Hétmérföldes lépés

Hétmérföldes lépés

Ultra Trail Hungary- a Prédikálószékről

2019. július 09. - csuth.tamas

Az Ultra Trail Hungary a legnagyobb terepfutó versenyünk, 4 távon több mint 1000 futó vágott neki a Pilis és a Visegrádi-hegység ösvényeinek június 9-én. Én ezen a hétvégén most egy métert sem futottam, Balázsnak köszönhetően a Prédikálószék időmérő pontján voltam az önkéntes csapat része.

DSC08100

A 112 km-en indulók éjfélkor indultak a szentendrei a Duna partról. Hangulatos volt a rajt, még kedvem is lett volna futni, azonban Ágival és Zolival kiegészülve (durva debreceni túlsúly) átmentünk Dömösre. Itt a leendő frissítőponttól sétáltunk fel a Prédikálószékre, ahol majd a futóknak is fel kellett jönniük. 2,4 kilométer 460 méter szinttel a piros háromszög jelzésen a 639 méteres csúcsra. Még sosem jártam erre, de azt tudtam, hogy a Vadálló-köveken futó ösvény meredek, sziklás és egy jókora szakadék mellett fut. Szerencsére a sötétben ezekből semmit sem láttam, 3 palack ásványvízzel ugyanis nem éreztem teljesen biztosnak a lépéseim. A fiúk előrementek, én pedig a csillagos eget bámultam, amíg bevártam Ágit. Sajnos a tudásom még mindig csak a Göncölszekér felismerésénél jár.

Végül csak felértünk a csúcsra, a kilátó alsó szintjén terítettük ki a hálózsákjainkat, majd lefekvés előtt csaptunk egy kisebb lakomát. Mindig szerettem volna a szabad ég alatt aludni, szóval újabb dolgot pipálhatok ki a bakancslistáról. Bár fázott a derekam egy kicsit, azért csak sikerült pár órát aludnom. A napfelkeltéről semmiképp sem akartunk lemaradni, így is korábban sikerült felkelnem, mert már világosodott. Felállítottuk a szponzor zászlókat, lepakoltunk mindent, ami kellhet a nap folyamán. A felkelő nap fényét az Ági által hozott frizzante emelte. Ahogy a verseny Facebook posztja fogalmazott: "Akit ilyen napfelkelte fogad, annak mi baja lehet az életben?". A 112 és a 86 kilométeren indulók érintették a pontunkat, utóbbiak érkeztek előbb. 5 órakor jött az első futó, kezdtek beindulni az események!

A dömösi ponttól a Prédikálószékig tartó szakasz verseny volt a versenyben, a leggyorsabbakat külön is díjazták. Kolomppal, kereplővel és a chipleolvasóval vártuk a futókat. Amint megpillantottuk őket, egyből hangos szurkolásba kezdtünk. Az esetek nagy részében sikerült futólépéseket kicsalni a kiabálásunkkal. Jól esett, mikor meg is köszönték a biztatást, csak egy beszólást kaptunk, amin úgy meglepődtünk, hogy el is csendesedtünk. Jöttek túrázók is, akiknek valószínűleg tönkre tettük a napfelkeltéjüket és az ebédjüket. Volt egy helyi bácsi, aki elmondta, hogy minden nap fel szokott túrázni a hegyre, aznap is többször megfordult a hegytetőn. Kisebb-nagyobb szünetekkel folyamatosan érkeztek a futók, néha egészen nagy csapatokban. Megtudtam, hogy mi is a szíjzolizás: teátrális földre borulás verseny közben, sok remek bemutatót láthattunk.

Egyre melegedett az idő és egyre kevesebb volt a lelkes futó. Voltak páran, akik vizet szerettek volna kapni, de nem adhattunk senkinek, ki kellett bírniuk a következő ellenőrzőpontig tartó 7 kilométert. Azt gondoltam, hogy majd váltjuk egymást és lesz alkalom egy kicsit pihenni, de magával ragadt a hangulat és nem éreztem magam fáradtnak. Egyre kevesebb futót sikerült motiválni, lassan a szintidővel kellett küzdeniük. Voltak, akik mondták, hogy feladják. Próbáltuk lebeszélni erről őket, tekintve, hogy úgysem tudjuk őket elvinni, úgyhogy inkább haladjanak csak tovább a következő pont felé. Lassan ritkult a mezőny, majd 11 körül elkezdtünk összepakolni. A Vadálló-köveknél sok turista mászott felfelé. Nem könnyű terep, de gyerekekkel, hónalj alá csapott kutyával is nekivágtak. Pár megkésett, eltévedt futót chipjét is leolvastuk még. Jó volt világosban is látni a lenyűgöző tájat.

Szentendre felé éhes sáskákként csaptunk le a lepencei kajapontra, ahol több ismerős arcot, kiszálló futót is láttunk. Egy sérült cseh srácot kellett még elfuvaroznunk. Délután sikerült még egy órára ledőlnöm, egyébként elmerültem a verseny hangulatos forgatagában. Ahhoz, hogy a terepfutó közösség részének érezze magát az ember, nem árt, ha jár versenyekre. Így, hogy nem futottam, több emberrel sikerült találkoznom. Bár igazából nem cseréltem volna a futókkal, de remélem leszek még egyszer Ultra Trail Hungary teljesítő. Ezt az élményt nekem is meg kell tapasztalnom.

A bejegyzés trackback címe:

https://maratonom.blog.hu/api/trackback/id/tr5914930886

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása