Aki eddig a sátor tetején aludt, annak a Sátoraljaújhely?

A tavaszi szabadság alatt adtam magamnak egy nap énidőt és a legközelebbi hegyek felé vettem az irányt. A cél a Zemplén, pontosabban Sátoraljaújhely, aminek a környékét pár éve alaposan bejártam már, de most egy új küldetést szerettem volna teljesíteni. A Sátoraljaújhely csúcsai egy Peaks of Hungary ihlette kihívás. A lényege, hogy a város körüli 5 sátoros hegy csúcsára kell feljutni, amit egy track-kel lehet igazolni. A csúcsok, a start és célhelyek adottak, az útvonal azonban szabadon választható. Nekem ez a műfaj már a Peaks sorozatban is nagyon tetszett, ezért nem sokat gondolkodtam, főleg miután megláttam, hogy milyen teljesítői éremmel készültek.

Kettő az ötből: A Várhegy és a Sátor-hegy

2021. 08. 01.

Ez a csodálatos kép várt egy átlagos nap a virtuális postafiókomban:

A feladó nem más volt, mint Csanya a terepfutás.hu versenyeinek főszervezője. Nem forszíroztam, hogy hol tévedhetett, hanem gyorsan megköszöntem a meghívást az Ensport Vértes Trailre. (Igazából már tavaly is adott volt a lehetőség, de akkor a vírushelyzet elsöpörte ezt a rendezvényt is.) Az előző napi sprinttávú triatlon miatt a középső, 20 kilométeres távot választottam ki.

Az unokatesómék által biztosított baracskai bázisról hamar felértem Mórra, annak ellenére, hogy a Velencei-tónál leszakadt az ég és csak lépésben lehetett haladni az esőben. A levegő kellemesen felfrissült, de a talaj teteje kissé csúszós lett, ami már NedyBali tapasztalata volt a kontrollfutása után.

Zoliékhoz csapódtam, megnéztük a hosszú távosok rajtját, aztán már csak fél óra maradt elkészülni a saját rajthoz. A negatív triatlonos futásélmény és a félsz az újbóli izomgörcstől még nagyon friss volt, de pont emiatt dolgozott bennem egy nagy adag elszántság- most már csak azért is futok majd egy jót.

A mezőny elejére álltam be a rajtnál és az indulás után a harmadik pozíciót vettem fel. Egy rövidebb aszfaltos szakaszon hagytuk el a várost, majd az erdőhöz érve megkezdtük az emelkedést. A pálya szintemelkedés szempontjából nem számít nehéznek (610 méter emelkedés jut a 20,5 kilométerre), két hosszabb emelkedő van a 20 kilométerben, a többi része haladós, kellemesen hullámzó. Egy hangulatos, keskeny mélyúton haladtunk, nekem kellemes tempót diktáltak az előttem haladók. Előztem egyet, kissé távolabbról követtem az elsőt, ahogy felértünk a tetőre.

Hamarosan megérkeztünk a csókakőre vezető kitérőhöz a Vár-völgyben. Ez egy technikásabb rész volt a szikláknak és a kidőlt fáknak köszönhetően. A térérzékelésem nehezítette az orrtapaszomon ugráló szemüvegem, megint nem sikerült a legjobban felragasztani. Közben beértük a hosszú távosokat, így folyamatos volt a kölcsönös biztatás a szemben érkezőkkel. A ponton csak a chip leolvasása után azonnal fordultam is vissza, az első srác jobbnak tűnt a lefelében, így reméltem, hogy egy erősebb felfelével tudok közelíteni. Emelkedőn nem okos dolog előzni, a távból is volt még bőven, de most nagyon menni akartam. Akkor értem utol, miután ismét felértünk az emelkedő tetejére, egy nagy pocsolya mellett elengedett és átvettem a vezetést. Már csak meg kellett tartani. Elszántan megfordítottam a fejemen a sapkát, ezt az első helyet most már nem engedem ki a kezem közül!

Nagyon kellemes volt a terep, engem kicsit még az otthoni pályákra is emlékeztetett, ajánlom a nagyerdei Oxigénfutók figyelmébe! Végül kapóra jött a szabadság alatti egy hét síkfutás. Volt egy újabb időmérő pont, ahol két gyerek kolompolt a futóknak. Ez alapján hallottam, hogy nincsenek olyan messze mögöttem, de egy derékszögű fordítónál hátranézve nem láttam senkit. Ez az én stratégiám, nem szabad látványosan a mögöttem haladókat figyelni. Megkerestem az órámon az útvonalat, kellemetlen lett volna pont most eltévedni, de a szalagozás ismét tökéletes volt.

Innentől már az motivált, hogy egy jó időeredménnyel érjek célba, ezért nem lazítottam a tempón. Leértem egy földútra, ahol szabályos kocsisor jött velem szemben, majd lendületes lejtők után értem a következő frissítőpontra, ami a rövid távosokéval közös volt. Az időmérő kérdezte, hogy a versenyen futok-e, mert az atlétám eltakarta a rajtszámomat, de mikor mondtam, hogy M távos vagyok, látszott rajtuk, hogy még nem számítottak rám. Ezúttal sem álltam meg, elégnek bizonyult a magammal vitt kélt gél és a nagyobb kulacs víz. Ezután volt egy kis emelkedés, ami már nem esett olyan jól, de felérve már csak vissza kellett ereszkedni Mórig a Meszes-völgyben.

A városban az aszfaltra érve pedig nagy elégtételként sikerült megfutni a 3:40-es tempót, amit előző nap nem tudtam. A végére azért a nap is odapirított, hogy az utolsó méterekben is legyen még kihívás. Zsanit értem utol, de hajrázni már nem tudtam, úgyhogy megpróbáltam elmutogatni, de ő is jó tempót ment, ezért az sem biztos, hogy felismert.

A célba 1:33:09-es idővel értem be, jól kifutva magam, úgyhogy a kötelező felszerelések bemutatását sem éreztem egyszerű feladatnak. Nagyon örülök, hogy egy terepfutás.hu versenyen is sikerült dobogóra kerülni! Jó napja volt a Mecsek Maraton Team-nek, Nelli és Andris is megnyerte a távját.

A szervezés a megszokott magas minőséget hozta. A gulyásleves finom volt, mint mindig, de őszintén szólva a zöldségtekercset most kicsit irigykedve néztem. A helyszín fenomenálisan jó volt, bár kicsit fura volt, hogy most viszonylag kevesen voltunk a hatalmas sportcsarnokban. Az idővel nagy szerencsénk volt, legalábbis hazafelé is elkapott egy nagy zápor, szóval isteni csoda volt, hogy nem áztunk el. Az elég könnyű terep miatt kiváló belépőverseny, csak ajánlani tudom a terepfutással most ismerkedő sporttársaknak!

Köszönöm szépen a meghívást Csanyának, nagyon jó volt ismét elmerülni a terepfutóversenyek hangulatában.

A SporTolna Triatlon Fesztivál idén 37. alkalommal került megrendezésre június 31-én a Tolna megyei üdülőfaluban, Fadd-Domboriban. Az eredeti tervek ez lett volna az első sprint távú triatlon versenyem idén, de ugye jött a hirtelen felindulásból teljesített Keszthely. A felkészülés során a székhelyemet áttettem Orfűről a Pollack Strand úszómedencéjébe, ami már csak az elérhetősége miatt is kedvezőbb, arról nem is beszélve, hogy a hideg vize is frissítőbb hatású a tomboló kánikulai napokban. Extrán motivált nem voltam, de úgy voltam vele, hogy amikor már a szobában ülve is izzadok, akkor ugyan mindegy, ha délután még kimegyek tekerni és legalább még valami haszna is lesz.

Az úszás célja. A pálya már ránézésre is szörnyen hosszú, lehet keresni a sárga bójákat. A jobb oldali kettő volt a rajt

Ezúttal is délután volt a rajt, a különféle gyerekfutamok után. Nekem bejön, hogy nem csak a reggeli, de még az ebéd is kényelmesen belefér a verseny előtt. A depóban szuper helyet kaptam az első sor legszélén, az úszás után szinte közvetlenül a bicikli mellett értem partot. Az úszás a strandról indult, ahol egy nagyobb csoportosulásra figyeltem fel. A rajtszámokat olvasták fel és jelezni kellett, hogy ott vagyunk-e. Az enyémen már rég túl voltak és vészesen közeledett a rajt, de szerencsére végül sikerült a becsekkolás. Sok idő nem maradt, szerencsére a 28 fokos vízhőfok már nem olyan, hogy szokni kelljen.

Idén egyébként is szerettem volna triatlon versenyen indulni, nemcsak azért, hogy ne érhesse szó a ház elejét, hogy csak az edzőterembe járás miatt lett sportolói licenszem. Először a Tolnán július végén rendezett sprintet néztem ki, aztán szembe jött velem a Keszthely Triatlon felhívása, hogy már csak pár nap maradt a nevezésből. Ez az egyik legjobb szervezés itthon és azt olvastam, hogy az idei lesz az utolsó. Szűk egy hónapom maradt a felkészülésre, ezért a megfontolt döntés érdekében átugrottam Orfűre a neoprén ruhámmal és kipróbáltam, megy-e még egyáltalán az úszás szinte egy teljes év kihagyás után. Nem volt reménytelen, úgyhogy beneveztem.

Az idei tavaszom elég gyengére sikerült futás szempontjából. Feltételezhetően a márciusi 24 órás futás folyományaként áprilistól a bal térdemmel bajlódtam. Igazából nem fájt, viszont az ínszalagokban egy zavaró diszkomfort jelentkezett futás közben, tereptől, tempótól és cipőtől függetlenül. Elég tanácstalan voltam, futottam, bár jóval kevesebbet, hogy azért mégis kíméljem, bár hosszabb pihenők után is ugyanúgy előjött a probléma. Aztán a jó idő megérkeztével más, a lábakat jobban tehermentesítő mozgásformákat is elkezdtem űzni, de ez már egy másik poszt témája.

Szóval nem voltam éppen jó formában, de céges nevezési lehetőség adódott az év első versenyére, a Pécs-Orfű-Abaliget félmaratonra és az ilyesmit nem szabad elszalasztani. Két héttel a verseny előtt sikerült egy jó alapos tavaszi megfázást is összeszedni, ami megint okozott némi kényszerpihenőt. Szerencsére rajthoz már szinte teljesen tünetmentesen állhattam június 5-én.

Fotó: Tárnai Márta

A Peaks of Hungary sorozat a Gerecséhez érkezett, így még aktuális, de máskor is szükség lehet útvonaltervezésre egy futás vagy túra kapcsán. Az ismert online lehetőségeknek vannak korlátaik. Az Alltrails nem mutat turistautakat, ha nem volt korábban is fiókunk az elődjén, az Openstreetmap pedig csak az utakon tud tervezni. A csúcskeresés közben azonban gyakran le kell térnünk az ösvényekről, ezért a továbbiakban a sokoldalúan használható Garmin BaseCamp programhoz szeretnék egy rövid útmutatót adni.

Valamikor az év elején a szokásos szintes edzőterepünkön futottunk Balázzsal, amikor mondta, hogy kitalált valamit: Mi lenne ha csinálnánk itt egy 24 órás futást? Szerencséjére éppen borzasztó rossz hangulatban voltam, így simán rávágtam, hogy mit bánom én, csináljuk. Így keveredtem hát bele ebbe az őrületbe, aminek a dátumát március 6-ra tűztük ki. A felkészülés jegyében megfutottam életem első százas heteit, hármat közülük egymás után, szépen túlterhelve magam, ami egy kisebb sarokfájás képében sikeresen magára is vonta a figyelmet a futás elől. Közben Balázs gőzerővel szervezkedett, amikor már a Runner's World futómagazin cikkéhez fotózkodtunk, tudtam, hogy ebből a vonatból már nincs kiszállás. A cél tehát röviden összefoglalva: szombat reggel 7-től másnap reggel 7-ig minél többször felfutni a Tettyéről a Misinára, majd vissza, körönként 5,2 kilométert megtéve 280 méternyi szintemelkedéssel.

2021. február 13.

A Peaks of Hungary kihívássorozat negyedik állomása a Vértes, ezúttal hat hegycsúcs felkeresése a feladat. Ezúttal egyedül vágtam neki, így egy hétvégi hosszúfutás megfelelő 34 kilométeres kört terveztem magamnak Szárról. Hideg, de száraz idő volt várható, ezért az átlagosnál egy réteggel többet vettem magamra a táskámba pedig minden eshetőségre készülve eltettem a hóláncomat és az izolációs fóliát is.

A Nagy-Széna-hegy oldalán

Jelentős elmaradásban vagyok, ezúttal egészen 2020 júniusáig kell visszatekintenem. A koronavírus miatti korlátozások véget értek, de a teljesen elmaradt tavaszi szezon után még egy jó darabig nem indultak el a versenyek. Bennem viszont dübörgött az energia és a tettvágy, így a kiszemeltem a Groove Trails Nyakas Körének hosszabb, 25 km-es távja lett. A közösségi médiában felkapott volt a téma, szinte mindenki posztolt ahogy a látványos sziklákon ugrál. Motiváló volt a szervezők kiírása is, amellyel a pályacsúcsokra ösztönözték az embereket. Hogy mennyire lett volna reális a rekorddöntés a részemről, azt fedje a feledés jótékony homálya, de kíváncsi voltam, hogy a fókusz nélkül végigfutott hónapok után milyen formában vagyok. Szóval mindenképpen egy jó tempójú teljesítésre készültem.

A Mátrabérc, a nagy múltú teljesítménytúrából kinőtt verseny az egyik legnagyobb hazai terepfutó kihívás, amit mindig fokozott figyelemmel követ a közösség is. Idén én is ott voltam azok között, akik arra vállalkoztak, hogy keletről nyugatra átszeljék a hegységet, 55 kilométer megtétele mellett mintegy 2800 méter szintemelkedést összegyűjtve. Az eredetileg április végére kitűzött időpontot a vírushelyzet őszre söpörte, így végül október 10-én került megrendezésre a verseny.

Nellivel ketten képviseltük a Mecsek Maraton Team színeit Pécsről. A verseny előtti szállást és a logisztikát Nelli párja, Robi biztosította, még egyszer köszönet érte! A kőkútpusztai rajtba viszonylag korán kiértünk, de legalább hamar túlestünk a rajtszámátvételen, így várakozás nagy részét a csípős hideg elől a kocsiba menekülve vészeltük át.

Indulásra készen