Két éve, a Körös 50 sikeres teljesítése után tanácstalanul állva a gyönyörű tűzzománc kitűzők választéka mellett megfogadtam, hogy még vissza kell jönnöm. Zoli ugyanígy járt tavaly. Így most Timi társaságában tértünk vissza Mezőberénybe, hogy megszerezzük a kacsás kitűzőt. Gyarló az ember, mi sem tudtunk ellenállni a birtoklási vágynak. Megérkeztünk a helyi strandfürdőhöz, a túra bázisára, ahol az előnevezésnek köszönhetően azonnal kézhez is kaptuk az itinert.

A tavalyi Ultra Tisza-tó teljesítésével biztos helyet szereztünk az Ultrabalaton nevezéskor egy azonos létszámú, azaz hat fős csapatra. A nagyobb kihívás miatt szerettünk volna egy nagyobb csapatot is regisztrálni, azonban a nagy érdeklődés miatt összeomló honlap keresztül húzta a számításainkat. A Bihari Betyárok csapatát kapitányként Józsi, a mögötte álló erős nő, Anica, valamint Józsi munkatársai; Imi feleségével Andival, és Nándi erősítették. Közeledett a nagy esemény, beosztottuk a szakaszokat, sikerült szállást is találni, aztán már azon kaptam magam, hogy a cuccaimat pakolom a hétvégére. Hosszú beszámoló egy hosszú napról.

Hétfő reggel elhagyva a szállásunk Sátoraljaújhelyen Kisvárdára autóztunk át, folytatva az Alföldi Kéktúrát. A Tesco parkolójánál tettük le az autót, ami jó választásnak bizonyult, mert a kék sáv pont az épület mellett halad el. A parkolóban lévő virágostól pedig céges pecsétet is sikerült szerezni. A Tesco épülete mögött szinte egyből átkelünk a forgalmas 4-es úton és a Belfőcsatorna partján egyenesen Rétközberencsig tekerünk. A víznek köszönhetően hangulatos szakasz ez, nem túl mély, jól tekerhető homokkal. Néhol láposabb részek találhatók az út mellett, itt különösen sok virág nyílt.

Kisvárdától Rétközberencsig a Belfőcsatorna mellett halad a kék jelzés

Sátoraljaújhely az Alföldi Kéktúra kezdő- vagy végpontja, attól függően, hogy melyik irányból nézzük. A vasútállomás épületében, a pénztárak melletti falon találjuk a pecsételődobozt. A falat sok pecsétlenyomat csúfítja. Sajnos elég sok helyen lehet ezt látni, de a biztonsági őr szerint nem a túrázók csinálják. Szerintem is valószínűtlen a feltételezés, hogy túrázók a falon próbálnák ki a pecsétet, mielőtt a füzetbe nyomnák. Kilépve az épületből a fasor első fáján megtaláljuk az első sáv jelzést. A szabványok alapján egy pötty jelzi a turistautak első/utolsó jelzését, ezzel jelezve, hogy ne keressünk többet abból a jelből.

Sátoraljaújhely, vasútállomás

Jutott belőle mindenhová

A nevezetes jelzés

Ha a terepfutásra gondolok, akkor mindig a szabadsággal kapcsolódik össze a képzeletemben. De, mint ahogy pókerezni is akkor jó, ha ismerjük a szabályokat, a futás maximális élvezetéhez is kell szerintem némi rutin és erőnlét. Mivel ritkán adódik alkalmam hegyen futni, ezért gyakorlási szándékkal szerettem volna végigszaladni a Zempléni Tavaszi teljesítménytúra 25-ös távján. Már előző nap megérkeztünk Sátoraljaújhelyre, így végre nem kellett túl korán kelnem. Kényelmesen 8 körül sikerült megjelennem a rajthelyen, az V. László Szakközépiskolában. A tornateremben már kisebb sor állt, így beálltam a végére. Kiderült, hogy az előnevezéshez képest kétszer annyi ember jött el, amivel a szervezők nehezebben boldogultak. Aztán később a 25-ös táv itinerje, majd térképe is elfogyott és mivel inkább megvártam, hogy hozzanak belőle, majd egy óra telt el, hogy el tudtam indulni. Sebaj, a hegyek nem mennek sehová.

Itt már készül valami

Végre az Alföldi Kéktúra szezont is el tudtam kezdeni. Az északi részen, a Nyírségben folytattam az utamat, Vajától Kisvárdáig. A nem túl hosszú, sok aszfaltos etap ideális évadnyitónak ígérkezett és reméltem, hogy a tavasznak köszönhetően a homokhelyzet is kezelhető lesz.

