A nemzeti ünnepet ismét a Bükkben töltöttem, ezúttal a Népek Tavasza teljesítménytúra Kossuth 27 résztávján. Eredetileg a 20 kilométeres távon akartam futni, de véletlenül kiderült, hogy Zsófi és Ádám is mennek, így inkább a társaságot választottam. A királyasztali rajthelytől a Vadaspark mellett elhaladó a zöld sávon indultunk útnak. Borongós idő volt és a jelentős mennyiségű sár miatt hamar kiderült, hogy fatális tévedés volt otthon hagyni a kamáslit.

A kisvasutat keresztezve

Még hogy a Bükk nem sáros!

Zsófiék elképesztő tempójának köszönhetően hamar megérkeztünk az első pontra, a Keskeny-lyukhoz. A tavaly ilyenkor már virító kökörcsinek most még csak szőrös UFO tojásként bújtak meg az avarban. Kifeszített szalaggal védték a rengeteg kis növényt, biztosan gyönyörű a hely, amikor virágba borulnak. Az ablakon kinézve ez még nem most lesz...

Fogadóbizottság a Keskeny-lyuknál

Szürke panoráma

Kökörcsinbébik

Egy papírlap hívta fel a figyelmünket a következő érdekességre, Mátyás király lábnyomára. És a sziklában valóban ott volt a lábnyom formájú lyuk. A mélyebb völgyekben egész nagy hófoltokkal találkoztunk. A sokféle táv és útvonal miatt mi is majdnem elnéztünk egy letérőt. Szerencsére még időben áttértünk a piros keresztre. Az Udvar kő- barlang mellett nem mehettem csak úgy el. Kidőlt fák a sár nem könnyítette meg a dolgom, de sikerült leereszkednem a Dante poklának is nevezett barlangba.

Mátyás király lábnyoma

Téli csend

Az Udvar kői-barlang bejárata

A beszakadt üreg oldalfala

A következő pont előtt sikerült utolérni a többieket, így a csókási pecsételés után együtt pihentünk egy kicsit az egykori cserkésztábor pavilonja alatt. A piros sávot követve egy darabig aszfalton kaptattunk, majd ismét erdőben emelkedtünk. A következő pont kicsit hamarabb várta a túrázókat, az Örvény-kő helyett a kövesút mellett állomásoztak a pontőrök. A havas terep és a kidőlt fák kicsit összezavarták a mezőnyt, de végül sikeresen feljutottunk a sziklára. Sajnos a párás, ködös idő nem sok kilátást tett lehetővé. A csúcskőre letáborozva megebédeltünk, majd lelkesen indultunk tovább, örülve, hogy most már lefelé fogunk haladni.

Csókás

Respekt!

Kilátás

Jókai emlékmű az Örvény-kőn

A szentléleki turistaház környékén is nagy volt még a hó, aztán a völgyben már az olvadásé volt a főszerep. A sárga négyzeten haladtunk a Heteméri-völgyben és néhol a dombokról spontán vízesések szaladtak a patakba, néhol meg magát az ösvényt öntötte el a víz. Még egy izgalmas patakátkelés is színesítette az útvonalat.

Szentléleki tél

Spontán vízesés

Ez az út volt, nem a patak

A Pisztráng tanösvény lépcsőit leküzdve értünk el a Turista emlékparkhoz. A magyar turistaság nagy alakjainak emlékoszlopai találhatók itt, néhány kis házikóval, amiket nem tudom, használnak-e még. A Helyiipari-forrásnál volt a 4. pont kódja kirakva. Jól jött a finom víz, szükség volt a készleteim feltöltésére.

Az emlékpark egyik emlékműve

Meseház

Helyiipari-forrás

Remek idézet

Közép-Garadnánál rövid aszfaltkoptatás következett, majd a Pisztrángosnál vágtunk neki ismét a hegynek. A Lendeczky-pihenőnél még gyanútlanul fotóztam a Hárs-kutat, de ami ezután következett, arra nem voltunk felkészülve. Kivágott hegyoldalon kellett a gallyakkal megküzdeni mély, tocsogós sárban. A legvízállóbb cipő sincs felkészülve arra, ha boka fölé süllyed a sárban. A gerincen vezető piros sávhoz érkezés remek érzés volt. Ismét jól tudtunk haladni a Lencsés-nyeregben található kódig, ami az utolsó pontot jelentette.

A Lendeczky pihenő

Dagonya

Sár nélkül is nehezen lehetett haladni

Középen a Fehér-kő

Nem bírtam megállni, hogy ne nézzem meg a Büdös-pest barlangot, bár elég meredek ösvény vezet fel hozzá. A füst miatt nem sokáig nézelődtem bent, bár nem olyan nagy a belső tere. A Kecske-lyuknál már ismerősként nem időztem, csak egy gyors pillantást vetettem rá. A Forrás-völgy hangosan hömpölygő patakja nagyon megkapó látvány volt, már ezért megérte volna eljönni. A Király-kút érdekes látványt nyújt a piros tűzcsapból hömpölygő vizével, amit viccből Vörös-kői-forrásként osztottam meg.

Büdös-pest

Kecske-lyuk

Király-kút

Hangulatos pihenő

A gyógyszergyárat megkerülve már csak a Királyasztalra kellett visszakapaszkodni. A többieket is sikerült utolérni, így együtt értünk célba, ahol teával és zsíros kenyérrel várták a fáradt túrázókat.

Célban

Az idei tavasz szerény virágcsokra:

Nagy tömegben nyílt a hóvirág

Pirosló hunyor

Aranyveselke

Tavaszi csillagvirág