Hétmérföldes lépés

Hétmérföldes lépés

Föld alatt és föld felett teljesítménytúra, Kecső 30 (2018. 06. 23.)

2018. július 03. - csuth.tamas

Majdnem egész úton esett, de a Vörös-tói Látogatóközpontnál már szép napsütéses reggel fogadott bennünket. Ennek örömére nem gyömöszöltem már bele a kajával teletömött táskámba az esőkabátot. A bánrévei Vasutas Természetjáró Baráti Kör által szervezett Föld alatt és föld felett teljesítménytúra különlegességét az adja, hogy a távokat vezetett barlangtúrával lehet kombinálni. Útitársaim, Aliz, Sanyi és Péter az ötvenes távot választották, én megelégedtem a 30-as távval. A regisztráció után Balaton szeletet, pogácsát és cseresznyét kaptunk, valamint ideadták a túra kitűzőjét is. Mondtuk is, hogy akkor már mehetünk is haza, a lényeg megvan. A 8 órai barlangtúra indulását vártuk, mivel Aliz is el tudta intézni, hogy jöhessen, mert az előnevezéskor a sima távra jelentkezett.

A Vörös-tói látogatóközpont

Legutóbb szó szerint futólag mentem végig a Baradla barlang ezen szakaszán, ezért külön örültem ennek a lehetőségnek. Leereszkedtünk a hosszú lépcsősoron, majd elindult a szakvezetéses barlangtúra. A szokásosnál gyorsabb, teljesítménytúrás tempóban jártuk végig a középtúra útvonalát, de minden információt megkaptunk a túravezetőtől, sőt az Óriások termében a zenehallgatás sem maradt el. Jó élmény volt végigmenni a barlangon, igazán gyönyörű látnivaló.

Magyarország legnagyobb cseppköve, a 19 méter magas Csillagvizsgáló

Sárkányfej

Több barlangszint összeszakadásával keletkezett az Óriások terme

A jósvafői kijáraton bukkantunk elő a föld alól. Egy óra már eltelt a szintidőből, de a túrából még egy kilométert sem tettünk meg. Elég izgalmas. Kisebb sor alakult ki a pénztárnál a kéktúra pecsétnél, ami az első igazolópontként szolgált. Összeszedtük magunkat, majd elindultunk Jósvafőre. A Tengerszem mellett haladtunk el, majd elvétve egy letérést a közútra jutottunk ki. Hátraarc után a Fürkész Tanösvényen értük el a falut, ahol ismét bolyongtunk egy darabig. Az itiner szerint narancssárga jelzéseket és szalagokat kellett követnünk, gyakorlatilag egyiket sem láttuk. A templom mellett egy házból szóltak ki, hogy balra menjünk és a kúria mellett van a pont. Sanyi itt olyan szerencsétlenül esett el, hogy meghúzódott a már korábban is sérült bokája. Nagy vargabetűvel találtuk meg a 2. pontot, tekintve, hogy nem igazán tudtuk, hogy néz ki egy kúria. Itt egy asztalra kirakott pecsétekkel kellett igazolnunk magunknak. Sanyi úgy döntött, hogy kiszáll, nagyon fájt a lába, mi pedig indultunk tovább.

Jósvafőn indult a valódi túra

A Tengerszem

Jósvafő

A híressé vált apró vízkerék

A piros sávot követve hagytuk el Jósvafőt. A jelzés szalagokkal volt megerősítve, nem ártott résen lenni. A völgyben az út egy sziklás szoroson vágott át, majd egyre emelkedett. Egy mezőn szép kilátás nyílt elénk, majd sáros erdei úton mentünk tovább. A többiek letértek a zöld kereszten én pedig a piroson értem el a következő pontot, az Éger turistaházat. Takaros kis szállás az erdő közepén, távol a világ zajától, szívesen eltöltenék itt egy hétvégét. Kiráztam a cipőmből a belekerült törmeléket, Timi szokott szenvedni ezzel, erre most én is, szép. Egy idősebb úr volt a ponton, ő írta alá az itinert és nekünk is ki kellett tölteni egy jelenléti ívet.

