Sátoraljaújhely az Alföldi Kéktúra kezdő- vagy végpontja, attól függően, hogy melyik irányból nézzük. A vasútállomás épületében, a pénztárak melletti falon találjuk a pecsételődobozt. A falat sok pecsétlenyomat csúfítja. Sajnos elég sok helyen lehet ezt látni, de a biztonsági őr szerint nem a túrázók csinálják. Szerintem is valószínűtlen a feltételezés, hogy túrázók a falon próbálnák ki a pecsétet, mielőtt a füzetbe nyomnák. Kilépve az épületből a fasor első fáján megtaláljuk az első sáv jelzést. A szabványok alapján egy pötty jelzi a turistautak első/utolsó jelzését, ezzel jelezve, hogy ne keressünk többet abból a jelből.

Sátoraljaújhely, vasútállomás

Jutott belőle mindenhová

A nevezetes jelzés

Az út túloldalán egy különleges, templomszerű épület kapja el a figyelmet. Ez az Állami Közpince, az ország egyetlen bortemploma, amely a borkereskedelmet irodahelyiségeken kívül egy 37 ágú pincerendszerrel is szolgálta, ahol 1 millió liter bort is tudtak tárolni és még saját ipari vágánya is volt. A homlokzatot a Tokaj-Hegyalja településeinek címerei díszítik. Jelenleg elég romos és elhagyatott az épület, remélhetőleg egyszer ezt is felkarolják. A jelzéseket követve elindulunk a belváros felé. Elhaladunk az egykori dohánygyár mellett, majd a zenélő szökőkútnál jobbra fordulunk. Érdemes egyenesen továbbmenni és szétnézni a város kicsi, de rendezett sétálóövezetként kialakított főterén. A teret a római katolikus plébániatemplom uralja, de itt találjuk a Városháza épületét is.

Tokaj-Hegyalján kijár a bornak templom

A dohánygyár, ami a háború idején hadikórház is volt

Városháza

Római katolikus templom Kossuth szoborral

Egy ipartelep mellett érkezünk a Ronyva partjára. A biciklit át kell emelni egy elhagyatott, Szlovákiába tartó vasúti sínen. A patak túlpartja ugyanis a határkövek tanúsága szerint már északi szomszédunk területéhez tartozik. Egy rövid ideig még a töltésen haladva élvezhetjük a sátoros hegyek látványát, majd elérve az aszfaltot jobbra fordulunk rajta és hosszú kilométerekig haladunk rajta.

Határkövek a Ronyva partján

Felhagyott vasútvonal

Kellemes út vezet a töltésen

A sátoros hegyeket még sokáig fogjuk látni, igaz egyre távolabbról

A jelzések viszonylag sűrűn fel vannak festve, még útjelző táblák is vannak, de nagyon nem kell gondolkodni az útvonalon. Egyik oldalon szántók, a másikon a gát. Hamarosan átkelünk a Bodrogon és megérkezünk a Bodrogközbe.

Útmenti nyárfasor

A Berecki-híd a Bodrog felett

Bodrog, a forrás nélküli folyó. A Latorca és az Ondava egyesüléséből ered, majd Tokajnál torkollik a Tiszába

Az első állomás Alsóberecki, de végig a töltésen haladó aszfalton maradunk, nem kell letérni a faluba. A település végén, a Csokány Bisztróban találjuk a pecsétet a pult mellett a falon. Aszfalton haladunk tovább, az utat a hegyek látványa dobja fel, amiktől egyre távolodunk. A messzeségben a Zemplén vonulatai látszódnak, sőt, még a tokaji Nagy Kopasz is feltűnik. Nem mondom, hogy nem volt forgalom, de igazán nem volt sok autós, így nyugodtan tudtunk biciklizni.

Alsóberecki, Csokány Bisztró

Alsóberecki az útról, repülő okjektummal

Karos előtt érdemes megállni a Honfoglalás kori Emlékparkban. Az eddigi leggazdagabb leletanyag került elő 73 sírból, amikről a megtalálásuk helyén felállított táblákról lehet tájékozódni. Érdekes például, hogy találtak egy idős hölgyet, aki még Levédiában született, amiről lovának különleges homlokdísze tanúskodik. Több kopjafát emeltek, valamint a régi magyar vármegyék oszlopai alkotnak kört.

Karos, régészeti park

Egy magas rangú hadvezér sírja fölé emelt emlékmű

Kopjafák

A 381-es főút kikerüli, a kéktúra azonban átvezet Karoson. A döcögős bekötőút után némi emelkedés következik a falu központjában, majd kis kitérővel a honfoglalás kori látogatóközpontba is be lehet térni. Karcsa irányába egy darabig ismét a 381-es úton vezet a jelzés, majd jobbra földútra tér. Mély, de legalább keményre száradt traktornyomok között döcögtem, toltam felváltva a bringát. Meglestem egy békésen legelésző őzet, majd azon tanakodtam, hogy le kell-e már térni a falu fele. Itt jól jött volna egy információs tábla, de a távolban mintha láttam volna valamit, így végül balra tértem. Egy oszlopra festett jel volt, jól döntöttem.

Karosi gólya

Honfoglaló pálcikaember

Terepen Karcsa felé

Váratlan találkozás

Száraz keréknyomok

A balkanyar után. Ezt az oszlopot kell kiszúrni

Egy nem annyira száraz szakasz

A föld itt már jóval nedvesebb volt, el is követtem egy nagy hibát. Áttoltam egy ártalmatlannak tűnő sárosabb részen a biciklit, erre egyből összegyűjtötte a kerék az összes sarat. Pánikhangulat tört ki rajtam, kapartam a sarat a sárvédő alól, ahogy tudtam. Jobbnak tűnt inkább letérni az útról a füves rétre. Itt volt már egy nyom, szerintem járt arra nem sokkal előttem valaki. Végül további sarazás nélkül megúsztam ezt a szakaszt, és a sportpálya mellett, ahol éppen mérkőzés folyt, megérkeztem a Karcsára. Egy utcával eltévesztettem a jelet, de a Karcsa-csatorna mellett elhaladva sikeresen megérkeztem a református templom melletti pecsételőhelyre. A doboz az udvaron, a hirdetőtábla oszlopán található meg. A templom az Árpád-korban épült román stílusban. Régi faragványok vannak a bejárata felett és állítólag belül is református módra egyszerű, de szép, de sajnos zárva találtuk.

A Karcsa-csatorna

A református templom, amit a legenda szerint tündérek építettek

Tájház a templom mellett

Egyenes mezőgazdasági úton haladtam tovább. A bokrokkal szegélyezett úton meg kellett várnom, hogy a szembe érkező traktor elmenjen, de legalább jól összesarazta a leveleket, így engem is. Jobbra fordult az út, de beszántották, így nehezen haladtam a rögökön. Aztán mellém ért a Felsőberecki-főcsatorna, aminek a töltésén már jól tudtam haladni. A távolban, a szlovák oldalon Nagykövesd várának romjai keltették fel a figyelmemet. Átkeltem egy kőhídon, majd a távolban feltűnt Pácin temetője, de nem voltam biztos benne, hogy a csatornaparton vagy a saras úton kell odajutni. Néhány jelzés itt is jól jött volna. Végül egy szántón is áthaladva érkeztem meg a temetőbe, amin keresztülhaladva már a Bárókertnek nevezett kastélyparkban találtam magam.

Úton Pácin felé

A hegyek már a távolban

A beszántott út

A távolban Nagykövesd

Itt jöttem fel a Felsőberecki-főcsatorna töltésére

Kőhíd

Át a szántón

A falu fő nevezetessége a Mágocsy-kastély, amelynek pénztárában található a pecsét is. A pénztáros készségesen pecsételt a füzetembe, még a kastély saját bélyegzőjével is. A reneszánsz stílusú kastély igazi főúri rezidencia volt, védelmi célokat sosem szolgált. Pont zárás után értünk ide, ezért másnap egy kis szlovák átruccanással (Borsi, Nagykövesd) egybekötve látogattunk vissza a múzeumba. A múzeumban a főurak és szolgák világát ismerhetjük meg, sok korabeli bútor teszi átélhetőbbé a kiállítást. Pácinról végigtekerve az aszfalton tértünk vissza Sátoraljaújhelyre.

A kastélykapu

Mágocsy-kastély, Pácin

A földszinten a szolgálók dolgoztak

A főúri lakosztály az emeleten volt

Szállásunk a Zemplén Kalandpark Turistaszállójában volt. Új építésű, hangulatos és jól felszerelt szállás. A szobákban az ágyak mellett galériás matracszálláson is lehet aludni. Nagyon segítőkészek voltak, még a kerékpárjainkat is bevihettük éjszakára egy helyiségbe.

A turistaszálló belső tere