Bejegyzés frissítve: 2020. június 6.
Debrecentől 30 kilométerre, a Vámospércs és Bagamér között található Kék-Kálló-völgy egy szinte teljesen ismeretlen, de ideális túra- és futóterep. Annak ellenére, hogy jelölt turistaúton körbejárható, én is csak tavaly fedeztem fel magamnak teljesen. Azóta már egész sokszor bejártam kerékpárral és futva, illetve egy kisebb közösségi futást is szerveztem, megmutatva ismerőseimnek is a helyet. Erőnléttől függően több távot is lehet tervezni. Az alap kört le lehet rövidíteni, de a létavértesi turistautaknak hála szélesek a választási lehetőségek, én 25 km-t futottam itt tavasszal. A 19 kilométeres kör alábbi útvonalleírásával szeretnék segíteni azoknak, akikben van egy kis adag felfedezőkedv és valahogy elvetődnek ide a környékre.
A legegyszerűbb kocsival megközelíteni a helyet. Vámospércsről Bagamér felé haladva, a 7. kilométerkő után nem sokkal az erdőt legelők váltják fel, jobb oldalról pedig dombok tűnnek fel. Egy átereszen áthaladva lelassítunk és jobbra ráfordulunk egy földútra. Itt a villanyvezetékek alatt általában ki van tisztítva az erdő, de a galagonyabokrok mellett is meg lehet állni. Saját tapasztalat, hogy itt a legkényelmesebb parkolni. Tömegközlekedéssel is megközelíthető, ekkor Debrecenből egy Bagamérra tartó buszra kell felszállni. A Bagamér, Gyula-tag nevű buszmegálló pont a kilométerkő közelében van. Nem tudom, szállt-e már le valaha is valaki és ilyenkor a nem olyan gyakori buszok menetrendjét is figyelni kell.
Kiindulópontunk
Elöljáróban annyit emelnék ki, hogy bár a kör végig jelzett turistaúton vezet, főleg a zöld sáv felfestése nem alkalmas önmagában tájékozódásra, inkább csak megerősítésre jó, hogy jó helyen járunk. Miután leparkoltunk, indulhat is a futás. Balról erdő, jobbról legelő, a távolban pedig homokbuckák vonulata, amelyek közül az egyik a Daru-hegy névre hallgat. A legelőn találkozhatunk tehenekkel is, a buckák mögött van a tehenészet. A gémeskutat elhagyva, egy magányos fa után a földút jobbra kanyarodik, ezen haladunk tovább át a hídon. Átfutunk a homokbuckákat átszelő homokúton, majd az első balra tartó, felhagyott nyomra térünk rá. Tábla tájékoztat, hogy az utat a földikutyák élőhelyének zavartalanságáért szántották be és a nagy túrások arról tanúskodnak, hogy valóban élhet itt néhány példány. A facsoport felé haladunk a göröngyös úton, ismét átvágunk két, alföldi szemmel nagy domb között. Az egyiken egy oszlop van, felkapaszkodva szép kilátás tárul a szemünk elé.
A tágas, virágos mezőn futunk tovább, egyenesen tartunk tovább akkor is, mikor beérünk az erdőbe. Az erdőben balra kanyarodunk az első úton, majd nem sokkal utána jobbra. Itt az út balra kanyarodva folytatódik, de nem indulunk el a magasles felé, hanem egyenesen tartunk tovább. A magas fűben óvatosan fussunk, 5 méterre egy elég mély árok keresztezi utunkat. 2020- Az árok közben kisebb mélyedéssé töltődött fel. Itt az erdő (jobb kéz felől) mellett futva tartunk előre. Ha szerencsénk van és a szomszédos réten lekaszálták a füvet, akkor kihasználhatjuk a kellemesebb terepet. Tartjuk az irányt, akkor is mikor egy fiatal nyárfaültetvény tűnik fel jobb oldalt, majd utána ismét erdő jön. A rét hirtelen véget ér és jobbra egy utat találunk, erre rátérünk. Ez belefut egy füves útba, amin balra térünk. A benőtt tájvédelmi körzet tábla lehet itt jó tájékozódási pont. 2020- A táblát teljesen elnyelte a növényzet. A bekezdésben tárgyalt kis kitérő elkerülhető, így az esetlegesen magas fűben való átjutást is elkerülhetjük, ha végig az első széles úton maradunk, az említett elágazási ponton egyenesen haladunk tovább, ami egyenesen a turistajelzés folytatásához visz.
