Az idei ősz a csodálatos színekben pompázó erdőktől marad emlékezetes, így a Szászvári Mocorgók Egyesület teljesítménytúrájának a neve is telitalálat volt. A Keleti-Mecsek északi oldalán fekvő Szászváron a Vadrózsa étteremnél gyülekeztek a túrázók. Valószínűleg szép számmal jöttek, mert nevezési lap már nem is maradt mire odaértem, így egyszerűen a nevem bediktálásával megkaptam az itinerem. Neki is vágtam a hosszabbik, 26,8 km-es táv teljesítésének.

Rajt a szászvári Vadrózsa étteremnél

Az erdő valóban aranyszínű

Egy valószínűleg új, még a térképemen sem szereplő zöld négyzet jelzést követtem. A pincesor elhagyatott pincéit elhagyva hamar emelkedni kezdett a terep, már itt megbántam, hogy nem fordultam vissza reggel a túrabotomért. Szépen hullámzott a terep, ami a Csepegő-ároknál egyenesedett kissé ki. A keskeny ösvény mellett mélyen tátongott a völgy alja, ahol egy kis vízesést is megpillantottam. Mi is leereszkedtünk a patak szintjére, mégpedig egy igen meredek lejtőn. Komoly kihívást jelentett talpon maradni, szerencsére megúsztuk a csúszós sarat. Egy elhagyott aszfaltúton vezetett tovább az út, amit jelzés hiányában szalagokkal is jelöltek a szervezők. Néhol teljesen eltűnt az aszfalt anyaga egy-egy alámosott részen, máshol teljesen benőtte a moha. Itt már pólóban folytattam, kicsit túlzás volt a polár pulóver, az emelkedő hatására ömlött rólam a víz.

Tátongó mélység a Csepegő-ároknál

A fotó talán vissza sem adja a lejtő nehézségét

A félig megsemmisült aszfalt

A sárga sávon rengeteg túrázóval közeledtünk az első pont felé. Ők, ismerve az utat egyenesen haladtak, én lelkesen követtem a jelzéseket, de mindkét út a Vörösfenyő Kulcsosházhoz vezetett. Amíg a pontőr igazolta egy harmincfős csapat itinerjeit, a frissítéseket felfaló túrázókról hallgattunk rémtörténeteket. Magam maradva mentem tovább a zöld kereszten, ahol időnként ismét látványos völgyeken haladtam át. Több forrás mellett is elhaladtam, de a kevés csapadéknak köszönhetően szinte mind száraz volt. Egy kis aszfaltútra bukkantam ki, ahol először rossz irányba indultam el egy kósza szalagnak köszönhetően, de két túratársnővel az itiner és a térkép böngészésével sikerrel betájoltuk magunkat.

Nagy tömeg a sárga sávon

Lehetőségek tárháza a Vörösfenyő kulcsosháznál

Vörösfenyő kulcsosház

Útakadály

Iharos-kút

Néhány nem túl bizalomgerjesztő hidacskán átkelve a piros jelzésen a Máré várhoz értem, aminek udvarára sajnos csak zárt kapukon keresztül tudtam belesni. A tatárjárás után épült vár tűzvészben pusztult el az 1500-as években. Újabb emelkedőt leküzdve végre lefelé haladtam a következő ellenőrzőpontig, Csurgóig. A hely a nevét a sziklákon lecsöpögő kis patakról kapta. A pontőrök zsíros kenyerekkel várták a túrázókat, így némi pihenés után indultam tovább.

Átkelés a pallókon

Máré vára

A várudvar

A csurgói ellenőrzőpont

A Hidasi-völgyön keresztül a kék jelzést követtem. A patak látványos ferde sziklalépcsőkön bukott át. Két túrázó érdeklődött, hogy láttam-e a csoportjukat. Végül a Cigány-hegy lábánál találkoztak velük, én meg siettem felfelé, hogy a tömeg előtt felérjek a kilátóhoz. A jó idő rengeteg embert kicsábított, szerencsére a masszív kőkilátó bírta a strapát. Az 524 méteres csúcson álló, 2007-ben felújított kilátóból gyönyörű kilátás tárult elém, a Misinát könnyű felismerni a TV toronnyal, de észak felé is messzire ellátni.

Sziklalépcsők a Hidasi-völgyben

A Cigány-hegyi kilátó

Őszi színpompa

A távolban a Misina

A hangulatot a napfény fokozta

A Dobogóig még emelkedett az út, aztán már csak lejtő várt a célig. A fatörzsek között a távoli területek látképe mutatkozott. Az utolsó ellenőrzőponton csak egy kenyeret vettem magamhoz, így haladtam tovább a zöld háromszögön. Szászvár másik szőlősében már több jó állapotú pincét látni, az egyikből kis is szólt egy hang, hogy nem állok-e meg. A községen áthaladva hamar célba értem, ahol meg is kaptam a kitűző, az oklevelet és egy müzliszeletet. Jó kis túra volt, egy viszonylag technikásabb 25-ös, amin kellemesen elfáradtam.

Kilátás a Tolnai-dombság felé

Pincesor

Katolikus templom

A szászvári vár

Levezetésként este az Esti Mecsek túra 11 km-es távján indultunk. Patacsról Jakab-hegyre mentünk fel. A sötétben és helyismeret nélkül nehezebben találtam fel magam, de szerencsére volt GPS segítségképpen. A napot a célban kapott töltött káposzta koronázta meg.