Majdnem egész úton esett, de a Vörös-tói Látogatóközpontnál már szép napsütéses reggel fogadott bennünket. Ennek örömére nem gyömöszöltem már bele a kajával teletömött táskámba az esőkabátot. A bánrévei Vasutas Természetjáró Baráti Kör által szervezett Föld alatt és föld felett teljesítménytúra különlegességét az adja, hogy a távokat vezetett barlangtúrával lehet kombinálni. Útitársaim, Aliz, Sanyi és Péter az ötvenes távot választották, én megelégedtem a 30-as távval. A regisztráció után Balaton szeletet, pogácsát és cseresznyét kaptunk, valamint ideadták a túra kitűzőjét is. Mondtuk is, hogy akkor már mehetünk is haza, a lényeg megvan. A 8 órai barlangtúra indulását vártuk, mivel Aliz is el tudta intézni, hogy jöhessen, mert az előnevezéskor a sima távra jelentkezett.

A Vörös-tói látogatóközpont

Két éve, a Körös 50 sikeres teljesítése után tanácstalanul állva a gyönyörű tűzzománc kitűzők választéka mellett megfogadtam, hogy még vissza kell jönnöm. Zoli ugyanígy járt tavaly. Így most Timi társaságában tértünk vissza Mezőberénybe, hogy megszerezzük a kacsás kitűzőt. Gyarló az ember, mi sem tudtunk ellenállni a birtoklási vágynak. Megérkeztünk a helyi strandfürdőhöz, a túra bázisára, ahol az előnevezésnek köszönhetően azonnal kézhez is kaptuk az itinert.

A tavalyi Ultra Tisza-tó teljesítésével biztos helyet szereztünk az Ultrabalaton nevezéskor egy azonos létszámú, azaz hat fős csapatra. A nagyobb kihívás miatt szerettünk volna egy nagyobb csapatot is regisztrálni, azonban a nagy érdeklődés miatt összeomló honlap keresztül húzta a számításainkat. A Bihari Betyárok csapatát kapitányként Józsi, a mögötte álló erős nő, Anica, valamint Józsi munkatársai; Imi feleségével Andival, és Nándi erősítették. Közeledett a nagy esemény, beosztottuk a szakaszokat, sikerült szállást is találni, aztán már azon kaptam magam, hogy a cuccaimat pakolom a hétvégére. Hosszú beszámoló egy hosszú napról.

Hétfő reggel elhagyva a szállásunk Sátoraljaújhelyen Kisvárdára autóztunk át, folytatva az Alföldi Kéktúrát. A Tesco parkolójánál tettük le az autót, ami jó választásnak bizonyult, mert a kék sáv pont az épület mellett halad el. A parkolóban lévő virágostól pedig céges pecsétet is sikerült szerezni. A Tesco épülete mögött szinte egyből átkelünk a forgalmas 4-es úton és a Belfőcsatorna partján egyenesen Rétközberencsig tekerünk. A víznek köszönhetően hangulatos szakasz ez, nem túl mély, jól tekerhető homokkal. Néhol láposabb részek találhatók az út mellett, itt különösen sok virág nyílt.

Kisvárdától Rétközberencsig a Belfőcsatorna mellett halad a kék jelzés

Sátoraljaújhely az Alföldi Kéktúra kezdő- vagy végpontja, attól függően, hogy melyik irányból nézzük. A vasútállomás épületében, a pénztárak melletti falon találjuk a pecsételődobozt. A falat sok pecsétlenyomat csúfítja. Sajnos elég sok helyen lehet ezt látni, de a biztonsági őr szerint nem a túrázók csinálják. Szerintem is valószínűtlen a feltételezés, hogy túrázók a falon próbálnák ki a pecsétet, mielőtt a füzetbe nyomnák. Kilépve az épületből a fasor első fáján megtaláljuk az első sáv jelzést. A szabványok alapján egy pötty jelzi a turistautak első/utolsó jelzését, ezzel jelezve, hogy ne keressünk többet abból a jelből.

Sátoraljaújhely, vasútállomás

Jutott belőle mindenhová

A nevezetes jelzés

Ha a terepfutásra gondolok, akkor mindig a szabadsággal kapcsolódik össze a képzeletemben. De, mint ahogy pókerezni is akkor jó, ha ismerjük a szabályokat, a futás maximális élvezetéhez is kell szerintem némi rutin és erőnlét. Mivel ritkán adódik alkalmam hegyen futni, ezért gyakorlási szándékkal szerettem volna végigszaladni a Zempléni Tavaszi teljesítménytúra 25-ös távján. Már előző nap megérkeztünk Sátoraljaújhelyre, így végre nem kellett túl korán kelnem. Kényelmesen 8 körül sikerült megjelennem a rajthelyen, az V. László Szakközépiskolában. A tornateremben már kisebb sor állt, így beálltam a végére. Kiderült, hogy az előnevezéshez képest kétszer annyi ember jött el, amivel a szervezők nehezebben boldogultak. Aztán később a 25-ös táv itinerje, majd térképe is elfogyott és mivel inkább megvártam, hogy hozzanak belőle, majd egy óra telt el, hogy el tudtam indulni. Sebaj, a hegyek nem mennek sehová.

Itt már készül valami

Végre az Alföldi Kéktúra szezont is el tudtam kezdeni. Az északi részen, a Nyírségben folytattam az utamat, Vajától Kisvárdáig. A nem túl hosszú, sok aszfaltos etap ideális évadnyitónak ígérkezett és reméltem, hogy a tavasznak köszönhetően a homokhelyzet is kezelhető lesz.

Vaja, Vay várkastély

Vaján a főtéren, éppen a várkastély szomszédságában parkoltam le. A kapukon belépve az Alföld legnagyobb reneszánsz várkastélyát pillantjuk meg. Az erősség az 1600-as évek elején épült, míg a 2000-es évek elején teljes körű felújításon esett át. Ma a Vay Ádám Múzeumnak ad otthont, benne több állandó és időszaki tárlattal. A kiállításokon korhűen berendezett termeket láthatunk, megismerhetjük a Rákóczi szabadságharc korának gazdaságát, hadászatát és természetesen a Vay család és a kastély történetébe is betekintést nyerhetünk.

A kastély bejárata

A 2018-as Kelet Kupa első túrája a Szendrőn megrendezett Vitézlő volt. Ha már kitaláltam ezt a teljesítménytúra mozgalmat, akkor már megpróbálom teljesíteni is, no meg a tavalyi remek túra is ismétlésre ösztönzött. Bár először csak Anicáékkal mentem volna, a kocsi hamar megtelt, még jó, hogy el tudtam kérni a nagyobbat. Zsófiék a 35 kilométeres távot választották, ezért kiugrottak az autóból, hogy még időben el tudjanak indulni. A parkolás után mi is betértünk a túra központjául szolgáló iskolába, ahol Ádám már várt bennünket. Az előnevezésnek köszönhetően gyorsan letudtuk a regisztrációt, majd nemsoká neki is vágtunk a 25 kilométeres túrának. Az iskolát magunk mögött hagyva hamar rátértünk a Bódva folyó töltésére. A víz hangosan csobogott, a madarak csiripeltek, a táj zöldellt, remek napnak néztünk elébe. 

A Bódva partján kezdtük a túrát

Nemrégiben kiderült, hogy a kevés futós poszt ellenére is számon tartanak a futós blogok között, úgyhogy itt a szarvasűzős beszámoló. A Szarvasűzők egy nagy hagyományokkal rendelkező egyetemi váltóverseny, nem csak egyetemistáknak. Eger és Miskolc között 12 szakaszon 81 kilométert futnak az 5 és 12 fős csapatok. Az atlétikai edzéses srácok évről  évre visszajáró résztvevői a versenynek és idén engem is felkértek, hogy csatlakozzak a csodálatos nevű Nyugger Csillámparipák csapathoz.

Négyen utaztunk fel szombat reggel Egerbe, míg a többiek már ott töltötték az éjszakát. Az idegállapotomat Nóri sivalkodása alapozta meg, miszerint ő tök utolsó lesz a neki nem annyira fekvő 5 kilis távon. Persze remek eredményt ért el, de úgy tűnik, hogy ezt ő tényleg nem hitte el magáról. De előtte még tanácstalanul kerestük a gyülekezési pontot, majd találkoztunk a többiekkel és még reggelit is tudtam venni. Miután a csapatkapitányunk, Pali kiosztotta a rajtszámokat és a chipeket, mindenki elindult a buszához, ami a váltópontokhoz vitte az embereket. Az enyém indult utoljára és egyből a pontra vitt, így nem láttam az egri rajtot. Az út a megyehatárhoz azonban nagyon szép volt, nem győztem kifelé bámulni az ablakon.

A húsvéti hosszú hétvégén mindenképpen szerettem volna egy napot túrával tölteni, így miután pénteken egy defekttel sikeresen megnyitottam a bringás szezont, pont kapóra jött a Rügyfakasztó Tavaszi Mátra Kupa szombati programként. A kiírás szerint családi tojáskereső túra és tájékozódási túraverseny várta az érdeklődőket Gyöngyössolymoson. Lehet nem mindenki hallott már erről, de az elnevezés elég jól körbeírja a tevékenységet. Adott idő alatt egy térkép segítségével kell felkeresni minél több megadott pontot a területen egyénileg vagy csapatban. Középfokú pontbegyűjtő versenyt és felsőfokú versenyt is hirdettek, ahol már a pontok közötti menetidő is lényeges. Én nem vagyok jó ennek a számolgatásában, szóval a pontgyűjtő versenyre küldtem el a nevezésem. Lassan egy éve nem volt a kezemben tájoló, így remek alkalom volt, hogy felelevenítsem a kissé megkopott tudásom. A szombati napra mindenféle időt jósoltak, de részben az előnevezés miatt is úgy döntöttem, hogy nem futamodok meg és nekivágok, ha esik, ha fúj.

Borongós reggel