Vaja, Vay várkastély

Vaján a főtéren, éppen a várkastély szomszédságában parkoltam le. A kapukon belépve az Alföld legnagyobb reneszánsz várkastélyát pillantjuk meg. Az erősség az 1600-as évek elején épült, míg a 2000-es évek elején teljes körű felújításon esett át. Ma a Vay Ádám Múzeumnak ad otthont, benne több állandó és időszaki tárlattal. A kiállításokon korhűen berendezett termeket láthatunk, megismerhetjük a Rákóczi szabadságharc korának gazdaságát, hadászatát és természetesen a Vay család és a kastély történetébe is betekintést nyerhetünk.

A kastély bejárata

A 2018-as Kelet Kupa első túrája a Szendrőn megrendezett Vitézlő volt. Ha már kitaláltam ezt a teljesítménytúra mozgalmat, akkor már megpróbálom teljesíteni is, no meg a tavalyi remek túra is ismétlésre ösztönzött. Bár először csak Anicáékkal mentem volna, a kocsi hamar megtelt, még jó, hogy el tudtam kérni a nagyobbat. Zsófiék a 35 kilométeres távot választották, ezért kiugrottak az autóból, hogy még időben el tudjanak indulni. A parkolás után mi is betértünk a túra központjául szolgáló iskolába, ahol Ádám már várt bennünket. Az előnevezésnek köszönhetően gyorsan letudtuk a regisztrációt, majd nemsoká neki is vágtunk a 25 kilométeres túrának. Az iskolát magunk mögött hagyva hamar rátértünk a Bódva folyó töltésére. A víz hangosan csobogott, a madarak csiripeltek, a táj zöldellt, remek napnak néztünk elébe. 

A Bódva partján kezdtük a túrát

Nemrégiben kiderült, hogy a kevés futós poszt ellenére is számon tartanak a futós blogok között, úgyhogy itt a szarvasűzős beszámoló. A Szarvasűzők egy nagy hagyományokkal rendelkező egyetemi váltóverseny, nem csak egyetemistáknak. Eger és Miskolc között 12 szakaszon 81 kilométert futnak az 5 és 12 fős csapatok. Az atlétikai edzéses srácok évről  évre visszajáró résztvevői a versenynek és idén engem is felkértek, hogy csatlakozzak a csodálatos nevű Nyugger Csillámparipák csapathoz.

Négyen utaztunk fel szombat reggel Egerbe, míg a többiek már ott töltötték az éjszakát. Az idegállapotomat Nóri sivalkodása alapozta meg, miszerint ő tök utolsó lesz a neki nem annyira fekvő 5 kilis távon. Persze remek eredményt ért el, de úgy tűnik, hogy ezt ő tényleg nem hitte el magáról. De előtte még tanácstalanul kerestük a gyülekezési pontot, majd találkoztunk a többiekkel és még reggelit is tudtam venni. Miután a csapatkapitányunk, Pali kiosztotta a rajtszámokat és a chipeket, mindenki elindult a buszához, ami a váltópontokhoz vitte az embereket. Az enyém indult utoljára és egyből a pontra vitt, így nem láttam az egri rajtot. Az út a megyehatárhoz azonban nagyon szép volt, nem győztem kifelé bámulni az ablakon.

A húsvéti hosszú hétvégén mindenképpen szerettem volna egy napot túrával tölteni, így miután pénteken egy defekttel sikeresen megnyitottam a bringás szezont, pont kapóra jött a Rügyfakasztó Tavaszi Mátra Kupa szombati programként. A kiírás szerint családi tojáskereső túra és tájékozódási túraverseny várta az érdeklődőket Gyöngyössolymoson. Lehet nem mindenki hallott már erről, de az elnevezés elég jól körbeírja a tevékenységet. Adott idő alatt egy térkép segítségével kell felkeresni minél több megadott pontot a területen egyénileg vagy csapatban. Középfokú pontbegyűjtő versenyt és felsőfokú versenyt is hirdettek, ahol már a pontok közötti menetidő is lényeges. Én nem vagyok jó ennek a számolgatásában, szóval a pontgyűjtő versenyre küldtem el a nevezésem. Lassan egy éve nem volt a kezemben tájoló, így remek alkalom volt, hogy felelevenítsem a kissé megkopott tudásom. A szombati napra mindenféle időt jósoltak, de részben az előnevezés miatt is úgy döntöttem, hogy nem futamodok meg és nekivágok, ha esik, ha fúj.

Borongós reggel

Még tavaly év végén előneveztem a Rotary futásra, a legutóbbi jó helyezés miatt megint 30 kilométerre. Aztán valamiért előrehozták a versenyt, ami miatt ki kellett hagynom a Kőfejtő Crosst. Igazából nem is voltam annyira motivált, de elég jól sikerültek a Oxigén futások, meg csak ne menjen pocsékba a téli megemelt edzésadagom. Szóval úgy gondoltam, hogy jól odateszem magam. Persze, hogy ne legyen olyan egyszerű, előző este névnapi vacsorán zabáltam tele magam, hogy majdnem kipukkantam elalvás előtt. Ne csináljatok ilyet! Az óraállítással nem volt gondom, egy ideje rengeteget alszok.