Sziklaszoroson keresztül a piros sávon

Egy szép kilátás útközben, középen a Csengő-tető, jobbra a Varbóc felett magasodó Borház-tető

Az Éger turistaház

Olyan sokat nem időztem, hanem felkapaszkodtam a Pitics-hegyre a zöld háromszögön. A háztól egy meredek hegyoldalon kell felkapaszkodni, de a túrabottal jól haladtam. Utána könnyebb lett a terep, a hosszabb távosok pedig lefelé haladtak velem szemben. A csúcson álló kilátóhoz már volt szerencsém, így rutinosan vártam, míg lejött róla a tömeg. Jó állapotban van a vasszerkezet, de én azért soknak éreztem, hogy öten voltak fent egyszerre. Amúgy is nehézkes a kerülés a keskeny létrán. Kicsit a Bálványon álló Petőfi kilátóhoz tudnám hasonlítani, erre is ráférne egy szponzor, aki felújítja. Sokakat már az első mozgó létra visszariaszthat, de a kilátásért mindenképpen megéri felmászni, még ha a fák már belelógnak a körpanorámába. Vicces volt, hogy többen ijedten vették észre, hogy azért mozognak a lábunk alatt a deszkák. Én inkább a távolban gyülekező sötét fellegek miatt aggódtam.

Kilátó a 453 méter magas Pitics-tetőn

A távolban Aggtelek

Nyugat felé tekintve

A padló nem győzött meg mindenkit

Jó tempóban ereszkedtem le a hegyről a zöld sávon, Péterékkel is találkoztam útközben. A Béke-barlangnál váltottam át a kék keresztre. Gyakoroltam egy kicsit a bottal futást a Börzsöny Trailre készülve, és meg is ijedtem, hogy letértem a jelzésről.  Szerencsére nemsoká a Borókás töbrökhöz értem, majd az Assisi Szent Ferenc kápolnánál pihentem meg. Nagyobb ebédszünetet tartottam és remekül éreztem magam. Két túratárs haladt el mellettem, én meg próbáltam értelmezni a térképet. Dél volt és rájöttem a szintrajzból, hogy még csak 10 kilométernél járok. Rögtön összekaptam magam, zsebre vágtam a sós pereces zacskót és olyan erővel kaptattam fel a hegyen, hogy az előző srácok is megdícsértékték a tempót. Persze egyből lemaradtam, mikor hátranézve megpillantottam a Bükk vonulatait, sőt a Mátrát is felfedezni véltem. Az ilyen látnivalók mellett nem tudok csak úgy elmenni.

Ereszkedés a zöld jelzésen

Jellegzetes rozsdaszínű sár és pocsolya

A Borókás töbröknél

Acélszínű csüngőlepke

Sakktáblalepke

Az Assissi Szent Ferenc kápolna

Közben elkezdett cseperegni az eső is, nálam meg nem volt esőkabát. A táska mélyére süllyesztettem az új telefonom és reméltem, hogy nem ázok el annyira, mint a legutóbb. A kék sávon haladtam ismét Jósvafő irányába. A fák hathatós védelmet jelentettek az eső ellen, más erdőben esőt kapni, mint egy nyílt alföldi terepen. Egy túrázó családdal találkoztam, az anyuka megoldása is tetszett, ő egy hatalmas lapulevelet tartott a feje fölé. Ez már a zöld sávon volt, amin leereszkedtem a résztávnak nevet adó Kecső-völgybe.


A Bükk látványa a hegytetőről

Ez pedig a Mátra

Rögtönzött híd a Kecső-patakon

Átkeltem a patakon egy faágakból rögtönzött hídon. Az eső csak a nyílt részeken volt túl sok, egyébként a fák nagyon sokat fogtak rajta. Nagyon szép volt a völgy, érdekes sziklaalakzatok mellett is elhaladtam. Egész sokáig haladtam az Északi zöld jelzést követve, majd egy kis emelkedéssel hagytam el a völgyet és a zöld kereszten haladtam tovább. Ekkor már elállt az eső szerencsére, mert kiértem az erdőből is. Egy elágazásnál tanakodtam, majd Aggtelek előtt random szalagok tűntek fel, de mivel jóformán minden bokorra volt kötve, így gondoltam, hogy ez nem nekünk szól. Az utolsó domb mögött már az aggteleki kempinghez értem, elsétáltam a barlang kijárata mellett, majd a faházak fölött értem le a Baradla barlanghoz. Az itiner szerint a pénztárnál kellett volna pecsétet kérni, de inkább elsétáltam a turistaházhoz és a kéktúrás pecséttel nyomtam igazolást a papíromra. Két óra volt és 20 kilométert tettem meg. Megtöltöttem a vizes palackom és továbbindultam.

Egy újabb patakátkelés

A Kecső-völgy

Aggtelekre már ragyogó napsütésben értem

A Baradla-barlang aggteleki bejárata

A barlang melletti lépcsősoron felkapaszkodtam a kilátópontra, majd a kék háromszög jelzést követve haladtam tovább fölfelé. Egyre jobb kilátás nyílt a hegytetőről. A bánkúti radar magasan kiemelkedik a Bükk vonulatából, pedig ott a helyszínen nem érzékelhető jól a nagysága. Bokaforgató sziklákon értem a Baradla-tetőre, ahol egy kódot kellett felírni az itinerbe. Utána ereszkedés következett a kék sávig, majd Aggtelek határában a sárga sávra fordultam. Különleges nézőpontból látszódott a falu, a kaszálók és a gyümölcsösök. Jött is a következő pont, ami Kövirózsa Vendégházként volt feltüntetve, de a leírásra pillantva láttam, hogy a szomszédban kell a pecsétet keresni. Ezt szó szerint kellett érteni, a panzió melletti ház udvarában egy kerti padra volt kirakva egy óriás pecsét egy leírással a további útvonalról.

Kilátás Szlovákia felé

Aggtelek a barlang feletti kilátópontról

Bükk, még egyszer

Bokaforgató sziklákon a Baradla-tetőn

Aggtelek

Menetutasítás

Követtem az instrukciókat, visszafordultam, majd a szénatárolónál felkapaszkodtam a Tó-hegy oldalába. Nagyon szép ördögszántásos rét ez sok virággal. A legenda szerint a lóvá tett ördög szántotta fel a hegyet, hogy megszerezze egy gyönyörű lány kezét. A karrmezőnek is nevezett felszíni forma a felszíni karsztjelenségek egy szép példája. A hegy oldalában hamar kiértem a kövesútra, amin átkelve szántóföldek mellett haladtam tovább. Kis dombokon emelkedve magam mögött hagytam a falut és a túra utolsó szakaszára érkeztem.

Az Aggteleki-tó unkák hangjától zengett

Ördögszántásos hegyoldal

Szántók Aggtelek határában

Vadvirág csokor

A túrán több helyen, így itt is széles sávban volt lekaszálva az ösvény a réten, így elég volt ezt követni. Letértem a Ravasz-lyuki víznyelőhöz, ami egy saras gödör benyomását keltette, de az összehordott fadarabok a lezúduló víz nagy erejéről tanúskodnak. Kisebb-nagyobb dombokon sétáltam és a gyönyörű napfényes időben ismét eleredt az eső, de ezt már könnyen kinevettem. Megelőzött egy futó, majd hamarosan a kápolnánál értem utol, ahol megbeszéltük, hogy merre kell tovább menni.

Fényjáték a réten

Az országút előtti szakasz

Ismét a kápolnánál

Ismét a Borókás töbröknél jártam, téglaszínű sárral borított ösvényeken haladtam a cél felé. Egy erdő után meg is érkeztem a látogatóközponthoz, egy időben a futóval, aki ezek szerint csak elkavart valahol. Megkaptam az oklevelet (amin se a név, se a teljesített táv nem volt feltüntetve) és zsíros kenyérrel csillapítottam az éhségem. Tulajdonképpen minden elfogyott, amit magammal vittem az útra. A kocsiban hagytam még kaját, ami elég jól jött. Sanyi is sikeresen idekeveredett Jósvafőről. Amíg a többieket vártuk, elmentünk az aggteleki büfésorra, ahol egy jókora záport éltünk át. A tető alatt megállapítottam, hogy egyáltalán nem baj, hogy ez a zuhé nem a terepen ért utol. Visszamentünk a Vörös-tóhoz, futottam egy kis kört, gyakorolva a bothasználatot, majd vártuk a többieket. Nem lett volna ebből probléma, de a nyár talán leghidegebb hétvégéje volt, így nagyon örültem, mikor végre beértek a célba.

A túra szervezői elég sok furcsa megoldást választottak. Eleve a térkép sem hülyebiztos, nekem legalábbis kellett idő, míg rájöttem a logikájára, néhány útirányjelző nyíl jó lett volna a térképvázlatra. Ezen az ellenőrzőpontok számozása sem segített, például a 2. után egyből a 4. következett, a 3.-ként jelölt Kövirózsa Apartman volt az utolsó. Maguk a pontok sem feltétlenül a legjobb helyekre lettek kirakva, konkrétan az egész Kecső-völgyet ki lehetett volna hagyni. A szalagozás jó volt és az is ritkaság, hogy konkrétan lenyírják a füvet a túra útvonalán. A barlangi szakasz miatt kieső egy óra miatt elég szoros a szintidő a távokra, de úgy vettem észre, hogy nem olyan szőrös szívűen veszik. Nem bántam meg végül, hogy esőkabát helyett kajával volt tele a táskám, az  gyalogláshoz kell az energia. A többiek mondták, hogy a hosszú távon is karcsú volt az ellátmány. Ami miatt tudom ajánlani a túrát, az maga a Baradla barlang és a karsztvidék. Nagyon szép és változatos a túra útvonalvezetése, ami jól felfűzi a környék látnivalóit.

A bejegyzés trackback címe:

https://maratonom.blog.hu/api/trackback/id/tr5614086411

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása