Két héttel az előző túra után pontosan ott folytattam a Kéktúrát, ahol abbahagytam. A városból megint felsétáltam a Fehér-kúti kulcsosházig, ahol pecsételtem a régi füzetbe. Az újban már elég egy pecsét, két dátummal ellátva. Viszonylag hamar megérkeztem a Tripammer fához. A mecsekháti aszfaltúton átkelve egy hatalmas fákkal övezett ligetbe érkeztem, az egyik öreg tölgy Tripammer Károly erdőmérnök emlékét őrzi. A padokkal, asztalokkal ellátott erdőrész kellemes és népszerű kirándulóhely. A továbbindulás előtt még sikerült megtalálnom egy geoládát.

 A Wolf József Turistaház, alias a Fehér-kúti kulcsosház

 Tájfutó emlékmű a kulcsosháznál. A hely ma is gyakori központja tájfutó és tájékozódási túraversenyeknek

 Landolás salátaboglárkára

 Úton

 A Tripammer-fa

A műút fölötti hegyoldalban kanyarog a keskeny ösvény, de a forgalom zaja azért folyamatosan vetélkedik a madárcsicsergéssel. A 66-os fűúton átkelve értem Árpádtetőre, ahol a MecseXtrém kalandpark mellett vezet el a jelzés. A fenyőlabirintust én is kipróbáltam, sikerült épségben kijutni a trükkös útvesztőből. Széles erdei utak, majd némi aszfalttaposás következett.

 Keskeny ösvény

 A MecseXtrém Park egyik építménye

Az Árpádtetői Erdészet díszes épülete

Az első világháború után a szerbek megszállva tartották Baranya nagy részét, annak ellenére, hogy a trianoni döntés Magyarországnak ítélte. A függetlennek nyilvánított Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság az Árpádtetőnél belépő magyar haderőnek köszönhetően mindössze nyolc napot élt meg.  

Gyalog voltam, beléptem

Az út következő szakaszán több helyen sorakoztak az út mentén az elszállításra váró öles fatörzsek. Körülbelül pont ebédidőben értem a Kincskereső-forráshoz, ami százméternyi kitérővel érhető el. A forrást geocacherek, azaz geoládások fogadták örökbe, kitisztították és kiépítették a foglalását. Természetesen egy ládát is elrejtettek, amit második nekifutásra sikerült megtalálnom. A forrás elég bővizűnek számít, így szerencsémre ebben az aszályos időszakban is sikerült pótolnom a megfogyatkozott vízkészletem.

Díszsorfal bükkfa törzsekből

Kincskereső-forrás

Két hét alatt is sokat zöldült az erdő

Az út nagy kanyarokat tett az erdőben, és pedig a távolban megpillantottam a Hármas-hegy csúcsát és a Köves-tető kilátót. Meg is örültem, hogy milyen közel vagyok már. Addig azonban egy igazi hullámvasútban volt részem, két völgyön is át kellett vágnom, az ezzel járó kaptatókkal együtt. Egy türkiz színekben tündöklő kis tavacska mellől felkapaszkodva a vasasi szénbánya külszíni fejtéséhez értem. Sajnos a telefonos térképen jelzett kilátópontot nem találtam meg, de a fák között is sikerült benyomást szereznem a bánya hatalmas méreteiről.

Egy kisebb patakátkelés

Az apró tavacska

Az ilyen ostoba szemetelést sosem fogom megérteni

Aszfaltúton haladtam tovább, majd nevéhez méltóan hatalmas sziklák között közeledtem a Köves-tető felé. Fonolitsziklák ezek, mélységi magmás kőzet, amit a felszínen hazánkban csak itt lehet látni. Az adótorony mellett érdemes jobbra rövid kitérőt tenni a Kövestető kilátóhoz. A 17,5 méter magas kilátó 2015-ben épült és a Mecsek fontosabb pontjai jól megfigyelhetők róla. A látnivalók azonosítását panorámafotó segíti.

A Köves-tető alatt

Az elnevezés nem véletlen

A régi fonolitbányára a szikla pereméről nézhetünk le

A Kövestető kilátó

Jobbra a Hármas-hegy

A Zengő, a Mecsek legmagasabb pontja

A vasasi szénbánya, a távolban pedig a Misina és a TV-torony

Hollók szálltak a bánya fölött

Innen kicsit megszaporáztam a lépteim, hogy időben Zobákpusztára érjek. A Komlóhoz tartozó kis település közepén a Vargánya Tanya kapujánál a falon találtam a pecsétet. Szerencsére a Komlóról érkező buszra sem kellett sokat várnom, így hamarosan ismét Pécsen találtam magam.

Egy szálloda a kövesút mellett 

Az út alatt vezet az ösvény

A Vasas-forrás mellett elhaladtam

Vízmosás

Zobákpuszta, a végállomás

Vidám buszmegálló

A zobákpusztai pecsét