Hétmérföldes lépés

Hétmérföldes lépés

Alföldi Kék- Nyírlugos- Halápi csárda

2016. november 12. - csuth.tamas

Október 29.-én ismét nyeregbe pattantam, hogy egy újabb szalaszt teljesítsek az Alföldi Kék megyei szakaszából, ezúttal a Ligetalja ismerős-ismeretlen tájait fedeztem fel. Borongós időben bicikliztem át Nyírlugosra, így másodjára már nem is tűnt olyan hosszúnak az út. Előtte olvastam a fórumokon, hogy a pecsételőhelyként szolgáló Paradiso Presszó úgy tűnik bezárt, így lelkileg fel voltam készültem, hogy nem fogom beszerezni a hivatalos pecsétet. A kocsma valóban elég elhagyatottnak nézett ki, semmi kiírás, hogy végleg bezárt-e vagy még kinyit valamikor. Pedig már iskolás koromban is sokszor láttam a főtéren egy elektromos dobozon kiragasztva a Club Paradiso hirdetését, szóval patinás intézményről van ám szó.

Maga a paradicsom

Semmi pánik, így a Retro ABC-ben kértem céges pecsétet a körforgalom mellett, ahol a pénztáros rutinosan ki is szolgált. A bolt is készült a Halloween-re, amit a bejárat mellett elhelyezett tökök jeleztek. Őszintén szólva nem volt sok információm Lugosról, így meglepett, milyen nagy és szép városházuk van, sőt azt sem tudtam, hogy város. Szép az iskolájuk is, az orvosi rendelő pedig egy felújított népi épületben van. És ne feledkezzünk meg a város talán leghíresebb lakójáról, Dzsudzsák Balázsról sem.

Városháza

Görög katolikus templom

Az alternatív pecséthely

A várost dél felé hagytam el, egész sokáig aszfalton haladva. Majd egy jókora paprikatermesztő telep kerítése mellett haladtam el, majd bevettem magam az erdőbe, ahol az őszi falevélpompában gyönyörködhettem. Ami meglepő volt, az a sok MTSZ-es kőoszlop volt, míg a legutóbbi szakaszon összesen alig láttam párat, itt ezen a pár kilométeren volt vagy öt. Aztán belefutottam egy kerítésbe. Rzen nagyon meglepődtem, mert nem volt ilyesmiről információm, de a jel egyértelműen a túloldalon folytatódott. Kicsit tanácstalanul álltam ott, de a kapu könnyen kinyitható volt, így bementem. A biztonság kedvéért felvettem a láthatósági mellényt. Kissé jellegtelen nyárfaültetvényben kanyargott az út. Feltűnt a homokban a sok patanyom, gondoltam, hogy a birkák miatt van körbekerítve a terület. Aztán átszaladt előttem egy jószág, olyan kis furcsa kecskeugrásokkal szökkenve. Ám bizonyosságot akkor nyertem, amikor a következő kanyar előtt egy nagy agancsú állat szalad be a bokrok közé. A hely a dámszarvasok miatt van körbekerítve! Az unalmas faültetvény egyből csodakertté változott. Próbáltam olyan halkan haladni, amennyire csak tudtam és reméltem, hogy látok még egy szarvast, de már nem volt szerencsém. Emelkedett hangulatban követtem a jelzést az erdőben, amit egy erdészház mellett hagytam el. Itt ismertető tábla igazolta a sejtésem, ez a Külső-Gút erdeje. Nem gondoltam, hogy a Gúti erdő eddig elnyúlik. Az égen hollók krákogtak, bár ezt mindig nehéz megmondanom.

Az erdő bejárata, a kapu könnyen nyitható

Az erdészház

Ezután ismét egy nagyon megkapó tájon haladtam, bár sajnos a párás, ködös időjárás nem kedvezett a látványnak, de engem így is megfogott a környék. Földúton haladtam, jobb oldalt szántóföldek, mellette pedig egy domboldal, talán a Csonkási-oldal magasodott végig. Egy romos épület mellett mentem el, a szántón pedig egy traktor dolgozott, a távolban meg talán tengerit törtek. Elhagyva ezt a "völgyet" balra fordultam és nemsoká kiértem a Nyírlugosra vezető kövesútra, a megyehatárra. Itt megálltam egy pillanatra és észrevettem, hogy elhagytam a biciklipumpám. A túra elején még otthon használtam és nyilván rosszul pattintottam vissza a tartójába, így valahol útközben kiesett. Nagyon  elkeseredtem, s bár visszafordultam, hogy megkeresem, de nem lett volna sok értelme, mert bárhol leeshetett. Ha esetleg valaki arra járva talál egy kis szürke biciklipumpát, szóljon!