Balról egy kerítés indul (2020-ban több helyen kidőlt) és megkezdődik a bozótharc. Az útra benövő ágak és pókhálók edzik a türelmünk, egy jó darabig egyenesen megyünk tovább. A kerítés eltűnik, majd egy nagy kereszteződéshez érünk, ahol több jelet is látunk. Az Alföldi Kéktúra nyomvonalához érkeztünk, jobbra indulva tudunk rövidíteni a körön, balra, a kék négyzetet követve pedig Álmosdhoz jutunk. Mi egyenesen megyünk tovább, a jól követhető kék sáv jelzések után. Itt van az Alföldi Kéktúra álmosdi pecsételőhelye is. Egyenesen visz az út, majd hirtelen jobbra fordulunk. Ezután kijutunk az erdőből, és jobb oldalról kitárul a tér, szántók, legelők tűnnek fel. Hamarosan jobbról feltűnik a kék kereszt, de mielőtt követnénk, érdemes a kék sávon felfutni a közeli dombtetőre, ahol a térkép szerint szép kilátás vár ránk és legalább valamennyi szintet is gyűjtünk.
Visszatérve a kék kereszthez, átvágunk a réten a fenyves felé. Elfutunk az erdő mellett és egyenesen megyünk tovább. A második jobbra forduló utat követjük és egy szántóföld mellett haladunk. A távolban nyárfák és egy tanya tűnik fel, ahol én még nem találkoztam élet nyomaival, így megőrizhetjük a nyugalmunk. A tanya mellett balra kanyarodik az út, majd egyenesen átvágunk a fűzfák irányába. Itt balra futunk tovább, majd meglepődünk, mekkora dombra kell felkaptatnunk. Az emelkedőre felérve, a jeleket követve egy fenyvesben futunk bele ismét a kék sáv jelzésbe, amelyen most jobbra fordulunk.
Szép fenyves- és tölgyültetvényen vezet át a jelzés, majd balról egy rét is feltűnik. A rét végén balra kanyarodik az út, majd jobbra be az erdőbe. Itt hamarosan egy sárga kéktúrás táblához érünk (ami a rövidítés végpontja is). Itt balra fordulunk, sokáig egyenesen. Figyeljünk, egy fiatal akácos előtt induló útra fordulunk rá jobbra, amin ismét egy nagy kaszálóra jutunk. Átfutunk a sáskákkal és virágokkal teli réten, majd az úton maradva ismét erdőben futunk tovább. Tulajdonképpen egyenesen kell végig futni, figyelmen kívül hagyva a megjelenő utakat. Balról egy fenyves és néha egy zöld jelzés megerősíti, hogy jó helyen járunk. Ez sem egy gyakran járt út, belógó ágakra és csalánra is lehet számítani.
Ez az út belefut egy széles földútba, amin jobbra indulunk el. Egyenesen futunk, egészen addig, míg a homokdombok ismerős látványa elénk nem tűnik. Itt a rét szélén, közvetlenül az erdő mellett futó, bal oldali útra térünk rá, és tartjuk is az irányt. Egy útelágazás ellenére is tovább megyünk egyenesen. Jobbról feltűnik a tehenész tanya is a homokbuckák lábánál. Végül balra kanyarodik az út és mi is azon megyünk tovább, majd hamar jobbra fordulunk és fenyvesek között futunk végig. 2020-ra ezt a fenyvest teljesen kitermelték. Egyenesen haladva érünk el az aszfalthoz.
A turistaút az úttest túloldalán folytatódik. Egy fenyvesben futunk, majd bal oldalt egy frissen kitermelt erdő mellett haladunk. 2020- Az fiatal akáctelepítés szépen cseperedik. Sokáig haladunk egyenesen, majd figyeljünk, mert ahol a szemközti fára festették fel a jelzést, ott jobbra kanyarodunk. Rövid emelkedő után az egyik kedvenc részem következik. Lefutunk a dombon egy szép tölgyfákkal szegélyezett úton a völgybe.
A kis réten átfutunk a Nagy-ér látszat ellenére stabil hídján, majd a balra kanyarodó utat választjuk. Bokros, rétes szakaszon haladunk előre, amíg az út egy másikba nem fut, amin jobbra indulunk. Egy akácosban futunk, majd kiérünk egy hatalmas rétre egy magasles mellé. 2020- Szemben egy karámot építettek a teheneknek, akikkel szintén találkozhatunk a legelőn. Az úton maradva jobbra tartunk, majd ismét átfutunk egy hídon. Megint belefutunk egy útba, amin megint jobbra fordulunk.
Balról erdők, jobbról a rét, mi pedig most már végig egyenesen haladunk előre. Míg a túloldal homokos útjainak kifejezetten jót tesz az eső, itt csapadék után vizenyős, saras utakra számíthatunk. Ezen a területen is bármikor legelhetnek tehenek, tartsuk meg a tiszteletet. A távolban feltűnő homokdombok jelzik a kör végét, de előtte még felfutunk egy kisebb dombra. Az aszfalt előtt még egy hatalmas pocsolya jelenti az utolsó akadályt, majd az úton átfutva megérkezünk a kiindulópontunkra.
Térkép (forrás: Openstreetmaps)
