A február a lassabb, kényelmesebb futásokról szólt. A hó és a jég már nem tért vissza, a sötét és a hideg viszont még sokáig kitartott. Elindult a munka előtti futás Tónival, csütörtökönként pedig Cilihez és Ferihez csatlakoztam a hajnali futásokra. Futottam a Szársomlyónál és a PITE 30 teljesítménytúrán. Nagyon jól sikerült a Bodri Trail, az év első versenye. Felfedeztem, hogy a lakástól nem messze van egy ipari park, ahol nagyon jól lehet körözni, figyelembe véve, hogy nincs forgalom, viszont nagyon jó az aszfalt. Persze ez sem teljesen sík pálya, de ezen már meg sem lepődök. Hagyományosan a január mindig nagyon erősre sikerül nálam, ami után mindig van egy visszaesés a kilométerekben. A mostani 28 napos hónappal esélytelen volt megtörni a tendenciát, 242 kilométerrel zártam a februárt. 

Március- Ami elromolhat, az el is romlik, tartja a mondás. Pont egy reggeli futásból hazaérve sikerült olyan szerencsétlenül parkolnom, hogy kitört az autó légszűrője. Nem is nagyon mertem használni, maradt a bicikli, amit szerencsére elhoztak a látogatóba érkezett szüleim. Viszont így a hegyekről is le kellett mondanom, esélytelen volt, hogy hajnalban feltekerjek a Tettyére. Így maradt a Malomvölgy és az ipari park. Tökéletlen az emberi természet, egy szép tó körül is lehet unni a körözést. Falat kenyér volt az a pár alkalom, amikor munka előtt a Jakab-hegyen futottam. Hirtelen berobbant a tavasz, amit legjobban a Szuadó 40 teljesítménytúrán tapasztalhattam meg. A medvehagymától zöld erdő csodálatos. Hó végén megfutottam a Misina Trailt is, ami szinte pontosan ugyanúgy sikerült,, mint novemberben. Most nem voltam kikészülve a végén, mint legutóbb. Végülis ezt is lehet fejlődésnek tekinteni, nem? Összesen 280 kilométert sikerült összehoznom, benne két 77 kilis héttel. Megfontoltan halad a kilométergyűjtés a nagy versenyre.

Pulzusgörbék 1. kemény interval, 2. terep, 3. hétvégi hosszú

A másik bosszantó dolog a pulzusmérőhöz kapcsolódott. Már a Bodri Trailen feltűnt, hogy a verseny végén gyanúsan magas pulzust mért. Aztán ez odáig fajult, hogy rendszeresen 200-as pulzusokat mutatott az edzéseken, intenzitástól függetlenül. Írták, hogy a Suunto gyenge pontja a mellkaspánt. Az irreális pulzusértékek miatt sokkal hosszabb pihenőidőket adott az óra, akkor is, amikor már mérgemben nem is vettem fel a pántot. Sem az EKG zselé, sem az alapos megtisztítás nem segített, így végül elszántam magam a cserére. Ha valami rosszul és megbízhatatlanul működik, az jobban idegesít, mintha egyáltalán nem lenne jó. A Tchibo oldaláról rendeltem egy új pulzusmérőt, mert írták, hogy kompatibilis az órával, ráadásul elég hosszú garancia van rá. Eddig jól dolgozik, megvagyok elégedve, és bar a Suunto-s szenzorhoz képest az érzékelője elég bumszli, ez nem igazan zavaró a gyakorlatban.

Többet kellene fotózni futás közben, nincsenek normális képeim, amit be tudnék tenni :)