Igazi őszi reggel virradt rám a szentesi kempingben, a sátorból kilépve sűrű köd fogadott. Erre nem igazán számítottam, így kissé alul öltözve indultam el, hogy Szegváron keresztül áttekerjek Mindszentre, az aznapi kiindulóponthoz. Legutóbb a Tisza túloldalán fejeztem be a kéktúrát, így első utam a révhez vezetett. Előtte még megálltam a köd miatt különleges hangulatú Kegyeleti Emlékparkban. Több, mint 700 kereszt állít emléket a világháború áldozatainak, akik itt nyugszanak.

Őszi hangulat a Tiszaparton

A köd a Tiszát is teljesen belepte. A réven megkaptam a pecsétet, majd csodálkozva néztem, hogy motorcsónak hajtotta át a kompot a túloldalra. A kéken visszatekerve megálltam egy lángososnál, de mivel hosszú volt a sor, gyorsan beszereztem a következő pecsétet a vasútállomáson. Az épületben a jegypénztárak ablaka mellett találjuk meg a dobozt. Persze, mire visszaértem a sor csak még hosszabb lett, de legalább mire megreggeliztem a köd is kezdett felszállni.

Az utasokra váró komp

Mindszentek temploma Mindszenten

A Kegyeleti Emlékpark síremlékei

A mindszenti városháza

A bélyegző a vasútállomás pénztáránál

A síneken átkelve hosszú egyenes aszfaltúton haladtam, mezőgazdasági területek között. Érdekes volt figyelni, ahogy változik az időjárás, én nagyon szurkoltam a napsütésnek. Ezen a kis úton gyakorlatilag alig volt forgalom, nem úgy a 45-ös főúton, ahol csak pár száz métert kellett megtenni, de az alatt is rengeteg teherautó suhant el mellettem. Előtte még felkapaszkodtam az út túloldalán álló Ludas-halon tetejére, ahol a keresztek mellől szemléltem a tájat. Szép példája ez a kunhalmoknak, azaz ősi temetkezési helyeknek, ez például Árpád-kori eredetű az itt talált leletek alapján.

A ködlepel még sokáig nem oszlott fel

Útmenti kereszt

Ludas-ér

Kereszt a Ludas-halom tetején

 Kilátás a Ludas-halom tetejéről

Kissé sáros útra kanyarodtam, de szerencsére nem volt vészes. De az kiderült, hogy nagy esők után erre sem érdemes kerékpárral próbálkozni. Az Ördöngös nevű településrészen haladtam át, majd egy nagy libatelep mellett haladtam el. Egy erdő és egy árokpart között haladva már fel-felbukkant a nap, megszépítve ezzel a tájat. Ismét közútra értem, amin a Derekegyházhoz tartozó Tompahát településre érkeztem. Itt a helyi vegyesbolt ablakában állandóan elérhető a pecsét. A falut elhagyva balra fordultam és egy hatalmas, üres szántóföldön tekertem át. Sütött a nap és teljesen átjárt a szabadságérzés, nagyon jól éreztem magam.

Kis ízelítő a vidék sarából

Harangláb az egyik ördöngösi tanyán

Egyenes erdőszéli úton

Napfényben máris másképp fest a táj

A Tompahátra vezető aszfalton nem érdemes száguldozni

Tompahát, pecsét a bolt ablakában

A hosszú Ótompahát után bicikliút vezet Nagymágocsra. Hogy ne legyen olyan egyszerű, a kék jel egy sorompóval lezárt kevésbé járt útra vezet. Aztán egy elkerített terület mellett bevezet a bozótosba, ahol nem igazán találtam járható ösvényt, így inkább kerülővel érkeztem meg a Károlyi-kastélyhoz. A portán lehet pecsételni és az adataim felírása után megengedték, hogy szétnézzek a kastélyparkban. Annak ellenére, hogy a kastély szociális otthonként működik, és nem a turisztikai szempontok érvényesülnek, a park még így is nagyon szép látványt nyújt.

Széles téren bicikliztem keresztül

Ótompahát

A bozótba vesző kék jel

Szent Alajos templom, Nagymágocs

A kastélypark tava

A Károlyi-kastély ma szociális otthonként működik

Sajnos nem időzhettem sokáig, délre Árpádhalomra kellett érnem a kisbolt zárása előtt. A műútról a Szendreimajornál egy hatalmas szalmabálarakás mellett tértem le és még egy kis elkavarás is belefért. Időben érkeztem, gond nélkül tudtam pecsételni a fagyis hűtő fölött, az ablakba kihelyezett bélyegzővel. A helyi iskolások tornaóráját figyelve megebédeltem a buszfordulóban. Nem csoda, hogy én sem a suliban szerettem meg a mozgást.

Hatalmas bálarakás Szendreimajor mellett

Napraforgó betakarítás

Jézus Szíve templom Árpádhalmon

A falu vegyesboltjában található a bélyegző

Ismét szántók között, földutakon vitt az út. Egy magaslesről megpillantottam a következő célt, Gádorost is. Ide ugyan nem tér be a kék, de van pecsételőhely. Talán ezért van a szokatlan opcionális pecsételési lehetőség az igazolófüzetben. Átgurultam a megyehatáron, nevettem, hogy ilyenkor mindig van egy minőségbeli különbség az utak között, most éppen Csongrád javára. A Trófea Sörözőben a pult mellett beütöttem a pecsétet, majd a Kiskirályság településrészen keresztül aszfalton áttekertem Eperjesre. Szép nyárfasor szegélyezi a falu főutcáját, ahol a Koccintó Sörözőben pecsételtem és vettem egy sört is későbbre. A Király-tó mellett saras úton vágtam át, majd a K1 Öntöző-főcsatorna partjára érve jobb lett a helyzet. Egy darabig közvetlenül a víz mellett tekertem, majd lejöttem a töltésről és földek, majd legelők mellett haladtam.

Megyehatár Gádoros előtt

A gádorosi pecsételőhely, a Trófea Söröző

Eperjes, Szent László király templom

Tűzoltószertár

A Király-tó mellett hagytam el a települést

Sokáig a K1 Öntözőcsatorna mellett vezet az út

Hangulatos puszta

Ezúttal üres volt a reptér, de a Kákai főmajorságban nagy volt az élet. Az M44 autóúton is gőzerővel dolgoztak, a leendő út töltésén is át kell kelni. Egy darabig forgalmasabb aszfalton tekertem, majd a Holt-Körösön átkelve csendes, de remek aszfaltúton értem Bikazugba. Több helyen találtam lejárókat a folyópartra, mind hangulatos pihenőhelynek bizonyult. Az egyik szarvasi pecsét itt, az annaligeti Körösvölgyi Látogatóközpontban található, közvetlenül a bejárati ajtó mögött. Pecsételés után kicsit leültem átgondolni a stratégiámat. Rengeteg időm volt még és találtam egy vonatot, ami visszavisz Szentesre Mezőtúrról. Végül úgy döntöttem, hogy körbejárom az állatparkot, aztán indulok tovább Mezőtúr felé, nem fordulok vissza.

A Kákai-főmajorhoz közeledve

Útépítés

Az első találkozás a Holt-Körössel

Hangulatos nyárfasor Bikazugban

Folyóparti hangulat

Az egyik szarvasi pecsételőhely a Körösvölgyi Látogatóközpont

Ugyanis a Csáky-kastély parkjában 2014 óta egy, a Kárpát-medence egykori és mai élővilágát bemutató állatpark működik. Már a mókusokhoz érve tudtam, hogy jó döntés volt betérni ide, még ha a rácsokon fel-alá nyüzsgő jószágokat szinte lehetetlen volt lefényképezni. Szép környezetben találhatóak az állatbemutatók, külön tetszett, hogy mindegyikre felfestették, hogy milyen állat lakik benne. Az ilyen apróságok is fel tudják dobni a hangulatot. Van itt róka, vaddisznó, jávorszarvas, vaddisznó, bölény, keselyű, egy nagy tó vízimadarakkal. De a park növényzete is érdekes, a 300 éves kocsányos tölgy és a hatalmas platán is régi idők tanúja. Kellemes sétával körbe lehet járni a területet, az épületben pedig a Körösök vidékének kialakulásáról és élővilágáról láthatunk kiállítást.

Vörös mókus

Vadregényes út az állatparkban

Jávorszarvas

Európai bölények

A vízimadár bemutató fiatal lakói

Nyestkutya

A kastélypark legidősebb tölgye

A Csáky-kastély

A kék jelzés egy hangulatos parkon vezet át, aztán máris a Holt-Körös hídján találtam magam. Innen olyan ikonikus látnivalókban lehet gyönyörködni, mint a Bolza kastély Romulus és Remus szobrával, az Ezredéves Emlék és a víziszínpad. De a mocsárciprusok ugyanilyen jellegzetesek. A másik szarvasi pecsét az arborétumnál található, de mivel kisebb kitérőt jelent, arra már nem mentem el.

Holt-Körös

Az Erzsébet Liget

Milleniumi emlékmű

A Bolza-kastély

Egy kis utcán kanyarogva közvetlenül a vízpartra jutunk, majd ismét egy parkosabb területen át jutunk a Történelmi Emlékút kezdetéhez. A 2000-ben átadott Emlékúton 17 fából faragott stáció eleveníti fel a magyar történelem fontos korszakait, eseményeit. Sajnos néhány tábla már hiányzik, jól jönne egy felújítás. Egy töltés tetején vezet az út, Szarvas üdülőterületének néhány nyaralója elég lenyűgöző. Balra, jól jelzett rövid kitérő vezet a Történelmi Országközép emlékművéhez. A szélmalmot a történelmi Magyarország Mihályfi József szarvasi tanár által meghatározott középpontján 1939-ben állították fel.

Történelmi Emlékút

A Régi Magyarország földrajzi középpontja

Aszfaltozott utakon vezet tovább a jelzés a töltéseken, majd a nyaralóövezetet magam mögött hagyva a Körös gátjára kapaszkodtam fel. A folyón komppal lehet átjutni és mire feleszméltem és készítettem néhány fotót, már a túlparton is találtam magam. Mivel a komp csak este 6-ig járt, a biztonság kedvéért felhívtam a MÁV ügyfélszolgálatot, hogy biztos fel tudok-e szállni a vonatra biciklivel. Nem akartam este az állomáson kellemetlen meglepetésekbe ütközni, de szerencsére pozitív választ kaptam. Így hát lelkesen tekertem tovább a Körös gátján.

Szalmabálák

Komp a Körösön

Átkelés a folyón

Ez a szakasz is hozta az átlagos gáttúrák élményét. A folyót eltakarták a fák, és csak néhány gát melletti holtág nyújtott látnivalót. A száraz, sima földúton jól lehetett haladni. Átkeltem a vasúti síneken, ahol a régi, az igazolófüzetben is szereplő útvonal átvezetett a folyón. Azért a komp mindenképpen biztonságosabb megoldás, még ha így kicsit hosszabb is lett az út. A másnapi főszereplővel, a Hortobágy-Berettyóval az Árvízkapunál találkoztam először.

Kezdődhet a gáttúra

Hortobágy-Berettyó

A pecsét a Peresi bemutatóház jellegzetes téglaépületének falán van kihelyezve. A gátőrháznál egy kicsi kutya vehemensen ugatva szaladt utánam, de nem tudtam komolyan venni. A pecsételés egy kis kitérőt jelent, utána legurulva a gátról, sokáig egy elég rossz aszfaltúton haladtam. Nagy munka folyt, hordták a földet a kamionok, amit a többi gép méteres vastagságban terített szét. Nem tudtam rájönni, hogy célja van ennek.

A Peresi bemutatóház

A pecsét az épület falán elérhető

Útban Mezőtúr felé

Az azonban hamar kiderült, hogy a látványos lángcsóvák a MOL Endrődi Gázüzeméből törnek elő. A távolban már feltűnt Mezőtúr, majd rákanyarodtam a Hortobágy-Berettyó gátjára. Találtam pár hangulatos letérést a folyópartra, majd hamarosan a városban találtam magam. Megint rácsodálkoztam, hogy mennyire más az élet egy folyó partján, itt teljesen természetes, hogy az emberek este még kiülnek horgászni. Nagy volt az élet a parton, meg a forgalom a 46-os úton. Átkeltem a hídon, ahol a folyó eléggé kiszélesedik, lenyűgöző látványt nyújtva.

Az Endrőd III telep

Alkonyati folyópart

A háttérben már Mezőtúr tűnik fel

A kék jelzés egy remek húzással a városfalon át vezet be a központi térre, amit egyértelműen a Városháza épülete ural. Szerencsére bőven maradt még időm a vonat indulásig, hogy egy átszállással érkezzek vissza Szentesre. Így hát volt időm felfedezni a várost és megkeresni a pecsételőhelyet, ahová másnap az első utam vezetett. De erről már egy következő bejegyzésben lesz szó.

A hídnál kiszélesedik a folyó

-->