Egy meg nem írt beszámoló pótlása, avagy a kajakóma közepén megpróbálom felidézni a siófoki félmaratont. Céges nevezéssel indulhattam a versenyen, ahol a fő célom a félmaratoni időm javítása volt, azon belül is másfél óra alatt befutni. 2 éves eredményt kellett volna megfutnom, ami reálisnak tűnt. Azért egy kis kétség így is volt bennem, hiába futok azóta többet, vajon elég-e ennyi egy jó eredményhez?

Ködben vezettem végig Siófokra és a Balatonból sem láttam sokat. A nagy tömeg előtt vettem át a rajtcsomagot. Sok értelmes nem volt benne, a szivacs főleg érdekes volt ebben az őszi időben. Volt még időm sétálgatni, majd átöltöztem és tényleg rendesen bemelegítettem. Végül piros versenyzős pólóm és rövidnadrág mellett döntöttem, hosszú zoknival és karszárral.

A rajtzónák megadásánál történhetett egy kis baki, a rajszámomra négyes került, azaz 5:30 fölötti tempóhoz. A célom alapján bátran beálltam a leggyorsabb, első zónába, és reméltem, hogy nem zavarnak el. A tömegben mondjuk nem szúrták volna ki, ugyanis rengeteg ember állt a rajtvonalhoz. Most tényleg okosan akartam futni, így az induláskor sem lőttem ki az elejével, próbáltam megtalálni a tempóm, még ha sorra előztek is meg az emberek.

A pulzusom már az elején is elég magas volt, így azt inkább elengedtem és a tempóra koncentráltam. Három szakaszra osztottam a versenyt, a tempót 7 kilométerenként fokozva. 4:30-as ezrekkel indultam, majd 4:20 és 4:10 voltak a céltempók. Két körben kanyarogtunk a teljesen kihalt üdülőtelepen, illetve a Balaton parti sétányon. A nagy ködbe burkolózó tó sem terelte el a figyeltem. Végig magamra figyeltem és hogy tartsam a kitűzött célokat. Az egyik ponton jól esett, hogy langyos volt a víz, hogy egy másikon annál rosszabbul essen a hideg. A gyorsabb tempó mellett sem volt megnyugtató, hogy féltávon elég rosszul álltam az idővel (45:25), muszáj volt gyorsítani. Elég nehezemre esett, ez a fotókon látszik is, de folyamatosan előztem. Nem is esett jól már egyáltalán a végére, de tolni kellett rendületlenül. Az utolsó kilométeren még bevetettem az utolsó energiáim, piszok rossz volt, de sikerült még begyorsítani. A befutóidőm végül 1:28:02 lett, új félmaratoni egyéni csúcs (abszolút 37. hely). Azt hiszem, hogy szerencsém volt, hogy végig bírtam csinálni és nem borultam meg, így sikerült a negatív split (a félmaraton második fele jobb lett, mint az első). A 180-as átlagpulzus azért mutatja, hogy eléggé nyomtam. Lehet, hogy óvatosan kezdtem, de szerintem másképpen nem bírtam volna végig.

Miután átöltöztem, ténferegtem még egy darabig, fotóztam, jártam egyet a főtéren, majd hazaindultam. Úgy tűnt, hogy mindenki a McDonalds-ban akart enni verseny után, így mérgemben kibírtam hazáig a szponzor ropival és csak otthon ettem. Vajon a mini kiszerelésű alkoholmentes sört csak a futóversenyre gyártják? Igazából a versenytől nem voltam elájulva, minden gördülékenyen ment, profi a szervezés, de ekkora tömegnél én már nem igazán találom azt a hangulatot, amit a futóversenyekben szeretek.