Retró turistainformációk

Az úton átkelve egy nyárfás mellett haladunk. A Haranghy füzetbe itt kell egy betűjelet feljegyezni, a Gánás-hegyről, ami a jelzés melletti kis domboldalon álló hatalmas tölgyre van felfestve. Ehhez szúrós bokrokon kell átverekednie magát az embernek. Még mindig a pumpa miatt búsulva haladtam Nyíracsád felé. Egy profi kis vadászlesre kapaszkodtam fel, ahonnan felülről láttam rá a színpompás lombokra. Majd szemben egy tanya kerítése tűnt fel én pedig rutinosan továbbindultam a földúton, de a kék sávok nem jöttek utánam. Visszasomfordáltam az utolsó jelekhez és rájöttem, hogy egyenesen kell továbbmenni a fiatal akácos és a kerítés között. Biciklizésről szó sem lehetett a nagy csalánnak és sok gallynak köszönhetően, sőt a jeleket is úgy kellett keresgélni, mert ösvény sem volt. Megriasztottam a legelésző birkanyájat, de sikerült kikeverednem az erdőből. Itt egy kis rét következett, majd egy nyárfás mellett haladtam, szintén nagy fűben, úttalan utakon. A rét szélén egy elég extrém, de nem túl biztonságosnak tűnő magasles állt. Megörültem, amikor egy igazi földútra sikerült rátérni, majd hamarosan az aszfaltra is kijutottam, ami a megpróbáltatások után kifejezetten jól esett. Könnyű tekerés következett Nyíracsádig.

A gánás-hegyi öreg tölgy

Vadászpanoráma

Itt kellett egyenesen továbbmenni

Még mindig egyenesen

Legalább oszlop van!

A nyárfásban sem jobb a helyzet

Az út mentén álló keresztet lefotóztam, ugyanis ezek Debrecen környékén eléggé ritkák. A pecsétet a kultúrházban lehet beszerezni, ahol éppen pingpong edzés tartott. Az előtérben sokat forgolódtam a dobozt keresve, majd próbáltam az interneten utánajárni a dolgoknak, amikor az irodából kijött egy hölgy. Azt hitte, hogy én is edzésre jöttem, ezért nem reagált hamarabb, de a pecsét az irodában található, belépve bal oldalt az első ajtón kell kopogtatni. Nyíracsád igen takaros település, a kedves kis parkjában ebédeltem. Az itt álló sellő szobort eredetileg a Nagytemplom előtti szökőkúthoz szánták, végül onnan került a településre. Van itt még lakatfal és székelykapu is.

Nyíracsád, Szent Piroska Görögkatolikus Általános Iskola

A pecsétért ide kell betérni

Balra az első üvegajtó

Visszaindultam a főtér felé, hogy a templomokról is készítsek néhány fotót, de nagy szerencsémre a református templom ajtaját nyitva is találtam. Éppen esküvő után takaríthattak, de megengedték, hogy szétnézzek, felkapcsolták a lámpákat és még képeslapot is kaptam. A 13. században épült mai református templom legnagyobb értékei a vakolat alól előkerült 15. századi falfestmények. Koragótikus stílusú épület, mellette harangtorony áll. A dombokon pedig katolikus templomok állnak.

Református templom

Több korból származó festmények

Görög katolikus templom

Hamar elhagytam a települést, egy szemetesebb úton haladva, majd kicsit megzavart, hogy nemsoká a falu egy másik utcájának vége mellett kanyarodtam Buzita felé. Széles, saras, szántóföldekkel körülvett úton haladtam sokáig egyenesen, majd amikor a legnagyobb pocsolyák jöttek, az első páron túlküzdve magam tűnt fel, hogy nincs jelzés. Bosszankodva átverekedtem magam a sáron, majd megbizonyosodtam, hogy valóban jobbra kell fordulni. A jelzés magában tökéletes, csak kár, hogy kicsi és a megnövő akácágak teljesen eltakarják. Itt mondjuk hasznos lett volna egy kőoszlop egy jelzéssel. Tényleg, az oszlopokra miért nincsenek jelzések festve?

Ezen a sártengeren már feleslegesen keltem át

Éles szemmel ki lehetett volna éppen szúrni

Közelről pedig nagyon is korrekt a jelzés

A kérdéses kanyar. Egy kőoszlop simán elférne és talán segítene is

A továbbiakban is voltak bizonytalan kereszteződések, de végig egyenesen haladva nemsoká kiértem a Buzitapusztára vezető aszfaltcsíkra. A tanyavilág ma már eléggé elhagyatott, de a kéktúrázók a Nyíracsád által működtetett vendégházban szállásra találhatnak. Szerintem ez nagyon jó elhelyezkedésű szállás, ugyanis egy elég hosszú település nélküli szakaszban található. Itt is találtam két keresztet, egy régit és egy újat. A buszforduló után pedig a villanyoszlopra festett Haranghy túra kódját is megtaláltam. Ismét földutak jöttek, dimbes-dombos erdős területen haladtam, majd kereszteztem a Nyírmártonfalva és Nyíracsád felé tartó kövesutat. Innen hamar hazaértem volna, de ez fel sem merült.

Buzitapuszta

Kék Túra Vendégház

Faluszél

Egy tanya előtt haladtam el, ahol egy nagy ugatós kutya szaladt végig a kerítés mellett. Hallottam, hogy a gazdája visszahívja. Én haladtam tovább az úton, mikor eltűntek előttem a jelek és a távoli régi tanya gémeskútján láttam a felfestést. Ekkor láttam meg, hogy az előbbi kutya kocog felém. Nagyszerű, maradt a menekülés, egy kis úton a régi tanya mögötti tormaföld mellé gurultam. A kutya megállt, majd lassan visszaindult, én addig próbáltam tájékozódni. A jelzés a két tanya közötti úton vezet, így miután az eb elég távol járt, oda is mentem és tekertem tovább. Átkeltem egy kis hídon, majd egy szép kis fenyvesbe jutottam. Tájvédelmi körzet tábla jelölte a Rabauer-erdő kezdetét, ami ismét egy nagyon szép hely volt a tölgyeivel. Változatos összetételű erdőkben haladva egy tanösvény tábla már jelezte a Hármashegy közelségét.

Visszafelé fotózva a követendő út a két tanya között

A Rabauer-erdőben

Gomba alakú pihenő, rajta gombaismertető fotókkal

Hamarosan fel is tűnt a kisvasút sínjének vége, illetve a végállomás az új építésű Természet Házával, amit szintén nyitva találtam. Fel is kapaszkodtam a kilátó/csillagvizsgáló tetejére, ahonnan inkább csak az állomás környékére nyílik rálátás. Azt sajnos nem tudom, hogy maga a csillagvizsgáló működik-e. A szabadidőparkban egész sok család töltötte az idejét a borongós idő ellenére. A hely egyébként a debreceniek másik kedvelt kirándulóhelye, színpaddal, büfével, erdei iskolával és nagy réttel, ahol kedvükre szaladgálhatnak a gyerekek. A városból könnyen megközelíthető a már említett kisvasúttal, a Zsuzsi vonattal.

Vége

Természet Háza

A kilátóhoz vezető út igazi gerinctúra, legalábbis az alföldi viszonyokhoz képest, megint nagyon szép erdőben. A 2014-ben újjáépített 25 méter magas kilátóban jó időben messzire ellátni, Debrecen magas házai mellett Vámospércs és Hajdúsámson templomtornyai is láthatók. Én most a párás idő miatt hazáig sem láttam el, a táj csak sejtette magát. A kilátó lábán található kódot szintén a Haranghy füzetbe kell feljegyezni. Az út elhalad a szánkózódomb mellett, melynek neve mindent elárul. Még egy kis hullámzás után érkezünk a megszokott földutakhoz, ahol rövid tekerés után a Halápi csárdához ér az ember. Most kicsit jobban körbejártam a jobb sorsra érdemes épületet, majd Haláp alatt a megszokott kis útjaimon hazatekertem. Most megúsztam a kutyát, éppen tormát ástak a tanyánál.

Anyagfáradás

A kilátó, ami ismét magasabb, mint a környező fák

Halápi csárda

Bár a túra alatt napsütést egy percig nem láttam, az őszi erdő így is a legszebb arcát mutatta, egyszerűen nem tudom megunni. Végig jól lehet haladni, de az említett susnyás szakasznál figyelembe kell venni, hogy nyáron biztos magas csalán burjánzik, ha nem tartják karban. A jelzésekre is figyelni kell, bár általában jól vezetnek, azért most elő kellett vennem a térképfüzetet. Nyíracsádon pedig érdemes jól szétnézni, az említetteken kívül a Malom Galéria kiállításait érdemes meglátogatni. A megtett szakasz hossza 38 km, a pecsétért minimális kitérőt kell tenni Nyíracsádon, Nyírlugoson pedig sok üzlet van, ahol ideiglenes megoldásként lehet bélyegzőt kérni. A szintemelkedés 246 méter.

Képgaléria a szakaszról ide kattintva érhető el.

ak5.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://maratonom.blog.hu/api/trackback/id/tr7611951747

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása