég hideg volt, de reméltük, hogy hamar átmelegszünk a sétában. Az viszont hamar kiderült, hogy a kamáslikra most nem lesz szükség, a föld igen fagyos volt már itt is. Az elején az útvonalat szalagokkal is jelezték, így egyszerűen eljutottunk a Sanofi gyógyszergyárhoz, melyet jobbról megkerülve haladtunk a piros kereszt jelzésen. Érdekes, hogy egy ilyen nagy üzem pont egy ilyen kis völgybe fészkelődött. Egyébként innen indul egy tanösvény is, aminek nagyon aranyos fa a jele. A felkelő nap szép színeket varázsolt a fákra, majd ismét sötétebb lett, ahogy egyre beljebb haladtunk a Forrás-völgyben.

kep1_1.jpg

Hamar megérkeztünk az első ellenőrzőponthoz, a Kecske-lyukhoz, ahol nem más várta a túrázókat, mint a Télapó a krampuszával. Az igazolás mellé egy mikuláscsomagot is kaptunk, mivel mindannyian nagyon jók voltunk az idén is. Ezután leraktuk a táskáink, hogy felfedezzük a barlangot, ami igen tekintélyes méretekkel rendelkezik. Hosszasan lehet besétálni, míg egy ponton olyan keskeny nyílásba nem ütköztünk, amin már nem vállaltuk az átbújást. Elővettem mindkét zseblámpámat, de csak arra voltak jók, hogy rájöjjek, hogy mindkettő nagyon gyenge teljesítményt nyújt. De a barlang legnagyobb érdekességei a túra névadói, a denevérek voltak. Úgy 15 darab aludta téli álmát a barlang falán, olyan magasan, hogy ha az ember nem veszi észre őket, le is sodorhatja a fejével szegényeket. A barlang kedvelt telelőhelyük, épp ezért élvez fokozott védettséget. Miután végeztünk az expedícióval, felírtam a barlang kódját a Bükki barlangok mozgalomhoz, majd továbbindultunk.

Kellemesen haladtunk a völgyben, majd sok túratárssal együtt megtettük az első kisebb, ám annál határozottabb emelkedést. Kis kitérőt tettünk a Felső-forráshoz, majd ismét egy rövid kaptató következett. A Kaszás rétre érkeztünk, ahol megint volt szúróbélyegző és mikulásköszöntő vers, jelezve, hogy ez is ellenőrzőpont, de ez most nem a miénk volt, hanem valószínűleg az egyik rövidebb távé.

A piros kereszten haladva nem sokára egy nagy lyukat láttunk az út mellett, ami olyan mély volt, hogy szinte nem is láttuk onnan az alját. A térkép alapján az Udvarkői barlangnál jártunk, amit meg kellett nézni lentről is. Zolival leereszkedtünk a meredek ösvényen, és a régi barlang száján át beléptünk a Dante poklának is nevezett beszakadt barlangba. Hihetetlenül magas sziklák veszik körbe az embert odalent, érdekes hangulatú hely. Mikor visszaértem Anicához, egy újabb futó közeledett, aki Anica szerint nagyon hasonlított Ginára. Kiderült, hogy tényleg ő az! Nagyon megörültünk egymásnak, és jót beszélgettünk, majd tovább engedtünk, hogy fusson tovább, mert még a végén megfázik. Tervei szerint Ómassáról még vissza akart futni Miskolcig és mivel Gina kemény, sikerült is neki.

A következő ellenőrzőpont a jobb napokat is megélt Csókási úttörőtábor esővédő fagombája alatt volt. A szebb napokra egy székelykapu és néhány ház emlékeztetett. A szúróbélyegzővel történő igazolás után a piros sáv jelzésre váltottunk és egy darabig a Bánkútra vezető aszfalton haladtunk. Itt felkeltette a figyelmemet egy faágról lógó dísztárcsa. Ismét bevettük magunkat az erdőbe, elhaladtunk a térképen is feltüntetett Válint kereszt mellett, ami mellett elég könnyen el lehet menni. Több érdekes kilátóhely mellett is elhaladtunk, az Örvény- és a Magos-kőhöz is erről az ösvényről kellene kitérőt tenni.

Csókás, úttörőtábor

Előbb a Szentléleki Turistaház mellett idéztem fel a tavaszi élményeim, majd a pálos kolostorromnál lévő bójánál kellett pecsételnünk. A rövidebb teljesítménytúratáv innen vezetett le Ómassára, mi azonban tovább követtük a piros sávot. A Csikorgó nevezetű útszakasz megint nagyon érdekes volt, a fák csupasz ágai között szép kilátások sejlettek fel, többek között a Lázbérci-víztározót pillantottuk meg. A Farkas-nyaki elágazásnál pedig a Garadna-völgyre nyílt jó rálátás, a távolban pedig a tokaji Nagy-Kopasz kúpja is látható volt. Folytattuk az emelkedés, míg meg nem érkeztünk a bánkúti Síházig. Itt nagy jégmezők fogadtak minket, a bőven folyó Bán-kút vizének köszönhetően. Jókat kortyolgattam a forrásvízből a kis bögrémből, ha már végig zajolt a táskámon, muszáj volt használnom is.

Szentléleki pálos kolostorrom

A Lázbérci-tározó

Varbó

A távolban a tokaji Nagy-Kopasz a Farkas-nyakról nézve

Felújított emléktábla a Síház falán

Innen a Bálvány csúcsára vezető ösvény nekem mindig olyan rövidnek tűnik, pedig most sem volt az olyan közel. A kilátó teteje most sem lett kevésbé félelmetes, de cserébe most még a vas is jó hideg volt. A kilátás megint csodás volt, messzire el lehetett látni. Itthon sikerült is beazonosítani a településeket. Az azonban nem derült, hogy Anica volt már-e itt korábban. Azt mondta, hogy nem járt még Bánkúton, de a kilátó nagyon ismerős volt neki. A Bálványról lefelé tényleg hamar le lehetett jutni. A parkolóban Zoli zoknit cserélt, mi pedig tovább indultunk, továbbra is a piros sávon.

dsc09488_masolata.JPG

dsc09502_masolata.JPG

A kilátás északra...

...délre, a Bükk-fennsíkra...

...és nyugatra a Mátra felé

Már a Csipkés-kúti víznyelőbarlangnál jártunk, de még mindig nem ért utol bennünket, már aggódni kezdtünk, mikor befutott. A Csipkéskúti ménest úgy képzeltem, hogy egy nagy, hegyekkel körülvett mezőn szabadon nyargalnak a Lipicai lovak. A valóság ezzel szemben ismét kicsit lehangoló volt, bár láttunk lovakat, a karámjuk elég messze volt, így a fák és az épületek miatt nem sok mindent láttunk. Ehelyett Anica vékony jégre merészkedett, de szerencsére nem szakadt be alatta.

Csipkés-kúti víznyelőbarlang

Csipkéskúti csikónevelő telep

Lovak és radar

Jávorkút előtt az ősfenyves varázsolt el. Tényleg hatalmas fák között haladtunk, a kidőlt törzseken pedig testközelből meggyőződhettünk a méretekről. Ahogy láttam, a legtöbb résztvevő megörökítette a fatörzsből kialakított kis lépcsőt. Jávorkúton megállapítottuk, hogy nagyon elszaladt az idő, így az aszfalton gyorsabb tempóra kapcsoltunk, immár a zöld sáv jelzést követve.

A Sebes-víz völgybe azonban szívatós ereszkedés lassított bennünket. Itt egy újabb barlangkódot még találtam, a Sebesvíz forrásbarlangét, a patak ugyanis itt a hegyből tör elő. Az utolsó pecsétpontnál én rossz irányba indultam volna, de a sárga sávon kellett mennünk. Szintben mozogtunk, de elég magasan, ugyanis a kövesút nagyon mélyen futott lent a völgyben. Mondtuk is, hogy még egy igen nagy ereszkedés lesz valahol.

Sebesvízi forrásbarlang

Végül nem volt, a legnagyobb kihívást a cél megtalálása jelentette, ugyanis nem derült ki a térképről, hogy a  kocsmához maradni kell-e a sárgán. Végül a helyiektől kérdeztem meg, merre a kocsma. Anicáék szerint jól bemutatkoztam, a teljesítménytúra célközpontja felől kellett volna ugyanis érdeklődnöm. Ómassa nagyon apró kis falucska, nagy hegyekkel körülvéve. A házak füstje megült a völgyben, így a sötétedésben egészen különleges hangulatú lett a hely. Végül kellett is a gyorsabb tempó, mert így még sötétedés előtt leértünk a hegyről. A Vadász kocsmában leadtuk a papírjaink, és a 15 perces késés ellenére is megkaptuk az oklevelet és a kitűzőt nagy örömünkre. Kaptunk kupont is, amit igazán forró teára és zsíros kenyérre válthattunk be. Ezek elfogyasztása és kis pihenés után indult is a 15-ös busz, ami pont a rajtnál tett ki bennünket, így nemsoká haza is indulhattunk a tartalmas nap után.

Ómassa

Őszintén szólva, kicsit alábecsültem ezt a túrát. Ki feltételezne bármi rosszat a Mikulásról? Nem is az 1100 méteres emelkedés a legproblémásabb, hanem az, hogy ez majdnem mind a túra első 2/3-án összpontosul. Belegondolva, Miskolcról sétáltunk fel Bánkútig. Szóval haladóknak való túra. A másik lassító tényező a sok látnivaló. Az öt begyűjtött barlangkód mellett még kb. 7 másik lett volna elérhető útközben kisebb-nagyobb kitérőkkel. Én úgy vagyok vele, hogy ha már arra járok, nézzek meg minél több dolgot, kár lett volna ezeket kihagyni, viszont elég sok időt eltöltöttünk velük. Zolival viszont nem nagyon figyeltünk az időbeosztásra, szóval főleg a mi hibánk. Az itineren lehetne egy kicsivel több információ, nem részletes útvonalleírásra gondolok, de már az egyes pontok távolsága is sokat segítene, mert ez így nekem nagyon a levegőben lógott. Egyébként a szervezésre nem lehet panasz, a rendezők még jótékonykodtak is, így a túrát egyértelműen az ajánlott kategóriába sorolom.

szint.jpg

Képgaléria erre a linkre kattintva.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://maratonom.blog.hu/api/trackback/id/tr3512034699

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása